Szombaton a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar épületében a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács és a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának szervezésében immár hatodszorra tartották meg a Vajdasági Magyar Tudóstalálkozót. A rendezvényen ezúttal több mint hetven előadó vett részt. Csányi Erzsébet, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács alelnökének értékelése szerint az előadók érdeklődése a tudóstalálkozó sikerességét igazolja. Kiemelt jelentőséggel bír, hogy az előadók között számos fiatal kutató és doktorandusz van, hangsúlyozta Csányi Erzsébet, aki arról is szót ejtett, hogy a szervezők a jövőben nemzetközivé tennék a hagyományos tudóstalálkozót.
Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke köszöntőbeszédében elégedettséggel nyugtázta, hogy egyre több az a doktori fokozattal rendelkező vajdasági, aki belép az MTA köztestületébe.
– Az MTA az akadémiai törvénynek megfelelően és belső morális késztetésből eredően nemcsak a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanácsot támogatja – amely szervezetileg egybefogja az MTA köztestületének minden egyes tagját –, hanem más vajdasági magyar tudományos szervezetet is. Ezt a különböző ösztöndíjprogramok, az intézmény- és a konferencia-támogatási keretek teszik lehetővé. Szerbia területéről 211-en rendelkeznek MTA köztestületi tagsággal. Közülük 102-en Újvidékhez kötődnek, 66-an Szabadkához, 13-an pedig Belgrádhoz. Ami a nemek közötti megoszlást illeti, a köztestületnek Szerbiából 124 férfi és 87 női tagja van. Ami viszont a tagság kormegoszlását illeti, azzal szembesülvén igencsak elkomorodtam. A 211 tagból 119-en hatvan évnél idősebbek, 91-en harminc és ötven év közöttiek, harminc évnél fiatalabb pedig egyetlen személy. Ezek a számok is alátámasztják, hogy mennyire fontos lenne, ha a doktori fokozat megszerzését követően minél több fiatal csatlakozna a magyar tudósközösséghez. Szeretném, ha egy év múlva azt mondhatnám, hogy a köztestületnek már nem csak egy olyan tagja van, aki harminc évnél fiatalabb – taglalta Kocsis Károly.
Fülöp Ferenc, az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának elnöke üdvözlőbeszédében arról ejtett szót, hogy meglátása szerint a tudományos élet tekintetében nem elég szoros a Szeged és a Vajdaság közötti kapcsolat, illetve sokkal aktívabb és mozgalmasabb is lehetne.
– Minden tudomány iránt érdeklődő kutatót és oktatót, PhD-hallgatót örömmel látunk a Szegedi Akadémiai Bizottságban. Akár térítésmentes szállást is biztosítani tudunk az érdeklődőknek. A kapcsolat természetesen a szervezetek között is működhet, ám hiszem, hogy a személyes kapcsolatok sokkal fontosabbak, az embereknek kell megtalálniuk egymást. Ezt szeretnénk segíteni. Ha végre kiírják a magyar–szerb határon átnyúló pályázatokat, akkor több minikonferenciát is szeretnénk megszervezni. Ezekkel azokat céloznánk meg, illetve kötnénk össze, akik közösen szeretnének pályázni – részletezte Fülöp Ferenc.
A folytatásban felszólaló Lepeš Josip, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar megbízott dékánja abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a tudóstalálkozóhoz hasonló konferenciák képesek befolyásolni a vajdasági magyarság életét. Egy kisebbségben élő nemzetnek szüksége van a kapaszkodókra és a világítótornyokra, hangsúlyozta Lepeš Josip, mondván: „Hiszem, hogy a konferenciát ez a világítótorony önti el fénnyel.”
A köszöntőbeszédeket követően a résztvevők négy szekcióban követhették figyelemmel a kutatók előadásait. A rendezvényt ezúttal is könyv formájában tervezik összefoglalni, a kiadvány a tervek szerint év vége előtt kerülhet ki a nyomdából.
