Négyévesen hagyta el kisgyermekkora színhelyét, Topolyát, hollandiai, ausztriai, magyarországi, olaszországi tartózkodás és tanulmányok után jelenleg a Cambridge-i Egyetem hallgatója. Azt sem tartja elképzelhetetlennek a most huszonkét éves Kóczán Zsóka, hogy a távolabbi jövőben Szerbiában telepedjen le. A Topolyán megszervezett toleranciatábor évről évre visszajáró, egyben legfiatalabb előadója ősztől már az angliai egyetem PhD hallgatója lesz. Rövid időn belül fejezi a mesterképzés lezárásához szükséges tudományos kutatásáról íródó dolgozatát, Identitás a közgazdaságban címmel.
Kóczán Zsóka a toleranciatábor első évében az Európai Unió működési elveit ismertette a vele egykorú táborlakóknak, a második toleranciatáborban az unió mint társadalmi modell szerepelt előadása homlokterében, és került párhuzamba a skandináv államok és Amerika példájával. A harmadik toleranciatábor idején arról értekezett: milyen közgazdasági vonatkozású szempontok érvényesülhetnek a környezetvédelemben. Írásunk megjelenésével egy időben zárul a Duna menti régiók és városok fiataljainak IV. Nemzetközi Toleranciatábora. Kóczán Zsóka a tábor első munkanapjának délelőttjén, a Duna-stratégia kidolgozása téma köré szerveződő műhelymunka során fő kutatási területét mutatta be, a közgazdasági szempontból vizsgált identitásról tartott ismertető előadást.
A sokoldalú: magyarul, hollandul, angolul, németül és olaszul anyanyelvi szinten beszélő, franciául, spanyolul is jól kommunikáló fiatal szakember hegedűn és zongorán játszik, lovagol. Balett-táncos múlttal rendelkezik, búvároktatóként is tevékeny. Jelenleg a tudományos kutatómunka mellett a salsával és a szerb nyelvvel kacérkodó előadó társaságában a tíz Duna menti országból, valamint Boszniából és Ukrajnából Topolyára érkező táborlakók és az újságíró egyaránt jól érezhette magát. Ez utóbbiként – a tábori fellépése utáni percekben – Zsókát arra kértem, ismertesse előadásának témáját, eddigi kutatásának eredményeit, jövőbeli célkitűzéseit.
– A táborlakóknak az idei évben az identitásról, az integrációról, az európaiság kérdéséről beszéltem. Az identitás alapvető meghatározásából indultam ki, arról is szóltam, hogyan mérhető. Leszögeztem, hogy az identitás többdimenziós, egy ember több identitással is bírhat. Az európai identitás jellemzőinek bemutatására is hangsúlyt fektettem. A Duna menti régiók és városok fiataljainak egy, az én nézeteim szerint a Duna régióban létező közép-európai egységről és közös identitásról is kifejtettem nézeteimet.
2004-ben vált az Európai Unió mottójává az Együtt a sokszínűségben! jelmondat. Ennek a mottónak az egyik értelmezése szerint megállapítható, hogy az unióban a nyelvek, kultúrák, hagyományok egymást szervesen kiegészítendő sokasága képezi a közösség egyik legfontosabb erőforrását. A jelmondat közös európai identitás meglétét is feltételezi. Beszélhetünk európai identitásról?
– Létezhet. Azzal, hogy ezen a ponton kell megjegyeznem: az identitást én szubjektív dologként élem meg. Szubjektív, hogy ki minek vallja magát. A toleranciatábori hallgatóságom előtt is kifejtettem: a legújabb eurobarométeres felmérések szerint az Európai Unióban a megkérdezettek kilencven százaléka vallja azt, hogy még asszociál saját nemzetiségével, ötven százaléka azonban arról is szólt, hogy valamilyen mértékben európainak is érzi magát. Ebben az ötven százalékban benne van az is, aki azt vallja, hogy elsősorban francia, német stb. és utána európai, az is, aki elsősorban európainak érzi magát, és csak azután asszociál saját nemzeti közösségével, sőt olyan is van, aki csak európainak érzi magát. Szerintem az ötven százalék jó arányt jelent. Mindemellett az Együtt a sokféleségben! mottó értelmezésekor felvetődik az emberekben, és vitára ad okot a következő kérdés is: Egyáltalán akarjuk-e, hogy mindenki csak európainak vallja magát? Lehetséges, szükséges-e, hogy ,,ráerőltetetten” homogénné váljon a közösség ebből a szempontból? Én úgy gondolom, legalábbis azt remélem, hogy az európai identitás ,,központi szabályozás” vagy ,,nyomásgyakorlás” nélkül is kialakul, csak idő kérdése. A szabad, külföldön történő munkavállalással, a diákcsereprogramokkal, olyan remek kezdeményezésekkel, mint a mostani toleranciatábor is, közeledünk a célhoz. Ha én, többek között az identitás kérdéskörét vizsgálva is, azt mondom: európai, nem csupán az unióra, hanem magára a kontinensre gondolok.
Hol tart az identitás a közgazdaságtanban témakörű kutatási területén, milyen célkitűzései vannak?
– Az identitásvizsgálat a közgazdaságtanon belül nagyon újszerű tevékenység, mintegy tíz éve kutatják, elsősorban George A. Akerlof Nobel-díjas közgazdász és egykori tanítványa, Rachel Kranton. Az általános közgazdasági modell abból indul ki, hogy mindenki egyforma, racionálisan hozza meg döntéseit is. Az identitásvizsgálatnál azonban azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy társadalmi normák által befolyásolva hozzuk meg döntéseinket. Az identitás a játékelmélet vizsgálatánál is jelen van a közgazdaságban, társadalmi hálózatok feltérképezésénél is nyomon követhető. Az eddigi kutatási eredmények összegzésére törekszem készülő szakdolgozatomban. Azt is vizsgálom továbbá, hogyan lehetne a lehető legcélszerűbben, legpontosabb formában feltenni az identitáskutatásra vonatkozó eurobarométeres felméréseknél a kiinduló kérdést. Közgazdászként mindenekelőtt az érdekel: a tény, hogy identitás szempontjából hová sorolja magát a megkérdezett, hogyan befolyásolja mindennapi döntéseiben, például befolyásolja-e, kivel barátkozik, milyen tanügyi intézménybe íratja a gyerekét stb. A jövőben fejlődő országok gazdaságával is szeretnék foglalkozni, nemzetközi kapcsolatok vizsgálatával, diplomáciával. Ezen utóbbi területeken nyelvismeretemet is tudnám kamatoztatni.
Kikívánkozik belőlem a kérdés: az identitást figyelembe véve, te magad mivel asszociálsz?
– Vajdaságinak és európainak érzem magam, és persze topolyainak.
