A politikai befolyással és bulvárral szennyezett médiapiac okozza talán a legnagyobb gondot Szerbiában. Nincs független média, amely objektív tájékoztatást adhatna a polgároknak, és a médiatörvények sem foglalkoznak a szólásszabadsággal, illetve a sajtószabadság fogalmával, csupán a médiapiac szempontjait tartja szem előtt, a bíróságok sem függetlenek, ami csak tovább mélyíti a gondokat az alapvető emberei jogok érvényesítésében, figyelmeztet
, az Emberi Jogokért Belgrádi Központ igazgatónője.
– Kutatásainkból kiderült, hogy a sajtószabadság és az újságíró jogai csorbulnak a leginkább. Hiába a médiatörvény-csomag, ha nincsenek szabályozva a reklámok. A reklámok ugyanis teret adnak, hogy egy újságíró vagy a média függjön valakitől. Szemlátomást azok, akik ezzel az eszközzel élnek, nem sürgetik a reklámtörvény meghozatalát. Ez a törvény azonban átláthatóvá tenné a médiumok finanszírozásának módját, és csak ezután tudnánk véleményt mondani egy médium hitelességéről és objektivitásáról. A média magánosítása sem hozta meg a várt eredményeket, sőt a médiumok társításának lehetünk tanúi, olyan emberek kezében kötöttek ki a médiumok (elsősorban a helyi médiumokra gondolok), akik soha korábban nem foglalkoztak ezzel a területtel. A nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő médiumok kapcsán is a tájékoztatási minisztériumból érkezett egy olyan kezdeményezés, hogy azok magánosítására is sort kellene keríteni. Ezt nem tartjuk jó ötletnek, habár egyes nemzeti tanácsok, amelyek a kisebbségi médiumok alapítói jogait gyakorolják, túlnyomórészt politikával foglalkoznak, ahelyett, hogy a nemzeti kisebbség kultúrájának és identitásának megőrzését helyeznék előtérbe, és ez természetesen kihatással van a médiumokra is. A kommerciális alapon működő médiumok jelentős mértékben szennyezik a társadalmunkat, amire nem érkezik a független szervektől semmilyen reakció, a valóságshow-k szabályozásával is elkéstek.
A sajtószabadság hiányát és az objektív tájékoztatásra való jog megvalósításának nehézségeit kiemelve, mit kapnak a médiafogyasztók ebben az eltorzult médiavilágban, az elbulvárosodásban?
– A szabad, objektív, hiteles és szakmai médiumok képezik a demokratikus társadalom gerincét. Ha ez nincs jelen, akkor egy olyan szétzilált társadalom alakul ki, mint a miénk, ahol az a legfontosabb, hogy melyik énekesnő kivel bújik ágyba, illetve ki hogyan viselkedett a valóságshow valamelyikében. A torzult értékeket pedig a fiatalok magukévá teszik, és úgy kezdenek el viselkedni, mint a show-k szereplői. Az objektív tájékoztatásban, illetve a közvélemény formálásában fontos szerepet vállalhatna a közmédia, de sajnos nem kínál érdekes tartalmakat. Ezeknek a médiumoknak a finanszírozása is kérdéses, elsejétől új finanszírozási alapra állnak át, ami az ő helyzetüket is bizonytalanná teszi. Ezt a helyzetet csak tovább bonyolítja az internetes médiumok erősödése, ami a klasszikus médiumok számára jelent veszélyt. Mindezek mellett, nem felejthetjük el, hogy sokszor a közzétett riportok, információk veszélyeztetik a magánéletre való jogot, ami az internetes médiumokban még drasztikusabb méreteket ölt. Ez is egy kihívás, amellyel meg kell birkóznunk.
Mi a helyzet a marginalizált közösségek jogainak érvényesítésével? Az elmúlt napokban hangsúlyt kapott a nők elleni erőszak megfékezésének és a megkülönböztetés elleni küzdelemnek a fontossága, de a fogyatékkal élők, a romák, az idősek jogainak érvényesítésében is gondok vannak.
