Ha egy sikeres üzletember, aki két évtizedes sikersztorijának egyik jellemzője, hogy szinte sohasem nyilatkozott és kerülte a nyilvánosságot, rövid időn belül kétszer is az érdeklődés középpontjába kerül, azt jelzi, hogy talán az adott vállalkozó és vállalata körül nincs minden rendben. Nagyjából másfél hónappal ezelőtt írtunk arról, hogy Miroslav Mišković, a Delta cégbirodalom tulajdonosa túladna a Maxi kiskereskedelmi üzletláncon, azzal a feltételezett céllal, hogy ügyvitelét külföldre helyezze át. Ezekben a napokban ismételten Mišković került a lapok címoldalára, és a tévéhíradók is vezető hírként foglalkoznak a körülötte zajló történésekkel.
Mišković életútját nagyjából ismerjük. Okleveles közgazdászként kruševaci vállalatoknál kezdte pályafutását, majd az első többpárti választások után alakuló SZSZP-s kormányban alelnöki széket kapott. E funkció azonban nem tetszett neki, ezért röpke fél év után vette a kalapját, szobát bérelt a Slavija szállodában, ahol megalakította Delta M nevű cégét, amely export-import tevékenységgel foglalkozott. Korábbi üzleti kapcsolatait felhasználva gyakorlatilag mindennel kereskedett, ami eladható volt, úgyhogy a szállodai szobát igen gyorsan egy saját fővárosi lakásra cserélte. Első nagyobb üzleti húzása az volt, amikor a szlovén árubojkottot kihasználva átvette az addig szlovén cégek által uralt területeket. Hamarosan Karićékhoz hasonlóan engedélyt kapott bankalapításra is. A következő években a kezdeti formulát követve Mišković gyakorlatilag mindennel kereskedett, ami nyereséget hozott: sportfelszereléssel, biztosító intézetet alapított, kerékpárgyárat, műtrágyagyárat vásárolt, beindította kiskereskedelmi láncát, emellett egy tucatnyi márkás külföldi termék kizárólagos forgalmazója volt. Az igazi fellendülésre a 2000 októberi fordulat után kerül sor. Miután az új hatalom, elsősorban Đinđić és a DP kegyeibe is sikerült beférkőznie, az elkövetkező négy év privatizációi során ő lett a tulajdonosa többek között a Pekabeta, a Sunce, a Juhor, a Bazar vállalatoknak, emellett Vajdaságban több mint 20 000 hektár földet vásárolt fel. Sikerült a nyilvánosságot elkerülnie akkor is, amikor 2001 áprilisában a zimonyi bűnbanda elrabolta, akiknek még aznap hétmillió német márka váltságdíjat utalt át egy névtelen egy svájci bankszámlára.
Milka Forcan, a mostani történet másik főszereplője 18 évvel ezelőtt kezdett Mišković cégében dolgozni, amikor annak még mindössze 12 alkalmazottja volt. A közel két évtized során volt a pénzügyi szektor vezetője, marketingigazgató, 2003-tól kezdve pedig a Delta holding alelnöke volt egészen idén májusig, amikor közölte, elhagyja a vállalatot. A jól értesült belgrádi körökből ekkor már hallatszott, hogy komoly okai vannak és következményei lesznek annak, hogy Miškovićot elhagyja az a személy, aki gyakorlatilag a jobbkeze volt a birodalom kiépítése során, ergo pontosan ismeri azokat a manővereket, amelyeket a ciprusi offshore cégeken keresztül bonyolított a vezér.
Forcant 2006-ban a Blic körkérdése alapján Szerbia legbefolyásosabb asszonyának választották meg, egyetlen szerbiai meghívottként részt vett Obama washingtoni beiktatásán is.
A mostani történet arról szó, hogy a Jugohemija nevű vállalat – amelynek igazgatói bizottsági elnöke Milka Forcan – egy ötmillió euró értékű váltót aktivált, ami miatt zárolták Mišković Delta Star nevű vállalatának számláját. Hivatali helyzettel való visszaélés miatt Mišković beperelte egykori kolléganőjét, Milka Forcant, nővérét, Smiljka Adžić-Mileusnićot, aki a vállalat igazgatója és Zvezdan Ćosićot, az igazgatóbizottság tagját, akik a feljelentés szerint a cég vagyonát – két ügyviteli épületet és a teljes leltárt – úgy könyvelték el, mint az újonnan megalakított Jugohemija Management Kft. alapítói tőkéjét, amit pedig átengedtek az egyesült államokbeli Form Communications vállalatnak, amelynek igazgatója – mondani sem kell – Milka Forcan. E bonyolult és szövevényes ügy lényege igazából az erőfitogtatás volt. Miután nyilvánossá vált, hogy Mišković árulja a Delta Maxi üzletlánc 50 százalékát, amelynek tulajdonjogi struktúrája a fentihez hasonlóan bonyolult, Forcan is szeretné megkapni a kalács őt megillető részét, Mišković azonban ezt másképp gondolja, így a Jugohemija nevű, gyógyszerkereskedelemmel foglalkozó vállalat körüli összecsapás ehhez szolgál gyakorlópályául. Hogy a családi vonal teljes legyen, korábban Forcan édesapja Jovan Mileusnić 25 éven át a Jugohemija igazgatója volt, Forcan asszony férje, Branko Forcan pedig egyike volt a Delta alapítóinak, aki egy évtizede állítja, megkárosították, így most ő is a részét követeli.
Az ilyen ügyekben mindig jelenlévő „jól értesült források” szerint Mišković és Milka Forcan között két éve került sor komolyabb nézeteltérésre, amikor az előbbi meg akarta vásárolni a belgrádi kikötőt. Forcan ellenezte az ügyvitel ilyen széles körű kibővítését. Ezek után Mišković elvitatta Forcan tulajdonrészét a közös ügyletekben, és mindez csúcsosodott ki most a Jugohemija körüli botrányban.
Annak ellenére, hogy a Delta vezetése cáfolja, hogy Mišković teljes birodalmán túl akar adni, hogy Karićhoz hasonlóan külföldre helyezze át ügyvitelét, nyilvánvaló, hogy ezúttal sem zörög a haraszt...
A mostani összecsapás, amelynek várhatóan még lesz folytatása, azt jelzi, hogy a háttérben pénz, mégpedig sok pénz van, a kemény fellépésből pedig azt látni, hogy a zsákmány felett már ott köröznek a keselyűk, amelyek mindegyike részesedést akar a közösből.
