Hétfőn a késő délutáni órákban Magyarkanizsánál a megszokott látvány fogadta a gépkocsivezetőket. A csempegyár irányából 30-40 fős menekültekből álló csoport igyekezett Horgos felé. Kisgyerekes szülők és idősebb emberek mellett feltűnő volt, ahogy egy barna bőrű magas fiatalember verejtéktől fénylő arccal határozott léptekkel tolta maga előtt két keréken a tolókocsit és benne a feketébe öltözött középkorú hölgyet. Talán az édesanyja lehet, aki már nem képes a hosszú és kimerítő gyaloglásra, ezért tolókocsiba kényszerült. Csak hát a hosszú és viszontagságos vándorlásuk során a tolókocsi bal első kereke összetört. Próbálták összedrótozni, de használhatatlanná vált. Két keréken a magyar határig még több mint tíz kilométert kellett tolni a kocsit és utasát. Hogy hogyan jutottak át a zöld határon? Nem tudjuk, de elszántságukból ítélve semmi sem tarthatta vissza őket, hogy belépjenek az áhított nagybetűs Szebb Világba. Ahol az új jövevényeket nem fogadják kitörő lelkesedéssel, még ha a háború elől menekülnek is.