A boszorkányégetések ideje egyelőre nem tért vissza, bár a drogfüggőkről sokan hasonló véleménnyel vannak, mint a középkorban a boszorkányokról. Csak a megfelelő társadalmi tudat kialakításával, megelőzéssel és odafigyeléssel lehet ezt a problémát kezelni, ehhez azonban komoly stratégiára van szükség. Szerbiának hosszú évekig nem volt átfogó, drogellenes küzdelemmel kapcsolatos stratégiája, 2009-ben azonban sikerült tető alá hozni.
Nikola Vučković pszichológus, az Újvidéken megtartott Rendszerbeli hozzáállás a függőség megelőzésében – a helyi önkormányzatok szerepe elnevezésű kerekasztal-beszélgetés résztvevője elmondta a Magyar Szónak, hogy a nemzeti drogellenes program stratégiája, amelyet 2009 februárjában elfogadott Szerbia, több szempontból fontos.
– Először is közelebb hoz bennünket az európai közösséghez, mert az Európai Uniónak nagyon hasonló a drogellenes stratégiája. Másodsorban először készült konkrét, leírt és törvényes változata annak, mit is értünk stratégia alatt, és mit kell tenni a kábítószer-függőség megelőzése érdekében. Így kiküszöbölhető az, hogy mindenki magának határozza meg, mit ért drogellenes küzdelem alatt, ahogyan erre számtalan példa volt a múltban. A programban az is megfogalmazódott, hogy ezentúl az összes helyi közösségnek hálózatban kell működnie, valamint definiálták a prioritásokat. Ennek értelmében az egészségügyi intézményrendszernek négy központja van, ezek: Kragujevac, Niš, Belgrád és Újvidék. A program azt is előírja, hogy a célok megvalósítása érdekében az összes állami intézménynek ki kell vennie a részét ebből az akcióból, hogy minden szinten hirdessék az egészséges életmódot, valamint hogy csökkentsék a drogok hozzáférhetőségének jelenlegi szintjét. A megtorló intézkedések is jól irányítottak, folyamatosak kell, hogy legyenek annak érdekében, hogy csökkenjen a drogkereskedelem mértéke hazánkban. Az is az akció része, hogy a polgárok több információt kapjanak a drogokkal, a megelőzéssel, a függőséggel, valamint a gyógyítással kapcsolatban. A program nagyon fontos része ezen kívül az egész lakosság edukációja, hogy az emberekben a drog problémájáról kialakulhasson egy közös tudat. Az emberek jelenleg a drogra és a drogfüggőkre úgy néznek, mint a morális bűnözőkre. Kolostorba küldik őket, ahol fizikailag bántalmazzák a betegeket, ezek primitív megoldások, és semmi jót sem hozhatnak, csak rosszat – mondta Vučković.
Hozzátette, hogy Szerbiában a mostani felmérések szerint 50–60 000 drogfüggő él, ami körülbelül megfelel az európai átlagnak.
– A kábítószer-függőséget mára a civilizált országokban betegségként kezelik, ebből adódóan érthető, hogy gyógyszerekkel sikeresen lehet kezelni. Azok a sokáig alkalmazott gyógymódok, amelyek az azonnali absztinenciát szorgalmazták, nem jártak sikerrel. A legújabb metódusok, amelyek először a páciens szocializálódását tartják fontosnak, sokkal sikeresebbek. A drogfüggő ugyanis egy teljesen más világban él, elszigetelődik, antiszociális lesz. A szocializáció és a gyógyszerek segítségével párhuzamosan folyik a beteg absztinenssé válása, ily módon nincs kirekesztve a társadalomból – tette hozzá a szakember.
Ingo Stokel, a Drogfüggőség elleni nemzeti stratégia alkalmazása elnevezésű projektum igazgatója felszólalásában elmondta, hogy az Európai Unió az IPA alapon keresztül 1,5 millió euróval támogatja ezt a programot.
– Nagyon fontos, hogy a társadalom a drogfüggőket ne tekintse ellenségnek, ugyanis nem ellenük kell felvenni a harcot, hanem a szegénység, szervezetlenség és a kábítószer-kereskedők ellen. A drogfüggők soha sem reagáltak jól, ha erőszakkal akarta őket valaki gyógyulásra kényszeríteni, vagy ha kirekesztették őket, az mindig fordítva sült el. A rendőrség számára is fontos az ilyen irányú oktatás, Európában például a rendőrök foglalkozásához hozzátartozik a szociális munka is.
A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott még, hogy nagy szükség mutatkozik a fiatalokkal való szorosabb párbeszédre, valamint arra, hogy a fiatalok aktívabban részt vegyenek a társadalmi életben.
