A szerb kormány évi egymillió dollárt fizet egy chicagói cégnek azért, hogy a pocsolyán túl érdekeinket képviselve üzleti, tanácsadói és PR-tevékenységet folytasson. Lehet, egyeseknek piszokul soknak tűnik ennyit áldozni arra, hogy Szerbiát pozitív fényben tüntessék fel az amerikai elit és a közvélemény előtt, ám ez a gyakorlat nem új, és nem is felesleges. Érdekérvényesítése ügyében minden ország lobbizik a befolyásosabb államokban, hiszen azok politikai és gazdasági kapcsolataik révén sokat segíthetnek. A régi igazság, miszerint tűzközelben melegszik legjobban az ember, itt hatványozottan érvényes. Nem egyszer éppen a jól irányozott és erőteljes lobbizás eredményeként fogannak meg olyan elképzelések, amelyek később sokak életét meghatározó gyakorlattá válnak. Koszovó kézenfekvő példa. Történetesen azt bizonyítja, hogy a Prishtina által megbízott cégek kitűnően végezték feladatukat, nem úgy a Belgrád szekerét tolni hivatottak.
Ennek fényében jó hírnek hathat, hogy a szerb kormánynak érvényes szerződése van a Milan Petrović tulajdonában levő és általa vezetett chicagói Advanced Practical Solutions céggel. Ennek feladata csinosítani az ország amerikai arculatát, és egyengetni göröngyös diplomáciai és üzleti utait. Erre a kormány havi 85 ezer (évi szinten 1,02 millió) dollárt különít el. Kissé furcsa, hogy ezt úgymond titokban teszi, merthogy az APS-szel kötött szerződés a „szigorúan bizalmas” pecsétet viseli magán. Furcsa, mert ugyanez az okmány az amerikai igazságügyi minisztérium honlapján szabadon elérhető. Kicsit szemet szúr aztán, hogy az első részletet a költségvetés tartalékalapjából törlesztették. Abból az alapból, amely a rendkívüli anyagi és emberi kárral járó elemi csapások következményeinek elhárítására tartalékolt!
A kimondottan rossz hír viszont az, hogy a kormány által megbízott APS-ről Chicagóban, Illinoisban és Egyesült Államok-szerte egyetlen szakmabeli sem mondott egyetlen szép szót sem. Talán nem véletlen, hiszen Petrović egyike azoknak az embereknek, akinek a közelmúltban komolyan meggyűlt a baja a Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI) is. Ez sem lehet egész véletlen, lévén, hogy ő volt Milorad „Rod” Blagojevich kampányának fő gyűjtője. Az FBI adatai szerint 2000–2004 között csaknem 2 millió dollárt „tarhált össze” az Egyesült Államok második szerb származású (az ohiói szenátor, George Voinovich a másik) kormányzója számára.
Csak emlékeztetőül: Rod Blagojevich második hivatali periódusát töltötte Illinois állam 40. kormányzójaként, amikor az FBI által lehallgatott telefonbeszélgetések alapján 2008. december 9-én letartóztatták. Blagojevich, avagy Blago, ahogyan az ottani médiában becézik, már korábban kiérdemelte a „legnépszerűtlenebb kormányzó” címet, de azt követően, hogy széles körű korrupcióval, zsarolási összeesküvéssel és az FBI félrevezetésével vádolták, összecsaptak felette a hullámok. A szenátus kimondta, hogy a kormányzó visszaélt hivatali hatalmával, ezért távoznia kellett tisztségéből.
A vádesküdtszék 16 pontban emelt vádat az 54 éves volt demokrata párti politikus ellen, egyebek között azért is, mert állítólag Barack Obama elnök megüresedett szenátori helyét akarta „eladni”, azaz azért cserébe miniszteri posztot, pénzt vagy egy jól fizető állást kért. Ugyancsak vádat emeltek öt legközelebbi tanácsadója, köztük üzletember bátyja, Robert, továbbá egykori kampányfőnöke, valamint két korábbi kabinetfőnöke ellen. Ha Blagojevichet minden vádpontban bűnösnek találják, akár 300 évi börtönbüntetést és négymillió dolláros bírságot szabhatnak ki rá. A szövetségi eljárás június 3-án kezdődik.
Minderről anno a honi média is töredelmesen beszámolt. Hogy, hogy nem, a szerb kormány április 30-án, fél évvel Blagojevich letartóztatása után, mégis a már említett – a lobbygate óta még rosszabb hírben álló – Petrović vezette APS-szel kötött szerződést. Elég nehéz megérteni, milyen szempontok vezérelték. Feltehetően az az alaprezonálás, hogy ha a mi emberünk (szerb), akkor eleve bizalmat érdemel. Vagy csak a téves lóra tenni hagyománya, lévén, hogy Koštunica alatt havi 60 ezer dollárért a Barbour, Griffith & Rogers lobbizott. A tekintélyes BGR-nek semmi baja, „csupán” annyi, hogy republikánus, márpedig amikor a szerb kormány bízta meg őket nyikorgó szekerünk tolásával, a kongresszusban túlnyomóan éppen demokrata képviselők ültek.
Számomra csak egy a megnyugtató; ha az APS-közbenjárásból egyetlen centnyi haszon sem származik, azaz ez is csak még egy ablakon kidobott millió lesz, akkora kárt 10 év alatt sem okozhat, mint ifjú külügyminiszterünk egyetlen „bölcs” meglátásával.
