– Ha összahasonlítjuk Szerbia integrációs útját a szomszédos országokéval, akkor azt kell látnunk, hogy egyedül Bosznia-Hercegovina áll mögöttünk, de ez sem egyértelmű, hiszen a napokban meghívást kapott a NATO-ba, viszont Szerbiával ez még nem történt meg. Montenegró esetében életbe lépett a stabilizációs és társulási megállapodás, Macedónia tagjelölt, Horvátország pedig egy-másfél év múlva uniós taggá válik.
Az egyik fontos lépés a csatlakozás útján az úgynevezett kérdőívcsomag, amelynek alapján a tagországok lemérhetik, hogy a felvételre jelentkező ország hol tart. Mikor kapja meg Szerbia ezt a kérdőívet?
– Több száz kérdést tartalmaz ez a kérdőív, de az is lehet, hogy több ezer kérdésre kell válaszolni,vannak ugyanis kérdések meg alkérdések is. Ennek alapján egy mindenre kiterjedő, átfogó kép alakul ki az országról. Ez akkor jut el hozzánk, amikor a tagországok között konszenzus születik abban a kérdésben, hogy az Európai Bizottság készítsen jelentést Szerbiáról. Ennek a jelentésnek az alapja ez a kérdőív, s ha a feltett kérdésekre kielégítő válaszok érkeznek, akkor Szerbia tagjelöltté válhat. Akkor fog ez bekövetkezni, amikor az általános megítélés szerint Szerbia képes lesz arra, hogy megtegye a következő lépést.
Vannak erre mutató jelek, hogy ez mikor következhet be?
– Nagy valószínűség szerint ez a közeljövőben nem fog bekövetkezni. Előbb a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálásának kell beindulni, és ezután következhet a kérdőív. Egyik se fog most júniusban megtörténni..
Azt mondta, kevés annak az esélye, hogy a júniusi külügyminiszteri tanácsülésen napirendre kerüljön Szerbia kérdése. Miért gondolja így?
– Annak, hogy nem formálisan szó kerüljön vagy vita formájában szó essen Szerbiáról, annak van még bizonyos esélye – igaz egyre kevesebb, de az, hogy napirendre kerüljön a kérlemünk, csaknem kizárt.
Ahogy múlik az idő, egyre távolabbi csatlakozási időpontok jelennek meg a sajtóban. Legutóbb 5-10 évről beszéltek. Ön szerint mennyi időre van szüksége Szerbiának, hogy készen álljon a tagfelvételre,
– Nagyjából a valóságot tükrözi ez az időintervallum. Két probléma is van Szerbiával, ha összehasonlítjuk más csatlakozásra váró országgal: az egyik, hogy az utóbbi 5-6 évben a kormány egyszerűen nem vette tudomásul, hogy a jogharmonizáción kívül mást is kell tenni a felzárkózás érdekében. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy a csatlakozási folyamatot nem kezelték abszolút prioritásként. Szerbia helyzetét ezen kívül nehezíti a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködés és Koszovó megoldatlan kérdése. Ez utóbbi kérdés megoldásának keresése még csak el sem indult, ezért úgy gondolom, hogy a csatlakozási idő a kérdésben említett nagyobb számmal jelölhető. Az, hogy Szerbiának nem kell elismernie Koszovó fühggetlenségét, nyilvánvaló tény, viszont azt el kell fogadnia, hogy az unió 27 tagországa közül 22 elismerte Koszovó függetlenségét. Ha Szerbia ezt nem hajlandó elfogadni, akkor nagyon nehéz lesz a csatlakozási folyamatot végigcsinálni.
Vannak időszakok, amikor a sajtó intenzíven foglalkozik a hágai körözöttekkkel, az utóbbi hónapokban viszont mintha nagy lenne a csend.
– Júniusban ki fog derülni, hogy a hágai főügyész elégedett-e Szerbia elmúlt féléves tevékenységével. Most a szerbiai hatóságok valóban foglalkoznak a hágai körözöttek kézre kerítésével. A probléma az, hogy amikor letartóztathatók lettek volna, akkor téves információkat küldtek a Nemzetközi Bíróságnak.Azt állították, Szerbiának fogalma sincs, hol vannak a háborús bűnökkel vádolt személyek. A hágai törvényszékkel való együttműködésnek az a legnagyobb problémája, hogy azok az uniós tagállamok amelyek fontosnak tartják a háborús bűnösök kézre kerítését, s eddig hamis információkat kaptak, most egyre óvatosabban kezelik Szerbia csatlakozási erőfeszítéseit.
A fentiekből az derül ki, hogy látótávolságon belül voltak a hágai körözöttek, és mégsem tartóztatták le őket.
