Egész Bácskossuthfalvát megrengette a hír, amikor kiderült, hogy B. Bélát – a szóbeszéd szerint – meggyilkolták. A szóbeszéd szerint, mert egyelőre hivatalos nyomozati eredmény nincs. A hozzátartozók egyik fele gyilkosságról beszél, a másik fele pedig kétségbe vonja ezt az állítást. Megeshet, hogy baleset történt. A helyszínen próbáltunk utánajárni, valójában mi is történt azon a végzetes napon az eset három szereplőjével.
A faluban több változat is közszájon forog. Egyesek szerint délután kezdett el iszogatni a három férfi. Több kocsmában is megfordultak, majd vettek egy láda sört és kikocsikáztak a falu alatti tóhoz. Ott B. Bélát bántalmazták, némelyek szerint baltával beverték a fejét, a kezét is megvagdalták, majd a tóba dobták. A halőr talált rá másnap a holttestre.
Mint minden ilyen kényes ügyben, hamar szárnyra keltek a találgatások. Mi felkerestük az ügy néhány érintettjét. Bese Balázs, az áldozat öccse mesélte, hogy bátyjának október első hétvégéjén lett volna a lakodalma. A láthatóan még most is felzaklatott fiatalember tagadja azokat a híreket, miszerint bátyja tartozott volna P. Sándornak és azért következett volna be az, ami megtörtént.
– Az szinte biztos, hogy nem tartozás áll az ügy hátterében. Hogy mi lehetett még, nem tudjuk. Azt tudom, hogy a bátyám ittas állapotban indult el kocsival Krivajáról Bácskossuthfalvára édesapánkhoz. De már korábban is előfordult, hogy amikor elálmosodott, megállt az út mellett és aludt. Most is ez történt. P. Sándor (1974) és J. Tibor (1984) jöttek haza Bezdánból, ahol horgászni voltak. Krivaja és Cserépfalva között meglátták a bátyámat, Sándor beült az autójába és eljöttek Bácskossuthfalvára. Azt is hallottam, hogy a kocsmába Pacséron úgy támogatták be, olyan részeg volt. Tehát nem lehetett vele verekedni – mondta Balázs.
Azt hallottuk, hogy a háromfős társaság már a Kulacs vendéglőben összeszólalkozott, majd verekedett. Azt is mondták, hogy nem a tóparton ölték meg az áldozatot, hanem már korábban valahol máshol, csak odaszállították.
Sebők Zsolt, a vendéglő pincére cáfolta a hírt. Aznap ő dolgozott, emlékezett a férfiakra, mint mondta, ott nem veszekedtek, megittak két italt és távoztak. Sem bent, sem a vendéglő előtt nem történt semmi, mondta határozottan.
A tragédia helyszínére igyekeztünk. A tóparton botlottunk Dušan Vukšićba. Horgászott. Ő mesélte, hogy a halőr talált a pumpaháznál a holttestre. Ő is azt hallotta, hogy baltával ütötték az áldozatot, a kezét is megvagdalták úgyannyira, hogy a csontjai eltörtek. Akkor is a tóparton volt, amikor a rendőrök jöttek helyszínelni. A halőrt kerestük. A bácskossuthfalvi oldalon éppen őrjáratra indult. Gönci Ferenc, mint mindig, azon a végzetes napon is motorcsónakkal járta a tavat és ellenőrizte, vannak-e orvhalászok.
Gönci Ferenc halőr úgy tudja, nem sörösüveggel vagdosták be az áldozat karját, sokkal inkább valami éles és nehéz tárggyal
– Bementem a pumpaházhoz, mert ott szokták lerakni a botokat azok, akik nem akarnak fizetni az engedélyért. Megláttam, hogy ott áll egy kocsi, és arra gondoltam, hogy a tulajdonos is itt lehet valahol. Kimentem a partra és láttam, hogy véres a fű. De nem nagyon. Nem messze egy törött sörösüveg volt. Azt gondoltam, hogy valaki megvágta magát. Tovább kutattam, de nem láttam senkit. Ekkor már megfordult a fejemben, hogy esetleg más történhetett itt. A vízben megláttam a hullát. Hasra volt fordulva, csak a feje és a fél felsőteste volt ki a vízből. Azonnal értesítettem a rendőrséget. Amikor kiemelték a vízből, akkor láttam, hogy tulajdonképpen kiről is van szó. Nem igaz, hogy össze volt verve. Az arcán nem látszott semmi, viszont a koponyája be volt törve és valóban egymás melletti, mély, csontig hatoló vágások voltak a kezén is – mesélte a halőr.
