Majdnem diplomáciai botrányt okozott a Horgos 2 határátkelőhelyen szerdán történt incidens, amikor migránsok egy csoportja megpróbálta áttörni az ideiglenes magyar határzárat, kövekkel és egyéb tárgyakkal dobálta a magyar rendfenntartó erőket, azok pedig minderre könnygázgránáttal és vízágyúval reagáltak, miközben szerb oldalon a rendőrség tétlenül figyelte az eseményeket. A magyarországi illetékesek és szakértők terrorcselekménynek minősítették a migránsok támadását, amelyet a szerbiai Euroatlanti Tudományok Központja is elítélt, rámutatva, hogy a vonatkozó nemzetközi egyezmények alapján a menekülteknek tiszteletben kell tartaniuk a közrendet azokban az országokban, ahol tartózkodnak. Másfelől a szerbiai államvezetőség mélységesen elítélte a magyar rendfenntartó erők fellépését. A biztonságpolitika perspektívájából lapunknak dr. Zoran Dragišić szakértő, egyetemi tanár értékelte a történéseket.
Hogyan vélekedik a szerdai eseményekről?
– Tekintettel arra, hogy Magyarország a lehető leghelytelenebbül áll hozzá a menekültválság kezeléséhez, egy ehhez hasonló incidenssel már számolni lehetett. A kerítések és szögesdrótok felállítása az embercsempészek, a bűnözők és a szélsőségesek kezére játszanak. Ezek az emberek nagyon ügyesen kihasználják a menekültek elégedetlenségét és elkeseredettségét, így képesek erőszakos cselekményre ösztönözni őket. Ha az Európai Unió továbbra sem fogalmaz meg javaslatot a probléma átfogó megoldására, a jövőben is történhetnek ehhez hasonló vagy még súlyosabb incidensek.
Ön szerint általánosságban nézve mit tesz a magyar állam: megsérti az emberi jogokat, vagy védi országhatárait?
– A kettő között rettentő vékony a mezsgye. Magyarország szuverén állam, amelynek természetesen jogában áll eldönteni, hogy kit enged területére lépni, és kit nem. Vannak azonban nemzetközi egyezmények, mint amilyen a menekültek jogállására vonatkozó genfi egyezmény, amelyek arra kötelezik az államokat, hogy menedéket nyújtsanak a háború és üldöztetés elől menekülő embereknek. Magyarországnak azt is figyelembe kellene vennie, hogy a menekültek nem kívánnak az országban maradni, legtöbben Németországba, Svédországba vagy egyéb, gazdag és fejlett országba szeretnének eljutni. Az, hogy útjukat megnehezítik és ellehetetlenítik, az emberi jogok megsértésének a kategóriájába sorolható.
Osztja-e azoknak a szakértőknek a véleményét, akik szerint a magyar rendvédelmi erőkre támadó migránsok terrorcselekményt követtek el?
– Nem, még akkor sem, ha a menekültek valóban rátámadtak a rendőrökre. Magától értetődik, hogy senki semmilyen körülmény között nem támadhatja meg a rendvédelmi erőket, ezt semmi nem teszi indokolttá. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy kik a menekültek. Naponta találkozom velük Belgrádban, és számos családot, gyermeket, sőt, olykor csecsemőt is látok. Gyakran napokig is a szabad ég alatt kénytelenek állomásozni, ha kell, akkor esőben, szélben. Lehetőségeihez mérten Szerbia természetesen segíti ezeket az embereket, viszont tudjuk, hogy országunk nem sokat tehet értük. Ha útzárakkal akadályozzák útjukat, rendőröket sorakoztatnak fel velük szemben, és bűnözőként, terroristaként kezelik őket, akkor sajnos nem lehet más reakcióra számítani részükről.
Hogyan kellett volna fellépnie a szerbiai rendőrségnek, amely tétlenül nézte az összecsapásokat?
– A szerb rendőrség rendkívüli és előnytelen helyzetbe került. Szemük láttára, de egy másik ország területén játszódott le egy incidens, ugyanakkor a könnygázgránátok és a vízágyú sugara Szerbia területén végezte. Nem lettem volna a helyszínen tartózkodó rendőrfőnök bőrében, akinek döntenie kellett, hogy milyen parancsot adjon embereinek. Úgy vélem, hogy rendőreinknek ilyen helyzetekben a kedélyek csillapításán kell dolgozniuk.
Értékelése szerint nagyobb empátiával viseltetnének-e bizonyos országok a migránsokkal szemben, ha ők nem tagadnák meg az együttműködést a hatóságokkal, vagy betartanák adott állam törvényeit?
– Tény, hogy a menekültek nagy része nem hajlandó ujjlenyomatot adni. Azért nem, mert attól félnek, hogy abban az országban kell maradniuk, ahol ujjlenyomatukat nyilvántartásba vették. Itt válik ismét egyértelművé, hogy ezt a problémát egy ország képtelen megoldani, az EU-nak közös álláspontra kell jutnia. Ha Európa végre eldöntené, hogy hogyan és milyen rendszer alapján helyezi el a menekülteket, ha meghatározná, hogy milyen szempontok alapján különbözteti meg a menekültet a migránstól, akkor zavartalanul lehetne utaztatni őket adott célországba. Ebben az esetben talán azt is meg lehetne értetni a menekültekkel, hogy regisztrálniuk az EU első országában kell, ám ez nem jelenti azt, hogy ott lesznek kénytelenek maradni.
Hogyan történhetett meg, hogy az incidens során szerbiai és más, külföldi újságírók is megsérültek?
– Ehhez hasonló helyzetekben ilyesmi sajnos megtörténhet, ezért kell az újságíróknak már ruházatukkal jelezniük hivatásukat. Persze egyértelmű, hogy a szóban forgó incidens során a rendőrök túlzott mértékben alkalmaztak erőszakot, és szerintem az sem volt számukra kétséges, hogy újságírókról van szó. A magyar belügyminisztériumnak szankcionálnia kellene ezeket a rendőröket. Aki a rendőrségnél dolgozik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy kritikus és veszélyes helyzetekben találhatja magát, és ilyenkor higgadtan, megfelelően kell fellépnie. Aki képtelen erre és érzelmektől vezérelve hadonászik a gumibottal, annak nem való ez a hivatás. A két ország közötti kiváló kapcsolatok miatt remélem, hogy az újságírókat bántalmazó rendőröket megbüntetik, természetesen a vonatkozó magyar törvényekkel összhangban.
