Vladimir Hajder
Virágözön fogadja Magyarkanizsán, az idősek otthonának udvarán a látogatót. A lakók egy része árnyékban pihen, mialatt Vladimir Hajder igazgató a beszerzésekkel bajlódik.
– Magyarkanizsán nagy hagyománya van az idősekről való gondoskodásnak, húszéves jubileumot ültünk idén, de a nehéz időkre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy munkával ünneplünk. Szerencsére sikerült úgy összpontosítanunk az erőnket és eszközeinket, hogy minél jobb élet- és munkafeltételeket szavatoljunk az otthonban – közli az intézmény igazgatója.
Elmondj a, hogy a lakók a községből és a szomszédos községekből érkeznek, illetve Vajdaság egész területéről. Átlagosan 95 százalékban telített a befogadóképesség, sőt, esetenként várólistára kényszerülnek az igénylők, főként a fekvőbetegek.
– A legnagyobb igény a fekvőbetegek befogadása iránt van. Most 37 férőhelyünk van, és hiába kérvényezzük a kibővítést 50-re, egyelőre nem kapunk jóváhagyást a tartománytól. Intézményünk alap-egészségügyi ellátást nyújt, magas színvonalon, jelenleg 80 használónk van. Hogyan kerülhetnek be hozzánk az emberek? A módot törvény szabályozza. Az érdekelt személynek az illetékes szociális központban kell átadnia a szükséges dokumentációt. A szociális központ végzése a jogi alap az elhelyezéshez – magyarázza Vladimir Hajder.
Az otthon mentálisan egészséges lakókat fogad. A minisztérium által megszabott árjegyzék szerint az önellátó lakók havonta 17 828 dinárt fizetnek, a félig önellátók 20 020 dinárt, a fekvőbetegek pedig 26 358 dinárt. És akinek nincs ennyi pénze?
– A szociális védelemről szóló törvény megállapítja azokat a feltételeket, amelyeknek eleget kell tenni ahhoz, hogy az érdekelt személy jogosultságot nyerjen az elhelyezésre. Ha a szociális munkaközpont megállapítja a jogosultságot, akkor a jövedelemmel és vagyonnal nem rendelkező, a törvényes előírásoknak megfelelő személy elhelyezési költségeit teljes egészében a Szerb Köztársaság költségvetéséből fedezik – adja meg a választ az igazgató.
Hozzáfűzi, hogy az otthonban tartalmas társasági élet folyik, a lakók kedvükre tévéznek, különféle újságokat olvasnak, kirándulnak, megülik az ünnepeket. Mivel az intézmény nyitott, így a bennlévők kijárhatnak, és rendszeresen látogathatják őket.
– Hagyományos magyar és szerb konyhát vezetünk, a lakók korának és az előírásoknak megfelelően, hiszen nem vonhatjuk meg tőlük, amit megszoktak és szeretnek. Konyhánk azoknak az idős embereknek is a rendelkezésére áll, akik nem nálunk laknak. Van, aki viszi, van, akihez mi visszük az ebédet. Mosodánkat szintén igénybe vehetik mások is, most nyertünk a tartományi szociális védelmi titkárság pályázatán egy ipari mosógépet, ami nagymértékben megkönnyíti a munkát – közli az igazgató.
Az idősek szívesen hűsölnek az árnyékban
Azt már Füzesi Éva főnővér mondja el, hogy 24 órás munkaidőben négy nővér és öt gondozó látja el az otthon lakóit, állandó orvosi felügyelet mellett. És kisegítő személyzet végzi a nem egészségügyi munkát. Az intézmény jól felszerelt egészségügyi készülékekkel, kisebb sebészeti beavatkozásokat is el tudnak végezni.
– Amikor vizsgálatra, kórházba kell vinni valakit, ugyanúgy elkísérjük, mint ahogy a családban teszik. A fekvőbetegek ellátását segítik a hidraulikus ágyak, emelőgépek, speciális kádak. Az ünnepeket, születésnapokat is megszervezzük, saját készítésű ajándékokkal, hiszen kézimunka és kézműves foglalkozás is van. Karácsonykor fenyőfát díszítünk, húsvétkor tojást festünk. Feldíszítjük a szobákat is, igyekszünk az otthont minél otthonosabbá tenni – mondja a főnővér.
A nővérek folyamatosan továbbképzésekre járnak, többek között elsajátítják, hogyan kezeljék a lakók agresszivitását, a stresszt, az élesebb helyzeteket. A lakók pedig különféle tevékenységeket vállalnak fel. A futárszolgálat dolga például az újságok beszerzése. A kertészek felelnek a kertért, a pazar virágágyásokért. A fő virágkertész Fodor Ilona. A kánikula ellenére is kellemesen hűvös szobájában fogad, mosolyogva mutatja: nemcsak a redőnyt húzta be, hanem egy lepedővel is beárnyékolta az ablakot. A rendkívül vitális, jó kedélyű asszonyról senki se mondaná meg, hogy 86 éves.
Ilonka néni és a főnővér gyakran beszélgetnek
– Bécsben dolgoztam, 79 éves koromban jöttem haza Horgosra. Amikor a lányom meghalt, nem akartam a vejem és az unokám nyakán maradni, a fiatalok éljék csak a saját életüket. 2005. május elsején jöttem be. Én döntöttem így, és nagyon jó döntés volt. Szeretek olvasni, rendszeresen járok könyvtárba, a nővérek is szívesen olvasgatják a könyveket, főként az éjszakai ügyeletesek – meséli Ilonka néni.
Minden két hétben hazalátogat, hogyne menne, hiszen már dédunoka is várja, de nem lenne maradása – azt mondja, jól megvan itt a nővérekkel, a doktornővel, az igazgatóval és segítőkész civil szolgálatos fiatalokkal, akik segítenek neki a virágok gondozásában.
– Mindig dolgoztam. Ha most nem dolgoznék, már ki is nyiffantam volna – nevet.
Ő azt vallja, jó döntést hozott, amikor az idősek otthonát választotta.
Vladimir Hajder pedig arra kéri az érintetteket, alaposan mérlegeljék, hogy ha családban nem tehetik, akkor hol kívánják leélni idős napjaikat. Kétes befogadók helyett forduljanak inkább a megfelelő intézmények felé.
