A Magyar Szó 2009. június 27-ei számában megjelent riportban a topolyai Csáki Lajos iskolában zajló eseményeket igyekeztünk olvasóink elé tárni, nem igazán nagy sikerrel, hiszen az ügyben érintett tanító néni elzárkózott, a megszólalók pedig annyira visszafogottan nyilatkoztak, hogy csak nehezen lehetett megérteni, mi is történik az iskola falai között. Egy másik írásban az ügyben főszerepet játszó kisfiú anyukáját is megszólaltattuk. Most, egy év múlva, megdöbbentően hasonló, vagy talán még szövevényesebb a helyzet. Vajon létezik-e a negatív megkülönböztetés, az izoláció, történtek-e megfelelő intézkedések a helyzet rendezésére?
– Semmi értelme sincs annak, hogy mindenki a saját igazát keresi: a megoldás a gyerekeket, az illető osztályközösséget kellene, hogy segítse, a szülő, szülők, tanító nénik, iskola, más intézmények érdekei felett józanul, a racionalitás szintjén.
Sajnos el kell mondani, hogy az iskolának sincsenek meg az eszközei, amelyekkel a problémát meg tudná oldani, hiszen a kisgyereknél az, hogy hogyan viszonyul az oktatáshoz, nagymértékben a szülőtől függ. S ha egy szülő nem tud együttműködni az iskolával, attól kezdődően gond van. A tanító néni elment, a gyermek maradt ugyanabban a osztályban, ugyanabban a hangulatban, ez nem jó a gyereknek, nem jó az osztályközösségnek sem. Tudtommal a szülők elfogadják, hogy jön egy új tanítónő: az iskola és az új tanítónő feladata lesz, hogy ezt az ügyet megpróbálja kezelni – nyilatkozta a tavalyi iskolaév végén Bábi Attila polgármester. És jött az új tanító néni, de a problémák nem oldódtak meg, néhány hónapos csönd után, kora tavasszal ismét felszínre kerültek, feljelentés, zaklatás, majd az együttműködés teljesen megszakadt, a jelenlegi tanító néni is betegszabadságra kényszerült. Ezt követően a szülők nem engedték egy nap a gyerekeiket iskolába. A községi tanfelügyelő a tanügyi tanácsosok, a szociális központ szakvéleményét kérte a mielőbbi, hatékony megoldás érdekében. A tanügyi tanácsosok rámutattak, hogy mivel az igazgató az a személy, aki felelős a törvény által előírt tervek és a tantárgyak programjainak megvalósításáért, hatáskörének keretein belül köteles megtenni a törvény által meghatározott intézkedéseket (fegyelmi eljárást indítani – kivizsgálni az eseményeket), amennyiben felmerül a gyanú, hogy az iskola dolgozói vétettek munkahelyi kötelezettségük ellen.
A tanterembe mi sem tudunk bejutni, csak a felhalmozódott kényes kérdéseket látjuk: a különleges igényű gyereket hogyan lehet megfelelő asszisztencia nélkül integrálni, ki védi meg a pedagógust, ki képviseli a többi gyerek érdekét, a nyugodt tanuláshoz való jogot, előrehaladást (időközben ketten másik osztályba iratkoztak), hogyan megtalálni a szülőkkel a közös hangot – minderre nagyon nehéz megadni a választ, hiszen a napokban az önkormányzat kezdeményezésére összehívott tanácskozás, melyen jelen voltak a szociális központ, a társult iskola, az érintett iskola, a szülők képviselői, a községi ombudsman, a tanfelügyelő, nem sikerült választ találni. M. szülei és a köztársasági tanügyi tanácsosok is meghívást kaptak, de távol maradtak.
Az összejövetelen elhangzott, hogy egy évekkel ezelőtti mulasztás, tévedés, rossz döntés eredménye a kialakult helyzet, amely a kisfiú kategorizációjával kezdődött. Oda kellene visszanyúlni, hogy helyrerázódjanak a dolgok. Az iskola képviselői elmondták még, hogy a fiú zavarja az oktatást, tanulóhoz nem méltón viselkedik. A tanító néni úgy ítéli meg, hogy időnként kezelhetetlen, az otthonról hozott szóhasználata nyilvánvaló. Az is elhangzott, hogy megoldási próbálkozásaik nem a fiú ellen irányulnak, szeretnék őt a közösségbe integrálni, és ez talán menne is, ha a szülő otthon nem befolyásolná negatívan. Sajnos, semmilyen kapcsolatuk nincs a szülőkkel.
A szociális központ igazgatója szerint az alapprobléma az édesanya viselkedése, s bár ő is többször hívta megbeszélésre, nem jelent meg. A tartományi szociálisvédelmi és demográfiai titkárság illetékes szakembere megelőző korrektív megfigyelést helyezett kilátásba a szülők felett, s ők ezen fognak munkálkodni.
A községi tanfelügyelő hangsúlyozta, hogy bár idáig is több intézmény kapcsolódott be a megoldás-keresésbe, úgy tűnik, még szélesebb körű professzionális együttműködésre van szükség, az egészségügy, a belügy bevonásával. (Az inkluzív oktatás megfelelő előkészületek nélküli bevezetésével az ilyen esetek száma megsokszorozódhat). Elengedhetetlen a tanügyben dolgozók képzése, valamint a szülők széles körű tájékoztatása annak érdekében, hogy a felmerülő nehézségeket időben fel tudják ismerni és azokat megfelelő módon kezelni.
A községi ombudsman arra hívta fel a figyelmet, hogy teljesen új, békésebb légkört kellene teremteni ahhoz, hogy a megfelelő megoldás megszülessen.
A III. d osztályt három szülő is képviselte, nekik nem volt panaszuk egyik tanító nénire sem, kérdéseikre választ kérnek, hiszen, egyelőre úgy tűnik, bizonytalanságban zárják ezt az iskolaévet is. Elégedetlenek, hiszen úgy ítélik meg, hogy egy gyerek (szülő) akarata érvényesül, a többié, a közösségé pedig nem. Gyerekeiket nagyon megviselte az osztályban uralkodó hangulat.
Egyelőre azonban patthelyzet van, a végkifejletet nem látni. Az önkormányzat épületében május 28-ára hívták össze a következő tanácskozást az ügy megoldása érdekében.
