A június 6-i nemzetitanács-választásokat követően a törvényes határidőn belül megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amely azonnal megkezdte az érdemi munkát. A többi szerbiai kisebbségi közösség hasonló intézménye is június folyamán tartotta meg alakuló ülését, a bosnyákok esetében azonban komoly botrányba fulladt a nemzeti tanács megalakítása.
A Bosnyák Nemzeti Tanácsba való bejutásért három lista versengett: a két örök sandžaki rivális, Rasim Ljajić és Sulejman Ugljanin vezette Bosnyák Újjászületés és Bosnyák Lista mellett ringbe szállt a Muamer Zukorlić mufti nevével fémjelzett Bosnyák Kulturális Közösség is. A legnagyobb meglepetésre a választási versengésből az utóbbi került ki győztesen, a mufti listája két képviselői hely híján abszolút többséget szerzett a 35 tagú testületben, tehát 17 hellyel rendelkeznek, Ugljaninék 13, Ljajićék pedig öt képviselőt küldhettek a tanácsba.
Zukorlić korábban már jelezte, hogy a Bosnyák Újjászületés listájáról néhányan hajlandóak őt támogatni, ami meg is történt az alakuló ülésen, így minden készen állt arra, hogy a Bosnyák Nemzeti Tanács megalakuljon, az alakuló ülésen azonban botrány történt. A két miniszter listája ugyanis bojkottálta az ülést, kivéve a két átálló képviselőt, ezzel szemben a helyszínen megjelent a kisebbségi minisztérium képviselője, Petar Antić, aki egyrészt közölte, hogy a két képviselő lemondott mandátumáról, másrészt pedig felolvasta az alakuló ülés módosított ügyrendi szabályzatát, amely szerint a nemzeti tanács megalakulásához a képviselők kétharmadának a jelenlétére van szükség. A többi kisebbség nemzeti tanácsa esetében az egyszerű többség is elegendő volt, ezzel szemben itt kétharmadot követeltek. Miért? Antić indoklása szerint azért, mert egy specifikus népcsoportról van szó, és a minisztérium szeretné, hogy e testület stabilan működjön. A belgrádi küldött ezután elhagyta az ülést, a jelenlévő 19 képviselő a testületet megalakította, tekintve, hogy a minisztérium ezt nem ismeri el, tulajdonképpen a nemzeti tanács nem legitim és nagy valószínűséggel új választásokat írnak ki.
A kérdés, hogy kinek és miért volt szüksége arra, hogy az egyébként is állandóan forrongó és örök válsággócnak tekintett Sandžakban újabb válságot idézzen elő. A szerbiai bosnyákoknak két iszlám vallási központjuk van, a mostani válság kimenetele pedig az lehet, hogy lesz két nemzeti tanácsuk is.
A korábbi mintegy másfél évtizedet követően, amelyet Ljajić és Ugljanin szembenállása fémjelzett, most nevető harmadikként az ambiciózus mufti jelent meg a színen.
A kilencvenes évek elején Rasim Ljajić és Sulejman Ugljanin közösen alakították meg a néhai bosnyák elnök, Alija Izetbegović Demokratikus Akciópártjának sandžaki szervezetét. A radikálisabb Ugljanin és a békülékenyebb, együttműködésre hajlamosabb Ljajić azonban igen gyorsan összetűzésbe kerültek egymással. 1993-ban, miután a Milošević-rezsim ellenséges tevékenység miatt vádat emelt ellene, Törökországba menekült. Onnan 1996-ban tért vissza, a belgrádi reptéren landolt, onnan pedig állami kísérettel térhetett haza Novi Pazarba. A helyzet jó ismerői szerint ez azt jelenti, hogy lepaktált a hatalommal, feladata pedig a bosnyákok politikai megosztottságának gerjesztése és fenntartása volt. A következő évek a kettejük állandó összetűzése jegyében zajlottak, ami a 2000-es hatalomváltás után is folytatódott. A demokratikusnak nevezett hatalom is kihasználta szembenállásukat, kettejük közül mindig az volt nyeregben, akit az aktuális Belgrád támogatott. Ennek lecsapódása a Novi Pazarban pattanásig feszült helyzet, kemény megosztottság és egy képviselőjelölt lelövése volt a választás napján. A két évvel ezelőtt megalakult kormányban mindketten megtalálták számításukat, Rasim Ljajić munka- és szociális ügyi tárcát kapott, Ugljanin pedig tárca nélküli miniszter lett, tehát mindkettejüket tartósan Belgrádba szólította munkája. A hatalom számítása ezúttal is bejött, az elmúlt két évben kettejük között nyílt vita nem volt, mondhatni nem értek rá egymással foglalkozni. Felszínre került viszont a már említett Muamer Zukorlić mufti. Egy iskolázott muzulmán vallási elöljáróról van szó, aki tanulmányait Szarajevóban, Algériában és Libanonban végezte, a Sandžaki Iszlám Közösség mesihatjának elnöke annak 1993-as megalapítása óta, emellett a Szerbiai Iszlám Közösség főmuftija és a Novi Pazar-i Nemzetközi Egyetem elnöki tisztségét is betölti. A feljegyzések szerint Zukorlić Ugljanin szárnyai alatt kezdte karrierjét, másképp nem kerülhetett volna 23 évesen az iszlám közösség élére. Az évek során azonban növekvő ambíciói miatt elhatárolódott tőle, a júniusi nemzetitanács-választásokon aratott győzelmével pedig egyértelműen jelezte, a vallási hatalom mellett igényt tart arra is, hogy a politika terén is mindennek a megmondhatója legyen Novi Pazarban és környékén. Választási győzelme jelzi: számolni kell vele, a vallási elkötelezettségéről ismert muzulmán közösség érzelmeivel muftiként kiválóan tud manipulálni. Ilyen fényben magyarázhatók a mufti utóbbi hetekben történt megnyilvánulásai is. A szerb kormány stabilitásához szükség van Ljajićra és Ugljaninra is, akik a bosnyák közösség exkluzív belgrádi szószólói kívánnak a jövőben is maradni, ezért a hatalomtól nyilvánvalóan megkövetelik, vessen gátat Zukorlić előretörésének. A mufti az elmúlt napokban, hetekben több nagy visszhangot keltő lépést is tett. Az egyik volt az emlékezetes ügy, amikor egy őt ábrázoló karikatúra miatt a Blic napilaptól egymillió euró kártérítést követelt, a másik pedig, amikor a napokban kijelentette, követelni fogja, hogy Szerbiában a bosnyákok államalkotó nép legyenek, illetve tárgyalni szeretne Tadićtyal és Cvetkovićtyal Sandžak alkotmányos helyzetének rendezéséről. A néhány ezer személy jelenlétében megtartott Összbosnyák Száboron felszólította az államvezetést: ne játsszanak többé Sandžakkal.
Ezzel a mufti azt üzente a hatalomnak: ő a bosnyák közösség kizárólagos képviselője, akivel tárgyalni kell. Ezt sugallja a kilencvenes évek elejének nemzeti ébredését megidéző retorikája, a nép feltüzelése, a burkolt vagy kevésbé burkolt lángba borulással kapcsolatos kijelentések. Amennyiben pedig a szerb hatalmi elit felelősen kíván viszonyulni a helyzethez, kénytelen elfogadni, hogy Zukorlićtyal tárgyalni kell, mert ha nem is kizárólagos, de egyik, komoly támogatottsággal rendelkező képviselője a bosnyákoknak. Ellenkező esetben a következményekért a mufti mellett Belgrádot is terheli majd a felelősség.
