Európa és a világ ismét elnémult. Azt követően, hogy januárban iszlamista szélsőségesek lemészárolták a Charlie Hebdo szatirikus hetilap tizenkét munkatársát, az iszlamisták pénteki ámokfutása Párizsban több mint 130 ember életét követelte. A januári incidens után dr. Zoran Dragišić biztonságpolitikai szakértő lapunknak nyilatkozva kifejtette: csak idő kérdése volt, hogy mikor történik hasonló terrortámadás, hiszen a szélsőséges iszlám terrorizmus mélyen beágyazta magát az európai társadalmakba, és Oszáma bin Láden meggyilkolása után csak idő kérdése volt, hogy a szélsőségesek mikor válnak aktívvá. Jelenlétük főleg Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, a Benelux államokban, Spanyolországban és a balkáni államokban kifejezett, vagyis mindenhol, ahol nagyobb számban élnek muzulmán hitvallású emberek, mondta akkor Dragišić. A szakértő ezúttal is értékelte lapunknak az aktuális történéseket.
Hogyan értékeli Franciaország reakcióját?
– Franciaország utólag minden lehetségeset megtett. A válasz kellően agresszív volt, erős támadást mértek az Iszlám Állam szíriai táboraira. Ezzel párhuzamosan többnapos letartóztatási akció vette kezdetét, a francia hatóságok megpróbálják felszámolni az iszlamisták gócpontjait. Ennél többet senki nem tehetne.
Mit tettek vagy mit nem tettek meg a francia hatóságok a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merényletet követően annak érdekében, hogy ne történjen hasonló bűncselekmény?
A menekültek is az Iszlám Állam elől menekülnek
– Az egyértelmű, hogy a pénteki terrortámadás a biztonsági szolgálatok mulasztásának a következménye. Persze azzal is tisztában kell lenni, hogy nem létezik százszázalékos védelem, lehetetlen minden esetben meggátolni az ehhez hasonló merényleteket. A francia hírszerzés azonban nem végezte jól a munkáját, nem rendelkezett megfelelő információkkal, így nem tudta, hogy mire készülnek a szélsőségesek. Ennek feltehetően az az oka, hogy a szolgálatoknak nem sikerült beolvadniuk a szélsőségesek közé.
Melyik európai államokat fenyegeti a legnagyobb veszély a jövőben?
– Természetesen a legbefolyásosabbakat. Franciaország továbbra is veszélyben van, mint ahogyan Nagy-Britannia, Németország, Belgium és Hollandia is. Mindegyik állam, amely aktívan fellép a terrorizmussal szemben.
Értékelése szerint mi történt kedden Németországban: a párizsi történések generáltak alaptalan hisztériát, vagy valós fenyegetésről volt szó?
– Ezt nehéz felmérni, az viszont várható volt, hogy a párizsi eseményeket követően mindenki feszültté válik, és nehezebben őrzi meg a hidegvérét.
Tudvalevő, hogy az USA az európai államok többségéhez viszonyítva sokkal „keményebben” viszonyul a terroristákhoz, de azokhoz is, akiket csak gyanúsítanak a terrorszervezetekkel való kapcsolattal. Melyik hozzáállás a sikeresebb: az Egyesült Államoké, amelyet nem nevezhetünk kompatibilisnek az emberi jogokkal, vagy az enyhébb európai?
– A terroristákkal szemben nem lenne szabad engedékenynek lenni, az enyhébb hozzáállás egyszerűen nem lehet eredményes. A terroristákkal akár a durva bánásmódnak is megengedettnek kellene lennie. Persze, ha a terrorizmusról van szó, maguk a terroristák elleni fellépés csak rövid távú eredménnyel jár. A hosszú távú eredményesség a foganatosított szociális-gazdasági mércék záloga. Azt kell megakadályozni, hogy a fiatalok perspektívát lássanak a terrorizmusban. Ezért a fiataloknak hatékony és elérhető oktatási rendszert, valamint megfelelő vallásoktatást kell felkínálni, és így megpróbálni megakadályozni, hogy radikalizálódjanak, és csatlakozzanak a szélsőséges csoportokhoz. Aki már csatlakozott ezekhez a szervezetekhez, azzal nem sok mindent lehet kezdeni.
Megtörténhet-e, hogy Európának éppen azok az értékek okozzák a vesztét, amelyekért annyira küzd – az emberi jogok tiszteletben tartása, szabadság, mozgásszabadság, az országhatárok eltörlése?
– Nem. Európának nem szabad elállnia ezektől az eszméktől és értékektől, mert ha ezt megtenné, akkor saját magáról mondana le, megszűnne létezni, és a terroristák győzedelmeskednének, hiszen ők éppen ezekre az értékekre támadnak. Európának ki kell tartania, és eltántoríthatatlanul ragaszkodnia kell az emberi jogokhoz és a mozgásszabadsághoz. Európát ez teszi erőssé.
