A nemesmiliticsi a legnagyobb falusi iskola Nyugat-Bácskában
A statisztikusok szerint naponta 11 magyarral van kevesebb a Délvidéken. Ez az adat mellbevágó ugyan, de kicsit hitetlenkedve fogadjuk, mert fel sem lehet fogni, hogy valóban ilyen gyorsan számolódik fel közösségünk. Nemesmilitics a tanévkezdéskor azért kerül a figyelem központjába, mert telefonon értesítették az iskola igazgatónőjét (augusztus 31-én), hogy össze kell vonnia valamely magyar tagozatokat. Hogy melyeket, azt döntsék el maguk.
Nagy volt a tanácstalanság, hiszen a tartományi oktatási titkárságtól megvolt az engedélyük a kis létszámú magyar tagozat megnyitásához, ám az utolsó pillanatban a minisztérium mégis más utasítást adott. Marina Sain, a nemesmiliticsi Testvériség-egység Általános Iskola igazgatónője úgy döntött, nem vonnak össze egyetlen tagozatot sem, nekik van engedélyük és ehhez tartják magukat.
Ripli Litvai Katalin
A nemesmiliticsi iskola Nyugat-Bácska legnagyobb falusi iskolája. 236 tanulója van. Van magyar és szerb osztály is elsőtől nyolcadikig. Az igazgatónő szerint az utóbbi 10 év alatt 100-zal csökkent a diáklétszám. A magyar tanulók esetében ez a fogyás sokkal nagyobb mértékű, ezt már Ripli Litvai Katalin tanítónő mondja.
– Amikor én elkezdtem itt, ebben az iskolában dolgozni, akkor 24-25 magyar gyerek volt egy osztályban. Most, 35 év után ott tartunk, hogy négy tanuló van egy osztályban. Évek óta kis létszámúak a magyar tagozatok, de mindig az éltetett bennünket, hogy mostanra már megállt az elvándorlás és néhány év múlva majd lesz elég elsősünk. A mostani 2-3 évesek már lesznek 15-en, hogy törvényesen is megnyissuk a magyar tagozatot a számukra. De sajnos attól tartunk, ha egyszer bezárnak egy tagozatot, annak végzetes következményei lesznek nemcsak az iskolára nézve, hanem Nemesmiliticsre nézve is.
Kati tanító néni szomorúan állapítja meg, hogy ebből a faluból egy magyar osztályra való gyerek hiányzik.
– Hogy hol vannak? Valószínűleg Budapesten, Zomborban meg más városokban. Sajnos az utóbbi időben mindig kevesebben vagyunk. Az alsó tagozatokon az elsőben hat gyerek van, a másodikban nyolc, a harmadikban csak négy, a negyedikben pedig szintén nyolc.
Horváth Ódry Márta
A háborús években a nemesmiliticsi magyar fiatalok még tartották magukat. Ám az azt követő kilátástalanság, a megélhetési lehetőségek hiánya miatt sokan, főleg a képzettebbek, más országban keresték boldogulásukat. Horváth Ódry Márta, a VMDK alelnöke szerint azonban Nemesmilitics még így is sokkal kitartóbb volt az elvándorlást illetően, mint a környező falvak, például Doroszló vagy Szilágyi. Itt, a háborús hátországban végigkínlódták az emberek a sok megpróbáltatással járó éveket s csak azután indultak útnak.
– Az 1999-es év, a bombázások éve volt az, amikor sokan úgy érezték, ez az utolsó csepp a pohárban. Ekkor a fiataljaink tömegesen költöztek át Magyarországra. Ha most összeszámolnánk, hogy hány gyerek jár most Budapesten, Szegeden vagy más magyar városban iskolába – ahelyett, hogy itt a nemesmiliticsi iskolába ülne a padban –, akkor nagyon szomorú képet kapnánk.
Nemesmiliticset 3169-en lakják. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 1455 magyar, 581 horvát, 549 szerb, 217 bunyevác él ebben a faluban. Nagy gond, hogy a magyar népesség elöregszik. Vajdaság Szerbia leginkább elöregedő régiója. A tartomány kétmilliós lakosságának a 21 százaléka 60 évnél idősebb. A magyaroknak viszont a 26 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Nemesmiliticsen is jóval többen halnak meg, mint ahányan születnek.
Egeli Antal
Egeli Antal helybeli plébánossal a temetőben sétálunk. Szép, rendezett sírok sorakoznak. Az atya arról mesél, hogy szinte minden héten van egy temetés, a születések száma pedig lemérhető az iskolában, ahol 4-8 fős magyar osztályok vannak.
– Én 15 éve vagyok itt, ebben a gyönyörű szép kis faluban. Az elhalálozások száma másfél évtizeddel ezelőtt éves szinten hatvanöt-hetven volt. Az utóbbi években azonban ötvenöt- hatvan temetés van egy évben, keresztelő pedig ennél jóval kevesebb.
