Ön részt vesz-e a június 6-i nemzeti tanácsi választáson?
Igen – 59% (305 szavazat)
Nem – 26 % (137 szavazat)
Nem döntöttem még 13 % (69 szavazat)
(A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján)
Mielőtt jobban szemügyre vennénk a fent látható ábrát, nem ártana tisztázni néhány elvet. Tehát: demokratikus viszonyokat építve a személyes jogokban nem kellene kételkednünk. Azaz mindenkinek joga volt (van) feliratkozni a választói névjegyzékre, ha meg valaki nem él – ilyen vagy olyan okok miatt – ezzel az eséllyel, emiatt senkit sem érhet szemrehányás. Úgyszintén: bárkit megillet a jog (esetenként olykor valóban kérdőjeles indokok és háttérmozgások ellenére), hogy felkérésnek eleget téve szerepeljen bármely listán. Egyáltalán: nem lenne helyénvaló, ha a választások során nemzeti közösségünket eleve „jó” és „rossz” magyarokra osztanánk fel. Versenyhelyzet van, s versengés folyik a leendő MNT minden egyes posztjáért.
Ugyanakkor az is logikusnak tűnik, hogy azok a magyar pártjaink, amelyek nem vállalják a megmérettetést (illetve nem rokonszenveztek a közös indulás gondolatával), azoknak súlya csökken a majdani nemzeti tanács tevékenységének véleményezését, megítélését illetően. S nyilván azon személyeké is, akik elállnak a voksolás lehetőségétől. (Kivételt az értelmiségiek képeznének, akiknek egyébként is természetes feladatuk lenne közügyekben időnként megszólalni.) Egészen egyszerűen: lesznek tehát nézők (sőt bekiabálók is), de a pályán mások játszanak majd.
Nos, a körkérdésünk alapján a feliratkozók mintegy hatvan százaléka fejezte ki készségét, hogy mindenképpen részt kíván venni a választásokon. Pillanatnyilag ez nem is jelentene kedvezőtlen eredményt, hiszen súrolja mondjuk a magyarországi parlamenti választások első fordulójának arányát. Elgondolkodtatóbb viszont, hogy minden negyedik személy nemmel válaszolt. Az okok után kutatva úgy gondoljuk, hogy ennek legalább öt összetevője van. Feltételezzük mindenekelőtt, hogy számosan nem is azért iratkoztak fel a választói névjegyzékre, hogy aztán okvetlenül szavazzanak is, hanem egyszerűen azért, hogy bizonyítsák, magyarnak vallják/érzik magukat. Sokakat valószínűsíthetően az kedvetlenített el, hogy elmaradt a magyar pártok közös listaállítása, úgyszintén szerepe lehet az MNT és a VMSZ néhány – szélesebb körben is – vitát kiváltó (belső) döntésének és indítványának. De gondolhatunk arra is, hogy egyelőre mindössze egy lista látott napvilágot, a kampány pedig jószerével még el sem kezdődött.
(Nem beszélve arról, hogy legtöbbünk számára – törvényileg – kézenfekvőbb lett volna, ha június 6-án a „felhozatalból” az általunk kiválasztott 35 személyre voksolhatunk, nem pedig szerkezet jellegű listákra.)
Szinte bizonyos, hogy az idő múlásával a most még bizonytalanok (sőt, talán az ezúttal még nemmel szavazók) részaránya csökkenni fog. Ha egyébként maradna a 60 százalékos részvétel, az hozzávetőlegesen hetvenötezer magyar szavazót jelentene (nagyjából ennyien támogatták a VMSZ-t is a legutóbbi köztársasági parlamenti választásokon), ez viszont a szavazóképes magyar lakosságnak mindössze egyharmada.
Mint ismeretes, a listaállítás határideje május 21-e, a választás napja pedig június 6-a. Ha egyszer készül egy Kárpát-medencei közös történelemkönyv, abban az utóbbi dátum mindenképpen szerepelni fog, hiszen a nem Magyarországon élő magyar közösségek esetében először fordul elő, hogy egy adott ország magyar népessége közvetlen úton választja meg azt a parlamentjét, amely aztán az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területein összehangolja és irányítja a folyamatokat. Történik pedig mindez (időben is) valahol az Európai Unió előszobájában. (Közben ne feledkezzünk meg róla, s a máris kihasználható előnyeiről: a magyar már uniós nyelv!) Mindezek miatt igencsak fontos, hogy az elkövetkező hetekben a választási kedv újabb lendületet kapjon, s megerősödjék a névjegyzékben szereplők felismerése: a választáson való minél tömegesebb részvétel arányában növekszik a majdani MNT tagjainak felelőssége és felelősségérzete is.
