A mozsori származású, Újvidéken élő Jakubec György és Matuska Márton író, az 1944–1945-ös vajdasági atrocitások kutatója tegnap délelőtt facsemetékkel ültették körbe a Mozsoron 1944-ben kivégzett és a közeli Lótemetőben elhantolt magyar áldozatok emlékére 2008-ban elhelyezett emléktömböt. Az eseményen jelen volt Tóth László, az Újvidéki TV egykori újságírója is, aki kamerával örökítette meg a történteket – a többi között azt is, hogy az ősszel elültetett juharfacsemetét nemrégiben valaki kitépte a helyéről.
Néhai Petrik Verona helybeli lakos Legenda a bácskai magyarokról címen versben írta meg a Mozsoron történteket, az utókor ebből tudhatta meg, hogy mintegy félszáz helybéli magyart a partizánok megérkezése után egy pincébe zártak, megkínoztak, majd november 2-án megöltek. Tetemüket a falu mellett levő dögtemetőben ásták el. 1945. április 18-án a falu maradék magyar lakosságát is kikergették otthonából, és a családtagokat egymástól szétszakítva a járeki haláltáborba vagy kényszermunkára terelték. Jakubec György elmondása szerint szülei soha nem beszéltek a tragikus eseményekről, és pár évvel később el is költöztek a faluból, amelynek még a katolikus templomát is lebontották, és tégláiból a Tisza partján disznóólakat építettek.
Néhány magánszemély 2007-ben szerette volna maradandó módon megjelölni a mozsori magyar áldozatok feltételezett tömegsírját a dögtemetőben, de a tiszakálmánfalvi Moldvai Károly által kiöntött emléktömböt az esős idő miatt csak egy évvel később sikerült elhelyezni. A fát ültető férfiak most azt szeretnék, ha az emléktömb körüli területet a közeljövőben kerítéssel védhetnénk meg a további rongálástól.
Matuska Márton emlékeztetett arra: az idén lesz hetven éve annak, hogy a vérengzések elkezdődtek ezen a vidéken. A mozsori emlékhely az egyik legméltatlanabb: a falutól két kilométerre elhelyezkedő, nehezen megközelíthető dögtemetőben állati csontmaradványok hevernek szerteszét, és biztosan azt sem lehet tudni, hol is van pontosan a tömegsír, módszeres kutatás ugyanis itt még nem folyt ennek a felderítésére. A mozsori megemlékezések is igen szerények, mindössze öt-hat magánszemély jelenik meg rajtuk. Jakubec György szerint még ma is vannak olyan leszármazottak, akik azért nem róják le kegyeletüket szüleik emléke előtt, mert félnek.
A fásításra egyébként a VMDP újvidéki szervezetének a kezdeményezésére került sor. A mozsori helyi közösség tanácsától levélben kérik majd azt: a hatóságok szenteljenek figyelmet az emlékhely megóvásának. Erre előzetesen szóbeli ígéretet is kaptak.