Minden jel és bizonyíték arra utal, hogy az egyik párizsi támadó a menekültek közé vegyülve a balkáni útvonalon jutott el az EU-ba. Ennek fényében milyen irányban kellene Szerbiának változtatnia eddigi hozzáállásán a menekültkérdéshez?
– Szerbiának ugyanúgy kell eljárnia a jövőben, mint ahogyan eddig is. Semmi nem tesz indokolttá más hozzáállást a menekültkérdéshez. Egyébként is, továbbra sem teljesen biztos, hogy a szóban forgó támadó valóban áthaladt Szerbián, a hírhedtté vált útlevél másképpen is eljuthatott Párizsba. A menekültek is az Iszlám Állam elől menekülnek, nem szabad őket megbélyegezni vagy büntetni. Az eddigitől eltérő hozzáállás esetleg akkor válik indokolttá Szerbia részéről, ha az európai államok tömegesen elkezdik lezárni határaikat.
Aleksandar Vučić miniszterelnök kedden azt mondta: nem tudhatjuk, hogy a menekültáradattal ki lép az országba, hiszen egyszerűen lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani, hogy az általuk felmutatott útlevelek valódiak-e, vagy sem. Valóban lehetetlen küldetés megállapítani, hogy ki lép be, majd ki egy ország területéről?
– Ha menekültekről van szó, akkor igen. A rendőrség azonban figyelemmel kíséri az országba belépő, majd az országon áthaladó menekülteket, egészen addig, amíg ki nem lépnek Szerbiából. Azt nem tudhatjuk, hogy valós dokumentumokat mutatnak-e fel, arról azonban gondoskodhatunk, hogy ne hozzanak magukkal fegyvert vagy bármi mást, amivel veszélyeztethetnék a szerbiai polgárokat. Ezért nincsen ok az aggodalomra.
Az emberek mégis aggódnak. Úgy tűnik, hogy egyrészről itt vannak az átlagember elvárásai, hogy szeretnének biztonságban élni, illetve szeretnék tudni, hogy ki és hogyan lép az ország területére, másrészről pedig itt vannak az európai értékek, valamint a menekültekkel kapcsolatos nemzetközi egyezmények és kötelezettségek. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni ez a két dolog között?
– Emberi, hogy a párizsihoz hasonló eseményeket követően eluralkodik a félelem. Egyébként a kérdésben említett egyensúly a biztonságpolitika egyik legősibb dilemmája: hogyan lehet tiszteletben tartani az emberi szabadságokat, jogokat és közben fenntartani a biztonságot. Ez azóta kérdés, amióta létezik az ember, és megalakultak az első társadalmak. Szerintem egyedül az lehet a megoldás, ha tartjuk magunkat a jogállamiság szabályaihoz: aki megszegi – vagy alapos a gyanúja annak, hogy arra készül – az adott ország törvényeit, az ellen a vonatkozó törvények mentén lépnek fel az illetékesek. Aki egyelőre nem szegte meg a törvényeket, és semmi nem utal arra, hogy erre készül, az ellen nem tehetünk semmit. Mindenki ártatlan, amíg ennek be nem bizonyosodik az ellenkezője.
A világban naponta történnek terrortámadások. Ezekre a közvélemény mégsem reagál olyan heves érzelmekkel, mint a párizsi, vagy más európai, esetleg egyesült államokbeli tragédiákra, általában nem gyújtanak világszerte gyertyát az áldozatokért és békesétát sem szerveznek. Mivel magyarázza ezt?
– Vannak a világnak olyan térségei, amelyek vonatkozásában az emberek már megszokták a robbantásokat, a terrorizmust és a hasonló mészárlásokat. A közvélemény tudja, hogy a szóban forgó térségekből az esetek többségében rossz hírek érkeznek. Ezért az emberek számára már nem is hír, hogy például Bejrútban robbantottak, és emberek haltak meg. A bizonyos térségekből érkező rossz hírekhez egyszerűen hozzászoktunk. Mással egyszerűen nem tudnám megmagyarázni ezt a jelenséget. Másrészről talán az is szerepet játszik ebben, hogy Párizs, a fények városa, a többség számára valami szépet és elegánsat képvisel, valamint az egyik legfontosabb európai főváros. Feltehetőleg ezért reagál a közvélemény egyféleképpen, ha valaki Bagdadban öl meg több száz embert, és egészen másképpen, ha ugyanez Párizsban történik.
Nyitókép: A menekültek is az Iszlám Állam elől menekülnek