Polgármester
Nemesmiliticsnek alig valamivel több mint 30 éves a polgármestere. A lakosság fogyatkozásának okát ő a megélhetési lehetőségek hiányában látja.
– Nem kell azon csodálkozni, hogy a fiatalok elhagyják a falut. Nem most, hanem már évtizedek óta nem tesz semmit a kormány annak érdekében, hogy falun jó legyen élni, illetve hogy meg lehessen élni. Nálunk az emberek mezőgazdasággal foglalkozhatnak, mert más munkahely nincs, esetleg egy-két magáncég ad még munkát. A mezőgazdaságról tudjuk, hogy milyen ágazat, a jövő építése ezen a területen tőke hiányában nagyon nehéz. De nemrégiben voltunk Magyarországon, a nemes előjelű falvak találkozóján és ott egy nagyon szép és követendő példát láttam. Nemesvámos egy 2500 lelket számláló kis falu Veszprém mellett. Ebben a kis faluban nullaszázalékos a munkanélküliség. Azért, mert négy világhírű cég, köztük a Haribo cukorkagyár is itt nyitott telephelyet. Én azt gondolom, hogy a falu jövője csak úgy képzelhető el, ha megteremtjük az infrastruktúrát a külföldi beruházásokhoz. Nekünk már az is sokat jelentene, ha egyetlen befektető érkezne a faluba. Ezen dolgozunk és ez a tervünk. Korábban az emberek Zomborba jártak dolgozni. Jó volt itt lakni és a városban dolgozni. A távolság mindössze 12 kilométer, ám Zombor gazdasága is válságban van. Én azt hiszem, a falu jövője a helyben dolgozásban rejlik. Ezt láttam Nemesvámoson.
A felsősök is kevesen vannak. Ebbe az osztályba négyen járnak.
Ha van megélhetés, akkor nyilván könnyebben vállalnak a fiatal családok gyermeket is. Ha lesz gyerek, az iskola is fennmarad. A magyar tagozatok összevonása Horváth Ódry Márta szerint távlatilag végzetes lenne.
– Tudjuk, hogy ez a magyar oktatás végét fogja jelenteni ebben meg a többi faluban is. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy nagyon rossz példa lesz, ha elkezdik itt, Nyugat Bácskában és hogyha hallgatunk és nem tiltakozunk. Mert ugyan hol lehetne pozitív diszkriminációról beszélni, ha nem az oktatásban. Amíg Szerbiában egy gyereknek nyitnak iskolát – Pirot mellett egy kis faluról adtak hírt az újságok –, Pirotból utazik a tanító bácsi 40-50 kilométert, és ezt nagy lelkesedéssel üdvözölték, hogy majd most visszatérnek azok a fiatalok a faluba, akik elmentek. Az iskola megtartó ereje lesz, amivel visszacsábítják őket. Hát akkor most miről is beszélünk? Ott újra kell indítani az iskolát, hogy a fiatalok visszatérjenek, itt, ahol még vannak fiatal házaspárok és van pár gyerek, beszüntetjük a magyar iskolát? Ez nem pozitív diszkrimináció.
Évente több mint ötven temetés van
Marina Sain igazgatónőtől megtudjuk, hogy a nemesmiliticsi iskolában eddig sohasem volt még összevont tagozat. Úgy tartja, hogy még mindig jobb egy kis létszámú tagozatot fenntartani, semmint kombinált osztályokba kényszeríteni a gyerekeket. Különösen most, amikor elkezdődik a felzárkóztatási program, ami azt jelenti, hogy a szerényebb képességű gyerekek sem járnak majd speciális tagozatra, hanem egy osztályba egészséges társaikkal. Ilyen feltételek mellett a szakember kivitelezhetetlennek tartja a kombinált tagozatok létrehozását.
Marina Sain
Senki sem vonja kétségbe, hogy ésszerűsíteni kell az oktatási hálózatot. A leépítés elkerülhetetlen, csakhogy azt is figyelembe kell venni, hogy egyik-másik tagozat megszüntetésének milyen következményei lehetnek. Horváth Ódry Márta szerint a nyugat-bácskai magyarság kevés kapaszkodóinak egyik legfontosabbikát veszíti el a magyarság, ha összevont tagozatokat alakítanak ki az iskolákban. A diákbusz-program is veszélyes kísérlet. Meggyőződése ugyanis, hogy a szülők majd inkább helyben beíratják gyerekeiket a szerb tagozatra, ahelyett hogy Zomborba utaztassák őket. S ha nem lesz alsó osztály, a felsőnek sem lesz létjogosultsága. Egy falu életét, jövőjét nem lehet csak pénzben mérni, és nem lehet folyton csak számon kérni, megvonni, adni is kellene valamit a kis közösségeknek ahhoz, hogy a falvakban is boldogulhassanak.
