Az emberi jogok tántoríthatatlan harcosa, katonaszökevények védelmezője, Aleksandar Tijanić, Pavle Bulatović, a Koštunica-kabinet és a politika más képviselőinek erélyes kritikusa. Röviden így foglalható össze Biljana Kovačević-Vučo életútja, aki – a hivatalos közlemény szerint – hosszú, súlyos betegség után tegnap hunyt el Belgrádban.
Kovačević-Vučo 1952-ben született a szerb fővárosban, édesapja Veljko Kovačević néphős volt, aki megjárta a spanyol polgárháborút, és kiemelt szerepe volt a jugoszláv partizánmozgalomban is. Ezen részletet dörgölték gyakran az orra alá ellenfelei, a szerb szélsőséges nacionalista körök képviselői.
A belgrádi Jogtudományi Karon szerzett oklevelet 1977-ben, ezután egészen a kilencvenes évek közepéig az igazságügyben dolgozott. A háborús őrület kitörését követően a Háborúellenes Központ munkatársa, valamint a politikai, etnikai és munkahelyi diszkrimináció áldozatai számára működtetett S. O. S segélyvonal vezetője volt.
Máig aktív jogvédő civil szervezete, a YUKOM – az Emberi Jogi Jogászok Bizottsága 1997-ben alakult, első kampányukban az erőszakos mozgósításnak nemet mondó katonaszökevényeket vették védelmükbe, de felemelték hangjukat a politikai elítéltek közkegyelméért és a civil katonai szolgálatért is. Életrajzához tartozik még, hogy egyike volt a Helsinki Emberi Jogi Bizottság szerbiai szervezete megalapítóinak.
Emberi jogi szerepvállalása során síkraszállt a kisebbségek jogaiért is. A Magyar Szónak 2001-ben nyilatkozott az akkor készülő kisebbségi törvényről. Úgy értékelte, hogy az adott javaslat nem megfelelő és kiemelte: Szerbiában több mint száz olyan törvényerejű rendelet van érvényben, amely diszkriminálja a kisebbségi közösségeket.
Politikai téren is aktív volt. A nyolcvanas évek végén Ante Marković reformpártjának volt a tagja, később a Vesna Pešić vezette Szerbiai Polgári Szövetségben vállalt szerepet, haláláig pedig a Liberális Demokrata Párt politikai bizottságának volt a tagja.
A 2000 októberi történések után a đinđići „másik Szerbia” híve volt, kiállt a mélyreható reformok mellett, ugyanakkor magát az akkor aktuális hatalmat sem kímélte kritikáitól.
„A Milošević fémjelezte időszak egyetlen diszkontinuitása a rendkívüli állapot idején jelentkezett. A Szablya akció volt az egyetlen, amely rövid szakítást jelentett a miloševići félelmi terrorral és bizonytalansággal, a maffiával és a korrupcióval. A Szablya időszakában a polgárok végre úgy élhettek, mint normális emberek, végre megvalósulhattak a meggyilkolt Đinđić egyes ötletei, amelyek miatt végső soron meggyilkolták” – nyilatkozta a szarajevói Oslobođenje lapnak 2004 októberében.
Ugyanakkor kritikái a Hágával való együttműködés jellegére vonatkoztak, helyeselte Milošević kiadatását, viszont sérelmezte, hogy ezt a politikai vezetés szükséges rosszként, nem pedig az elkövetett bűnök miatti felelősségre vonásként tünteti fel.
Ennek fényében 2004 során Vladimir Beba Popovićnak, a meggyilkolt Đinđić közeli munkatársának lett jogi képviselője, aki ellen az akkori Koštunica-kormány indított lejárató hadjáratot.
Ezzel kapcsolatban a Magyar Szónak a következőket nyilatkozta: „Meggyőződhettünk arról, hogy ő a legnagyobb áldozata annak az üldöztetésnek, amely mindazok ellen a dolgok ellen folyik, amelyeket Đinđić és az általa megtestesített politika szimbolizál. Popović mint Đinđić közeli munkatársa vörös posztó volt az új hatalom számára, akire kivetíthették minden frusztrációjukat, és aki ellen valóban egy szervezett hadjáratot indítottak a kormányfő halálát követően. Ez az üldöztetés az új kormány megalakulása, valamint Aleksandar Tijanićnak az SZRT igazgatójává való kinevezése után teljesedett ki.”
Aleksandar Tijanić újságíró, a Szerbiai RTV jelenlegi vezérigazgatója munkásságát sajátos módon tárta a nyilvánosság elé. Egy könyvet adott ki Tijanić hivatalnok esete címmel, ebben az ő idézetei és nyilatkozatai szerepelnek a hetvenes évektől kezdve. Mint mondta, a könyvet az ügyészségnek szánta, ugyanis a tévéigazgató több személy meglincselésére szólított fel.
1996-tól kezdve ügyvédi irodát működtetett, amely az emberi jogok megsértéseinek eseteire specializálódott, hazai és nemzetközi bíróságok előtt látta el olyan polgárok védelmét, akiknek emberi jogain esett csorba.
Halálhírére reagálva többen is részvétet nyilvánítottak, köztük Živorad Kovačević a Szerbiai Európai Mozgalom elnöke is. Ezek az ő szavai:
„Biljana Kovačević-Vučo sohasem habozott felemelni szavát, ha elvei ezt diktálták, és nem hátrált meg a neki szánt kritikák miatt, küldetését becsülettel és felelősségteljesen végezte.”
