Az 1977-ben megjelent Panoráma útikönyveinek Jugoszlávia című kiadványa a makarszkai tengerparttal csupán két-három rövid bekezdésben foglalkozik, Gradacot pedig csak megemlíti abban a felsorolásban, amelyben a Podgora és Ploče közötti „50-60 kilométeres partszakaszon levő kisebb, pihenésre, kellemes nyaralásra alkalmas” helységeket említi: Drašnicet, Igranet, Živogošćet, Zaostrogot, Drveniket, Bristet, Baćinát. Gradacról csak annyit tudunk meg, hogy ezer lakosa van. Pontosabban volt a bedekker szerkesztésekor. Ma több mint másfélezren lakják.
Brist, Drvenik, Podaca és Zaostrog falvak is Gradac községhez tartoznak, és az ott élő polgárokkal együtt 2001-ben 3615 lakost jegyeztek a tengerpart e részén.
Az óváros alatti vendéglő a legromantikusabb
A nyaralásról hazatérve akárkinek meséltem élményeimről, először meg kellett magyaráznom, hogy hol is helyezkedik el Gradac. Makarszkát kellett említenem, meg Pločet, a Pelješac-félszigetet.
– Dubrovnik innen száztíz kilométerre keletre, Split pedig száz kilométerre nyugatra van. És ha kiálltam a kikötőbe, láttam Korcsula és Hvár szigeteket, fenn a Biokovo oldaláról pedig az egész tengert – magyaráztam.
A városka legszebb része ez a kikötő, a régi, lakatlan kőházzal
És még hozzátettem, hogy Gradacnak van az Adria keleti vidékén a leghosszabb strandja. Több mint hat kilométeres. És ezen a hat kilométeren vannak sziklás részek, aprócska öblökkel, ahol a nyugalomra, csendre vágyó vendégek bújhatnak meg. Vannak olyan partszakaszok, amelyeket apró kavics, már-már homok szegélyez, de leghosszabb a kaviccsal, sőt itt-ott nagyobb kőtömbökkel terített tengerfenék. Ha ilyen helyen fürödtünk, mindig megszenvedtem a vízbemenetelkor. Negyven kunáért (7 kuna egy euró) vehettem volna magamnak és a lányoknak egy-egy úszócipőt, de sokalltuk ezt a nem tervezett kiadást, inkább szenvedtünk és kínlódtunk a papuccsal, mígnem az is elszakadt.
Ezeken a sziklákon terem a fekete kagyló, csak le kell hajolni értük a vízbe
A békebeli időkben többször is nyaraltam Makarszkán, így tudtam, hogy az ottani városi strand nagyon apró kaviccsal van terítve. Egy nap átruccantunk Makarszkára, majd egy másik nap Tučepire is, amiről a későbbiekben bővebben szólok, most csupán arra hívom fel az ide igyekvő emberek figyelmét, hogy kerüljék ezeket a strandokat, ha nem akarnak tíz-húsz méteren át mások törülközőjén, lábak, karok és testek között bukdácsolni a tengerig. Milliónyi ember napozik ezeken a strandokon. Később hallottam, hogy ugyanez a helyzet Baška vodán és Brelán is. Ha az ember nem megy ki hajnali hat órakor helyet foglalni, kilenc órakor törülköző helyett már csak egy zsebkendőt vigyen magával, annak talán még akad hely.
Gradacon is sok a turista, de a hosszú strandon nem tűnik annyinak, mint az említett városok strandjain.
Gradacnak van Kelet-Dalmáciában a leghosszabb strandja, összesen hat kilométeres, főképp kavicsos
Gradac lakosai az egykori Jugoszláviában főleg a munkások pénzéből éltek. Több vállalati üdülő volt itt magában a városban, de a legtöbb a város keleti végében. Ezek az üdülők ma mind gazdátlanok, mindent, amit el lehetett róluk mozdítani, elvittek, a csupasz falak nyújtanak még esetleg egy-egy tengerparti csavargónak szállást. Pedig valamennyi gyönyörű fenyőerdőben fekszik.
– Az egyik nyaraló közül, az amelyik a tengerparton van, olyannyira közel, hogy a hullámok a teraszát verdesték, a mi vállalatunké volt – mondja egy bosnyák ismerősöm. – Jómagam is nyaraltam ott néhányszor. Nagyon szép volt. Sajnos a háborúban minden elveszett, és a cég is megszűnt, így gazdátlanná vált a nyaraló is.
A nudisták a várostól kissé távolabb fürödtek
Lacitól hallottam, hogy közvetlenül a templom mellett egy topolyai vállalatnak is volt nyaralója. Meg is mutatta a kőből épült emeletes régi házat. Ablakai bedeszkázva állnak.
– Kinyomozom majd, hogy melyik vállalaté volt a nyaraló, hátha még létezik.
Egy gradaci sellő
Gradacon négy szálloda van, egy sátortábor, és számtalan magánszállás, lakosztály, kiadó szoba. A vendég kedvére válogathat. A Gradac környéki sátortáborokban két személy egy sátor, egy autó parkolása és a villanyhasználat fejében összesen 180 kunát fizet naponta. Nekünk, a templom alatti óvárosban, ami tenyérnyi ugyan, de a település legszebb része egy szoba és az autó parkolása napi 130 kunaába került. Szép kőházban laktunk, háromágyas szobában, és az ablakunk a tengerre nézett. Ebben a házban még négy szoba van és két fürdőszoba és még egy külön vécé. Laci és Ica mindig a földszinti szobát bérlik. Ők előnyt élveznek velünk, turistákkal szemben, ugyanis az egész nyarat itt töltik, mi pedig odafenn a négy szobában váltakozunk. Zömmel fiatal emberek, legények laktak mellettünk, bosnyákok. Néhány napot töltöttek csupán, majd siettek haza.
– Csak pár nap, legfeljebb egy hét szabadságot kapunk gazdánktól – panaszkodtak –, pedig szívesen nyaralnánk akár két hetet is itt. Nem drága és jó szórakozóhelyek, diszkók, kávézók is vannak számunkra.
A portréfestő „boltja” a szabad ég alatt van
Ők nem főztek a közös konyhában, mint mi. Konzerven, bolti süteményeken éltek. Mi nem.
Már az első napon, amikor megérkeztünk, Ica egy dalmát különlegességgel lepett meg bennünket. Kagylóval.
– Nem kerül semmibe, és nagyon finom.
Az tudtam, hogy az ehető fekete kagyló, a dagna nagyon finom, de azt nem, hogy nem kell érte fizetni. A vendéglőben egy adagért, ami a gyereknek sem elegendő, 35 kunát kell fizetni, a piacon – ha van, ugyanis egyszer sem láttam, de hallottam, hogy időnként lehet venni – egy kilogramm 10-15 kunába kerül.
Hazafelé a strandról, szemben a templom, bal oldalon a lakosztályunk
– De a tenger ingyen adja – mondta Ica és elvezetett bennünket az óváros alatti sziklás strandjukra, ahol a tengervízben fürdő sziklákon terem a kagyló, csak le kell hajolni és leszüretelni. Otthon, a konyha kagylómosó kőteknőjében jól lemostuk, ledörgöltük a kagylók héját, feltettük őket hideg vízben főni, tizenöt perc múlva a kagylókból kikandikáltak a szép, aranysárga színű húsok, amelyeket egyenként kiemeltünk, majd eltávolítottuk azt a fás részét, amellyel a házához kapaszkodott, és megettük. Így, sima vízben főve is fenséges volt, hát még akkor, amikor egy kis fokhagymával, petrezselyemmel együtt főztük meg.
