2024. július 17., szerda

Dinkić 300 millió eurós tartozása

KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK

Újabb felvonásához érkezett a múlt héten a szerbiai ingyenes részvényekről szóló történet, miután megkezdődött a tőzsdei kereskedés a Szerbiai Kőolajipari Vállalat részvényeivel. Ezekből az értékpapírokból a 4,8 millió ingyenes részvényre jogosult állampolgár 5-5 darabot kapott, 505 dináros egységenkénti kezdőáron. Az első kereskedési napon fél 11-ig 34 000-en adták át eladási meghagyásukat. A hét folyamán a részvények értéke időnként csökkent, időnként pedig emelkedett néhány dinárral. Tulajdonképpen az történik, amiről a tőzsdei szakemberek beszéltek: minimális elmozdulásokra lehet számítani az 505 dinárhoz képest, és mivel egy-egy érintett polgár esetében 5 részvényről, tehát összesen mintegy 2500 dinárról van szó, ez nagyban nem módosítja a kézhez kapható pénzösszeg nagyságát.

Heti körkérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, mit tesznek olvasóink a részvényeikkel. A túlnyomó többség azt a megfontolt választ adta, miszerint egyelőre kivár. A helyzetet ismerve jelen pillanatban valóban ez a legjobb megoldás. A nagyjából 25 eurós összeggel túl sokat úgysem lehet kezdeni. A másik lehetőség, hogy egyáltalán nem adjuk el a részvényeket, ugyanis azokért esetleg osztalékot kaphatunk, amennyiben a NIS valamely következő ügyviteli évét nyereséggel zárja. Persze, hogy erre hány éven belül kerül sor, illetve, ha bekövetkezik, akkor az irányító szerv vajon az osztalék kifizetését szavazza meg vagy pedig a pénzt újból befektetik az ügyvitelbe, ezt sem lehet előre tudni. Természetesen ügyes könyveléssel akár évekig veszteségesként mutathatják ki a céget. Van egy harmadik lehetőség is, amelyről eddig szintén nem esett sok szó. A törvény ugyanis előirányozza, hogy amennyiben valamely részvénytársaság többségi tulajdonosa megszerzi a tulajdonjog 95 százalékát, akkor joga van felvásárolni a fennmaradó öt százalékot is. Ebben az esetben kötelesek lennénk eladni értékpapírjainkat. Persze, az is tény, hogy az 5 százaléknyi felaprózott tulajdonrész gazdáinak semmi beleszólásuk nem lenne az ügyviteli döntésekbe, ezért könnyen lehet, hogy az orosz tulajdonos soha nem él e jogával.

Bizonyára mindannyian emlékszünk még rá, hogy az ingyenes részvényekről szóló mese Mlađan Dinkićtől, a G17 Plusz vezetőjétől indult, aki a két évvel ezelőtti választási kampányban nem kevesebb mint ezer eurós részesedést ígért minden ingyenrészvényre jogosult polgárnak.

Nézzük, hol is tart jelenleg e számadás. A NIS mellett kiosztásra kerülnek még a Telekom, a Nikola Tesla repülőtér és a Szerbiai Villanygazdaság ingyenes részvényei.

A polgárok januárban kaptak 1600 dinárt készpénzben, amit a privatizációs regiszterbe a tenderes úton értékesített vállalatok eladásából befolyt pénzből fizettek ki. Az 5 darab NIS-részvényért nagyjából 25 euró ütheti a markát a boldog gyártulajdonosok millióinak. A bejelentések szerint még idén szétosztják a Telekom részvényeit is, amelyekért 50-60 eurót kaphatunk, a Nikola Tesla reptér papírjai nagyjából hat eurót érnek. A legértékesebb a Szerbiai Villanygazdaság, innen 155-180 euró ütheti a markunkat.

Mindezek mellett fontolgatják annak lehetőségét is, hogy a kommunális vállalatok részvényeit is szétosztják 2012-ben. A fent felsoroltakra az elkövetkező, nagyjából kétéves időszakban kerül sor, ami azt jelenti, hogy a következő választások idejére fejeződhet be a „részvényesdi”.

A fent felsorolt összegekkel kapcsolatban annyit kell még megjegyezni, hogy ez egy optimista kalkuláció volt, ennél valószínűleg csak kevesebbet kaphatunk. Az értékeket összeadva megállapíthatjuk, hogy minden részvényre jogosult polgár kb. 280 eurót kaphat. Ez azt jelenti, hogy Dinkić 4,8 millió nagykorú, adófizető szerbiai állam- és szavazópolgárnak egyenként több mint 700 euróval marad az adósa. Ha ezt összeszorozzuk, kiderül, hogy Dinkić Szerbia polgárainak legalább 340 millió euróval tartozik. Ha a könnyelmű, be nem tartott kampányígéretekért felelősségre lehetne vonni azok elkövetőit, a G17 Plusz vezetője lehetne az első, akinél euróra, centre pontosan ki lehetne mutatni az okozott kárt. A kérdés csak az, hogyan lehetne ezt rajta behajtani. Esetleg lehetne szó közmunkáról, azzal, hogy kisorsolhatnák, a 4,8 millió hitelezőnél milyen sorrendben dolgozza le az adósságot.