– A médiumok nem mutatnak érzékenységet a marginalizált, illetve más közösségek jogai iránt. Az SZRTV-n ugyan hetente egyszer, a reggeli órákban megy a fogyatékkal élők számára egy műsor, de ez korántsem elég. A marginalizált vagy az érzékenyebb közösségek iránt finomabban kellene viszonyulnia a médiának. Olyan műsorokra van szükség, amelyek üzenetet hordoznak magukban, és arra ösztönzik a nézőt, hogy tisztelettel viszonyuljanak a marginalizált csoportok iránt. A közérdek ma már elveszítette a jelentését.
Ez azt jelenti, hogy az új törvények sem sokat segítettek a marginalizált csoportok életminőségének javításában és jogaik érvényesítésében?
– Tavaly részletesen analizáltuk az új törvényeket, amelyek ugyan szolid keretet adnak a jogok érvényesítéséhez, de a gond a törvények betartásában van.
A törvények betartásában fontos szerepet játszik az ügyészség és a bíróság is...
– Abban, hogy a polgárok érvényesíthessék jogaikat, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az igazság elérhetetlen a számukra. Sokat várnak a bírósági ítéletekre. A bíróságok függetlensége is kérdéses. A napokban hozták nyilvánosságra azt az adatot, az igazságügyi minisztériumon keresztül, miszerint egy felmérés arra mutatott rá, hogy a bírókra a politika kevésbé, inkább a rokoni és ismerősi viszonyok vannak kihatással. Ez a kijelentés az emberi intelligenciát sérti. Hogy valaki jobban tart a szomszédjától, meg a rokontól, mint egy politikustól, aki hatással lehet a munkaviszonyára? Ez vicc. Az tény, hogy nem független az igazságszolgáltatásunk, a reformok is rossz mederbe kerültek. Ma már nincs valós kritérium a bírók kiválasztásakor. És nem is látom, hogyan lehet a jelenlegi helyzeten javítani.
Mit kell tennünk, hogy Szerbia valóban arra a bizonyos európai útra kerüljön?
– Mindenképpen objektív, nem részrehajló médiumokra van szükségünk, amelyek olyan témákat dolgoznak fel, amelyek fontosak a társadalom számára, és egy-egy kérdésről több szemszögből is tájékoztatják a médiafogyasztót. Nem tudunk állást foglalni, ha nem rendelkezünk megfelelő információkkal. Jelenleg ugyanis abban a helyzetben vagyunk, hogy a sorok között kell olvasnunk, és valami hátsó szándékot sejteni. A Gašić-botrány kapcsán azt gondolom, legalábbis a reakciók kronológiája arra utal, hogy a védelmi minisztert feláldozták, hogy ne foglalkozzon többet senki a helikoptertragédiával, amikor hét ember életét vesztette. Természetesen elítélendő a nők sértegetése, de volt sokkal súlyosabb tévedése a miniszternek, amiért korábban felelnie kellett volna.
Ez azt jelenti, hogy a médiumoknak van a legnagyobb felelősségük az emberi jogok érvényesítésében?
– Ezt nem mondanám. A legnagyobb felelősséggel a politikai elit tartozik. De a polgári társadalom is, a szakegyesületek, amelyek nem reagáltak az igazságtalanságokra, és ha reagáltak is, elhallgathatták őket. Elnyomták a polgári társadalmat, így a polgárok sem reagálnak, a magánéletükkel foglalkoznak, és nem érdekli őket a közélet. Ami azzal is magyarázható, hogy veszélybe kerültek a munkások gazdasági és a szociális jogai. Az állam, a munkaadó és a munkavállaló háromszögben a szakszervezetek legyengültek, sok helyen megállapodást kötöttek egyik-másik politikai párttal, a dolgozók elveszítették a bizalmukat a szakszervezetben. A lakosság elveszítette a hitét abban, hogy közös erővel változtathat a helyzeten.
