2024. július 17., szerda

Nem tündérmeséből jönnek

A nevelőszülővé válás hosszas folyamat, és nem életre szóló kiváltság – A magyarkanizsai szociális munkaközpontban megpróbáltuk körbejárni a családból kitaszított vagy kiszakított gyerekek e
A tavalyi Mosolytáborban ott voltak a családoknál elhelyezett gyerekek is

Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy – tartja egy kínai közmondás. Vajon milyen nyomokat hagyhat egy kisbaba életében a napról napra részegen fetrengő édesanyja, aki kint felejti őt a tűző napon? Milyen emléket hordoz a kisfiú, akinek karján még ma is láthatók az apja égő cigarettacsikkjeinek a nyomai? Vagy az a nyolcéves lányka, akit szexuális kapcsolatra vett rá az anyja, mondván: csak csináld, mert majd pénzt kereshetsz vele…

Van egy iskola Magyarkanizsán, ahol az a szokás járja: ha már nem bírod, nyugodtan kimehetsz sírni. A nevelőszülők iskolája ez, ahol fel kell készülni mindazoknak a nyomoknak a befogadására, feldolgozására, kezelésére, amiket a családjukból kitaszított vagy kiszakított gyerekek hordoznak.

– Gyakran térnek be hozzánk emberek az utcáról azzal a kérdéssel, hogy hol lehet gyereket íratni. Mint a csirkét! Vagy közlik: „vinnék ki gyereket”. Amikor megkérdezzük, hova, azt válaszolja, csak mondjuk meg, mennyi pénzt adunk. Az idevágó törvény nagyon szigorúan kezeli a nevelőszülői munkát. Kell, hogy legyen ennek anyagi vonzata is, természetesen, de ha csak az van, akkor nem kaphatja meg a nevelőszülő a gyereket. Ahhoz, hogy valaki nevelőszülővé váljon, hosszabb időre van szükség. Először is be kell szereznie egy csomó dokumentumot, többek között bizonylatot arról, hogy egészséges, nem folyik ellene bűnvádi eljárás, megfelelőek a lakáskörülményei, van jövedelme. Csak ezután vehet részt a nevelőszülők felkészítési programjában – magyarázta Tóth Olga, a magyarkanizsai szociális munkaközpont igazgatója.

Ő azzal könnyítette meg a jelentkezők munkáját, hogy a gyerekek családi elhelyezésének belgrádi központjának kiadványait és tájékoztató füzetét magyarra fordította. A községben ugyanis a lakosság arányából eredően a nevelőszülők túlnyomó része magyar. A három hónapig tartó interaktív képzés alatt a szakemberek minden kérdéskört alaposan körüljárnak a leendő nevelőszülőkkel. Meg kell tanulniuk az éles helyzetek kezelését, mert mindig felbukkanhatnak nem lezárt gondok, nem feldolgozott fájdalmak.

– Rengeteget dolgoztunk a nevelőszülői csoporttal, most már elmondhatjuk, hogy ők ki vannak képezve. A minisztérium szervezésében nemzetközi szervezetek, például a Save the Children és az UNICEF is segítik a munkánkat. Esetenként két-három, de akár öt évet is várni kell, amíg a nevelőszülőhöz gyerek kerül, de jó is ez így, mert ez idő alatt kirostálódnak, akik nem veszik komolyan a vállalásukat – véli Tóth Olga.

Egy-két kivétellel házaspárok jelentkeznek nevelőszülőnek, és természetes, hogy a képzésben mindkét szülő részt vesz.

– Ezek a gyerekek nem tündérmeséből jönnek. Többnyire bántalmazottak, traumákkal telik. Először az átélt sok rosszat kell belőlük „kitakarítani”, és csak utána lehet közeledni hozzájuk. Az úgynevezett adaptációs időszakban minden megtörténhet, az is, hogy a nevelőszülő gyengéd közeledésére a gyerek durván reagál. Ilyenkor nagy megpróbáltatásokon mennek át a nevelőszülők, gyakran rühös, tetves gyerekek kerülnek hozzájuk, akik azt se tudják, mire szolgál a fürdőszoba. De a mi kis nagyembereink nagyon szépen foglalkoznak velük.

A szakemberek folyamatosan segítik a nevelőszülők munkáját, ugyanakkor figyelemmel kísérik a gyermek fejlődését. A nevelőszülők alkalmasságát kétévente újra mérlegelik.

– El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy ez a pénzről szól. A juttatás egy részét a gyerek eltartására kell fordítani, és számon kell tartani minden kiadást. A másik rész a nevelőszülő munkájáért járó összeg. Az a legjobb, ha a nevelőszülő munkaviszonyban van, ezért a beszerzendő dokumentumok egyike a jövedelemről szóló igazolás.

A családokban elhelyezett gyerekekkel folyamatos a kapcsolattartás, számukra is szervez különféle programokat a központ a Fészek napközi otthonban, továbbá mindig részt vesznek a tél végi örömünnepen és nyáron a tóthfalusi Mosolytáborban.

Arra a kérdésre, hogy kit helyeznek ki nevelőszülőkhöz, az igazgatónő elmondta: 0-tól 18 éves korú gyerekeket, bántalmazottakat, elhanyagoltakat, elhagyottakat.

– Mindegyik eset külön tragikus mese. Általában ismerkedéssel kezdődik a dolog, a folyamatosság érvényesül, de van úgy, hogy azonnal intézkedni kell. Ehhez van szükség a képzett nevelőszülőre. Van, amikor csak odaszólunk, és már visszük is a gyereket, a családnak pedig felkészülten kell fogadnia. Fontos, hogy a biológiai gyermek ne érezze magát hátrányban az új jövevény miatt, de a nevelt gyerek se. Sajnos, előfordul, hogy nem tudjuk egy családban elhelyezni a testvéreket. Ilyen esetben a Fészek otthon szimulációs szobájában találkozhatnak a testvérek. És a nevelőszülők természetesen kapcsolatban vannak egymással. A biológiai szülőnek is törvény adta joga látni a gyermekét, mi szavatoljuk is, akárcsak a rokonsággal való találkozást, ellenőrzött körülmények között. Szorgalmazzuk is a láthatást, de a szülők csak nagy ritkán élnek vele – közölte Tóth Olga.

A nevelőszülővé válás, az elhagyatott vagy elhanyagolt, bántalmazott gyermekek kihelyezésének témaköre gyakorlatilag kimeríthetetlen, akárcsak azoknak a tragikus eseteknek a száma és sokfélesége, amelyek miatt ki kell ragadni a gyereket természetes környezetéből, a családjából. Ám vannak élethelyzetek, amikor nincs más kiút. Beszédes egy érintett gyerek reagálása a biológiai szülővel való találkozásra. Örült az édesanyjának, de ijedten kérdezte: ugye nem kell visszamenni vele a piszkos házba.