Igényes lett az orosz almapiac, ám mégsem ennek isszák a levét most a termelőink, hanem annak, hogy a termelési ciklus végén írt alá memorandumot a szerb mezőgazdasági miniszter azOrosz Föderáció Szövetségi Állat-egészségügyi és Növény-egészségügyi Felügyeletének vezetőjével.
A dokumentum címe Memorandum a Szerb Köztársaságból az Orosz Föderációba szállítandó, emberi fogyasztásra szánt növényi termékek biztonságáról a növényvédőszer-maradék, nitrit- és nitráttartalom vonatkozásában. Magyarán az a célja, hogy „az exportált növényi termékszállítmányok biztonsági igazolással és az orosz jogszabályoknak megfelelően az adott növényi termékek szermaradék-, nitrit- és nitráttartalmára vonatkozó biztonsági kritérium betartását igazoló vizsgálati bizonyítvánnyal érkezzenek meg az orosz piacra”.
Elvileg.
Szerbiában a múlt év végéig felfüggesztették ennek a memorandumnak az alkalmazását, így az almatermesztőink csak idén szembesültek azzal, hogy nem veszik meg az árujukat, ha az bizonyos vegyszermaradékokat tartalmaz.
A szerbiai mezőgazdasági minisztérium pontosan előírja a hazai követelményeket, honlapján táblázatban mutatja, miből mennyi maradhat a terményben. Vannak hatóanyagok, amelyekből semennyi. A nagy almafelvevő orosz piac szintén meghatározta a maga kritériumait, csak az a baj, hogy a termelők a ciklus végén, szüret előtt tudták meg, hogyan kellett volna termelniük.
– A memorandum olyan vegyszerek alkalmazását is tiltja, amit itt mindenki használ, mint amilyen a Kaptan. Nemrég kaptunk egy ajánlást, a Srpski Plodovi asszociáció küldte szét, például a hűtőházaknak is. Szaktanácsadó szolgálatként mi elkészítettük a tervezetet, de hivatalos útmutatót még mindig nem kaptunk – közölte Danyi Viktor horgosi agrármérnök, a bácsszőlősi Prima Hűtőház szakmunkatársa, aki egyben független szaktanácsadó is.
Az általa említett átirat szerint:
A vegetáció kezdetétől a virágzásig minden olyan vegyszert használhatnak az orosz piacra termelő gazdák a növényvédelemben, amit a hazai előírások engedélyeznek. Virágzástól viszont már nem alkalmazhatnak olyan szereket, amelyek a következő hatóanyagokat tartalmazzák: Binapakril, Kaptan, Karbaril, Carbendazim, Benomil, Tiram, Dimetoat, Folpet, Alpha-cipermetrin, Chinometionat, Ciheksatin, Ditianon (az őszibaracknál). Virágzás után ezek kivételével minden olyan szerrel permetezhetnek a termelők, amelyeket a hazai törvényes előírások engedélyeznek. Hangsúlyozottan tilos viszont a klórpirifosz használata június 15-e után, illetve 90 nappal a betakarítás előtt.
De vajon honnan tudhatják meg a gyümölcstermelők, hogy a hazai nyilvántartás mit engedélyez?
– Ebben minden alkalmazható szer benne van, a leírás tartalmazza a dózist és a várakozási időt is, valamint azt, hogy a vegetáció során hányszor lehet használni – mutatta Danyi Viktor a Pesticidi u prometu u Srbiji kiadványt. – Ez az alaplista. Ha az orosz tiltólistán nem találom azt a szert, amivel permetezni akarok, akkor előveszem a Codex Alimentariust, ebből megtudom, az EU-ban mi használható és mi nem, mekkora lehet a maximális vegyszermaradvány. És megnézem a szerbiai listát. Ha olyan szerem van, amit az orosz piac nem engedélyez, a hazai viszont igen, akkor az árumat csak itthon értékesíthetem. A nálunk alapszernek számító Kaptan például itthon engedélyezett, de az orosz piacra szánt áruban nem találhatják meg a maradványát. Az olasz piac viszont szintén engedélyezi.
Arra a kérdésre, hogyan tudnak eligazodni a termelők ebben az útvesztőben, a fiatal agrármérnök rövid választ adott: nehezen. S hogy végül is hányszor lehet permetezni?
– Azt a pénztárca szabályozza. De ha a termelő célja az, hogy minél olcsóbban minél jobb minőséget érjen el, akkor alkalmaz egy tanácsadót. Az éves költségét egy permetezésen megspórolhatja. Már a termelési ciklus előtt el kell dönteni, milyen piacra szánja a termést. A hazai előírásokat mindenképpen be kell tartania, és ha például az orosz piacra szánja az áruját, akkor az orosz előírásokat is. Azok lesznek majd bajban, akik kis területen elavult technológiával nem megfelelő minőséget állítanak elő. A megtérülés függvénye, hogy minél jobb minőséget termeljünk minél nagyobb mennyiségben. Ha 40-50 tonna az átlaghozam ott, ahol az almatermelőnek termelési és exporttámogatása van, a fuvarját pedig az állam fizeti Oroszországig, akkor hogyan vehetné fel vele a versenyt a mi termelőnk, akinek a jó hozam 20-30 tonna, és nem kap még területalapú támogatást sem? Egyedül az lehet a megoldás, hogy korszerű technológiával jó minőséget és megfelelő mennyiséget termelünk, hiszen piacra visszük, ahol a vevőnek mindig igaza van – mondta Danyi Viktor.
Amennyiben tehát a nagy orosz piacra szánjuk az almánkat, akkor a fenti tiltólistát ne tévesszük szem elől, és ügyeljünk arra, hogy egyetlen flekkecske, aprócska elszíneződés se legyen a termésen. Különben nem viszi el a vevő.
Elvileg.
A gyakorlatban viszont nagyon is elviszi, amikor az érdeke úgy diktálja. Még a vegyszermaradványt sem ellenőrzi, ha elég alacsony az ár. Azon meg már hiába tépelődünk, hogy ez az alacsony ár, a kamrában maradt vagy az elvitt, de ki nem fizetett termés hiányzó ára okoz nagyobb gondot a termelőnek.
(Amikor ezek a sorok íródtak, jégeső zúdult ránk. Mire a cikk megjelenik, valószínűleg az is kiderül, hogy mekkora kárt tett a gyümölcsöseinkben. Nagyanyám mesélte, hogy amikor a szegény ember szőlejét verte a jég, az fejszét ragadott, és nekiesett a tőkének: Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten!)
Miből mennyit? Az alábbi honlapokon a termelők elolvashatják a memorandumot és a vizsgálatok elvégzésére jogosult laboratóriumok jegyzékét, valamint az előírt szabványokat: |