– Igen kiderült, hogy 2004-ben, amikor a politikusok azt nyilatkozták, nem tudják, hol vannak, akkor ezek az emberek Belgrádban voltak, meg az ország más részein is előfordultak, még nyilvános helyeken is. Néhány olyan politikus mondta ezt, akik most is fontos tisztségeket töltenek be. Nemrégiben kiderült, pontosan tudták, hol vannak, és elfoghatták volna őket. Amikor néhány hónappal ezelőtt a holland parlamentben tárgyaltunk, meg is kérdezték a parlamenti küldöttségünket, hogy most miért higgyenek Szerbiának, amikor korábban nem mondott igazat.
Az elmúlt egy évben rengeteg új törvény született. Ha csak a jogharmonizációt tekintjük, akkor úgy tűnik, hogy zökkenőmentes az európai integrációs folyamat.
– Ha csak a törvények számát veszzük alapul, az elmúlt egy évben a szerbiai parlament valóban több száz törvényt fogadott el. De időközben bebizonyosdott, hogy ezt a gyors tempót nem követte a jogalkamazás, és születtek olyan törvények is, amelyek nincsenek összhangban az európai jogszabályokkal. Ilyen volt például az igazságügyi törvénycsomag, amelyről mi magyar képviselők azt állítottuk, hogy nincs összhangban az integrációs folyamattal és nemmel szavaztunk elfogadásakor. Most, amikor megérkezett az Európai Bizottság jelentése, és komoly kifogásokat fogalmazott meg, akkor kiderült, hogy igazunk volt. Ez nem kellemes, de ez a valóság. A legnagyobb probléma az őszinteséggel van. Tévedés azt gondolni, hogy az európai fővárosokban nem tudják, hogy mi történik Szerbiában. Akik az ország csatlakozásával foglalkoznak, azok pontosan tudják, hogy a statútum elfogadásakor micsoda játékok folytak, azt is tudják, hogy sem a tartomány, sem az önkormányzatok nem kapták még vissza vagyonukat. Tehát tudják rólunk azt is, amikor előrelépés történik, és azt is látják, amikor kerülőúton próbálunk olyant tenni, mintha az lenne a megfelelő megoldás. Az a baj, a hitelességével játszik ilyenkor az ország.
Az integrációs folyamat része a személyes dokumentumok cseréje is. Hiába volt a sok ígérgetés, az új útlevelek kiadás igenis akadozik, sőt immár másodszor fogja meghosszabbítani a parlament a régi úti okmányok érvényességi idejét. Mi történik az útlevélkiadásban?
– Zökkenőmentesnek, igaz, nem mondható ez a folyamat, de a szerbiai folyamatokhoz képest nem voltak nagyobb zökkenők az új útlevelek kiadásában.A régi útlevelek érvényességi idejének meghosszabbítása nem amiatt történik, mert még mindig nagyon sok embernek nincs új útlevele, hanem azért, mert a diaszpórában élő szerbség nem tudta lecserélni az útlevelét.
Én azt tapasztaltam, hogy bizony hatalmas fennakadások is voltak az útlevélkiadásban. Arra gyanakszom, hogy más országnak nyomtatják az útleveleket. Hogy erre van lehetőség, azt a korszerű gépek megvásárlásakor már bejelentették.
– Ezt se lehet kizárni, de ha történik is ilyesmi, az a legnagyobb titokban történik. Én azt mondtam, hogy az átlagos gyakorlathoz képest, ahogyan az adminisztráció működik, az útlevélkiadás nem rosszabb. Ahhoz képest, hogy milyen nagyszámú útlevelet kellett lecserélni, én azt gondolom, hogy a integrációs folyamat sikertörténetének mondható az új útlevelek kiadása a problémák ellenére is.
Van még egy adósság. Lassan két éve, hogy bejelentették a gépjárművek rendszámtáblájának cseréjét. Erre miért nem került eddig sor?
– Ennek többféle magyarázata létezik. A belügyminszitérium úgy tartotta jónak, hogy az összes erőforrását az útlevélkiadásra összpontosítja, hiszen a rendszámtáblák cseréje szinte ugyanolyan nagy munkát jelent, mint az útiokmányoké. Persze e magyarázat mögött meghúzódik az is, hogy túl gyorsan születtek a joszabályok, és alkalmazásuk nem tudja ezt a tempót követni. De a vajdasági magyarság szempontjából ez egy kicsit jó is, hiszen még mindig van lehetőség arra, hogy Ada és Zenta ügyében lépjünk, hogy ez a két város is kapjon rendszámtáblajelzést. Most ezen dolgozunk.