Tőle tudtuk meg azt is, hogy a kocsi csomagtartójában a sörösládát megtalálták, de az üvegek üresek voltak. Néhány csepp vér is volt a csomagtartóban. Az áldozat autója volt ez. Mintegy 200 méterre állt a tett helyszínétől. Néhányan a faluban arról meséltek nekünk, hogy a Béla tartozott P. Sándornak és az adósság fejében a férfi el akarta vinni adósa autóját. A halőr megerősítette, hogy az autó valóban távolabb volt a tótól. Azt is elmondta, az autó elakadt a felázott talajon.
Az egyik vendéglőben azt hallottuk, hogy J. Tibor – aki most az eset egyik gyanúsítottjaként a szabadkai börtönben vizsgálati fogságban van – ártatlan. Ez a változat szerint ő meg akarta védeni B. Bélát, de P. Sándor azt mondta neki, ha segíteni akar az áldozaton, akkor ő is rosszul jár majd. Felkerestük J. Tibor családját. Édesanyja megrendülten utasított el bennünket, mondván, a fia nem gyilkos, lapunkban mégis az jelent meg. Hiába hivatkoztunk a rendőrségi közleményre, nem akart velünk szóba állni. Egy másik családtag viszont kimérten, nyugodtan mesélt az esetről. Szerinte Tibor nem gyilkos. És szó sincs gyilkosságról. Baleset történt. Nem attól halt meg az áldozat, hogy megverték, hanem megeshet, hogy amikor a vízbe került (azt nem tudni, hogy át akarta-e úszni vagy a társaságból valaki vagy valakik beledobták, belelökték – a szerz. megj.), leállt a szíve. Mindenesetre a hozzátartozó azt állítja, hogy Tibor szerint az áldozat még élt, amikor otthagyták a tóban. Másnap tudta meg, hogy meghalt. Nem ő adta fel magát, hanem a rendőrök vitték el.
Míg a családi ház előtt beszélgettünk, Mike Julianna lépett hozzánk. Az asszony mindkét családdal rokonságban áll. Az elhunyt Béla menyasszonyával és J. Tibor családjával is. Szerinte kizárt dolog, hogy J. Tibornak köze lenne a gyilkossághoz. Vele együtt dolgozik, a munkahelyén a munkatársai hitetlenkedve fogadták, hogy a faluban gyilkosnak nevezték. Tiborról ezt elképzelhetetlennek tartják.
– Egy egész család életét teszik tönkre a mendemondával. Tibor egy csendes és dolgos fiatalember. P. Sándornak meg az áldozatnak pedig már korábban is voltak konfliktusai. Én azt hiszem, hogy Tibor rosszkor volt rossz helyen. Tibor meg Béla barátok voltak, ugyan miért ölte volna meg vagy segédkezett volna ebben. Aznap Sándorral pecázni ment és ez lett a veszte – mondta az asszony.
Hogy tisztábban lássunk, fel szerettük volna keresni P. Sándor feleségét is, de nem találtuk otthon. Elmentünk Béla édesapjához, Bese Béla tanár úrhoz, de ő arra hivatkozott, amíg pontos adatokat nem kap a nyomozati szervektől, addig nem kíván nyilatkozni, mert minden egyéb csak találgatás lenne.
Béla esküvője október elejére volt kitűzve. Menyasszonyát is meg szerettük volna szólaltatni, de nem kívánt nekünk nyilatkozni.
Sokak szerint emberemlékezet óta nem történt ilyen szörnyűség Bácskossuthfalván. De hogy valójában pontosan hogy is épültek egymásra az események és végülis baleset történt-e vagy gyilkosság, ezt a nyomozati szervek fogják kideríteni. J. Tibor és P. Sándor gyilkosság elkövetésének alapos gyanújával a szabadkai börtönben vannak.
