Erről engem nem tájékoztattak!
Ez a mondat az, ami a leginkább emlékeztet bennünket arra az időszakra, amikor Vojislav Koštunica felelős állami pozíciókat töltött be. Ezzel a mondattal siklott ki az olyan kényes témák felvállalása alól, mint amilyen Milošević letartóztatása, majd későbbi hágai kiadatása volt. Miközben Szerbia és a világ tömegtájékoztatási eszközei ezeket a híreket harsogták, addig ő minderről semmit sem tudott, ugyanis erről a hivatalos, bejáródott módon nem tájékoztatták.
A napokban két említésre méltó esemény is történik az egykori jugoszláv elnök vezette Szerbiai Demokrata Párt háza táján, amelyről egyébként talán már elfelejtettük volna, hogy még létezik, ugyanis annyira tetszhalott állapotban van.
E vegetáló párton belül összeütközés tört ki, miután Dragan Šormaz, a párt egyik magas rangú politikusa, köztársasági képviselője nyíltan kritizálta a pártvezért. Mint mondta, évek óta nem találkozott Koštunicával, sőt olyan kijelentést is tett, miszerint ha a pártelnök parlamenti képviselő lesz, ő visszaadja a mandátumát. Šormazt végül kizárták a pártból, ugyanis – a magyarázat szerint – veszélyeztette annak népszerűségét.
A másik esemény a Szerb Haladó Párt és az SZDP szócsatájában csúcsosodott ki. Miután Tomislav Nikolić olyan kijelentést tett, hogy pártja el kívánja rabolni a demokraták és a Szerbiai Demokrata Párt szavazóit, e párt felháborodottan kijelentette, mostantól kibékíthetetlen ellenfélként kezelik a megmosdatott radikálisok pártját.
A két esemény közötti összefüggés abban van, hogy Šormaz és a haladók is világosan látják, hogy az SZDP a politikai színtérről való eltűnés határán áll. A kirúgott Šormaz erre belülről mutatott rá, jelezve: ha a párt nem „pörgeti fel magát”, nem változtat alvó magatartásán, akkor a következő választásokon már esetleg be sem jut a parlamentbe. Ezzel szemben a haladók ugyanezt látva rástartoltak Koštunica még megmaradt szavazóira.
Tették ezt azért, mert a két párt ideológiai hasonlóságából kifolyólag az SZDP szavazóit a legkönnyebb átcsábítani, illetve azért is, mert Nikolićék eddigi felhívásaira, amelyek egy erős ellenzéki, kormányváltó erejű koalíció létrehozására vonatkoztak, Koštunicáéktól igen félreérthető válaszok jöttek.
Az egykoron Miloševićet legyőző pártvezér rátarti válaszokat adott e megkeresésekre, amelyek lényege az volt, hogy „nehogy már a haladók azt képzeljék, ők állnak az ellenzék élén” (noha a demokraták után a második legnépszerűbb pártról van szó). Ezzel ismételten igazolta, mennyire leragadt azon politika mellett, amelyet közel egy évtizede folytat, ugyanis Koštunica minden bizonnyal úgy képzeli, hogy az 5–6 százaléknyi megszerzett szavazatmennyiséggel majd biztosíthatja Nikolićéknak a következő parlamentben az abszolút többséget. Magyarán ugyanúgy a mérleg nyelvének szerepét kívánja betölteni, ahogy tette ezt az előző kormány idején, amikor az ócskapiaci alkudozásban elérte, hogy ő legyen-maradjon a kormányfő, annak ellenére, hogy pártja jóval kevesebb szavazatot kapott, mint a demokraták.
Ezzel tisztában van Nikolić is, aki ezt szeretné elkerülni, ezért igyekszik minden lehetséges módon meggyengíteni az SZDP-t. Teszi ezt egyrészt azzal, hogy megkísérli „ellopni” Koštunica szavazóit, másrészt pedig a népnemzetinek nevezett Koštunica–Ilić koalíciót is igyekszik megosztani, a jelek szerint sikeresen. Az aktuális felmérések szerint ugyanis a Szerbiai Demokrata Párt önállóan e pillanatban az ötszázalékos bejutási küszöb határán van, azzal, hogy népszerűsége fokozatosan csökken. Tudja ezt sokéves szövetségese Velja Ilić is, aki már tett is olyan kijelentést, mely szerint közelebbi partnernek tartja Nikolićot, mint Koštunicát, így minden bizonnyal a patkányhoz hasonlóan sietve elhagyja a süllyedő hajót.
Koštunicát pedig a jelek szerint ezúttal is cserben hagyták tanácsadói. Nem tájékoztatták. Például arról, hogy rajta és pártján kívül már csak Šešelj marginalizálódott radikálisai ellenzik az ország EU-csatlakozását. Na meg úgy tűnik arról sem tájékoztatták, hogy Szerbiában immár két évtizede többpártrendszer van érvényben, ami azt jelenti, hogy a pártok elorozzák egymás szavazóit, ugyanis a játéknak épp az a lényege, hogy aki több szavazatot kap, az nyer. Aki pedig lemarad, az kimarad. A hatalomból, a parlamentből, a köztudatból...
