Amikor a magyar állam- és kormányfők (nem nagy tisztelet a kivételnek) arról beszélnek, hogy az anyaországnak kötelessége gondoskodni a határon túli (a mi szempontunkból határon inneni) magyarságról is, jóformán az utolsó pillanatban teszik ezt. Hiszen olyan hatalmas ütemben fogyatkozik a külhoni magyarság (igaz, a magyarországi is), hogy már-már a megmaradása a tét, inkább menteni kell. Önámítás tizenötmillió magyarról beszélni, amikor az anyaország lakossága (minden nemzetiséggel együtt) már alig tízmillió, azt pedig csak némi jóindulattal állíthatjuk, hogy a Kárpát-medence többi részén vagyunk még két és félmillióan. Milliók „hiányoznak” tehát. Az anyaország ettől még nem kerül veszélybe, a határon túli területek azonban – történelmünkkel, kultúránkkal együtt – fokozatosan elvesz(het)nek a magyarság számára.
A Fidesz-kormány újnak mondott nemzetpolitikája menteni igyekszik a menthetőt. Ennek része a kettős állampolgárság is, pontosabban fogalmazva: a magyar állampolgárság megszerzése egyszerűsített eljárással. A törvényről sok újat már aligha tudunk mondani, legföljebb az októberben kezdődő ismertetők alkalmával vetődnek föl olyan esetek vagy kérdések, amelyekre eddig kevesen gondoltak.
A vajdasági magyar pártok egyöntetűen támogatják a magyar (kettős) állampolgárságot, bár kevés mozgósító érvet hallhattunk tőlük. Igaz, bőven van még rá idő újévig vagy később is. A magyarigazolványt ugyanis sokan csak azért igényelték, mert „ez nekünk jár”, mert „dokumentálni” is akarták nemzeti kötődésüket és hovatartozásukat – a gyakorlati előnyeivel nem éltek. Az állampolgárság megszerzése azonban – bármennyire is egyszerűsített – ennél jóval bonyolultabb, több utánajárást igényel, nem utolsósorban pedig költségesebb is. Talán az senkit sem riaszt vissza, hogy saját kezűleg megírt életrajzot is csatolni kell a kérelemhez, de az anyakönyvi kivonat(ok), az erkölcsi (büntetlen előéletről szóló) bizonyítvány beszerzése és lefordíttatása már időt és pénzt igényel. Nem is szólva arról, hogy amikor az állampolgárságot említjük, sokan azonnal a magyar útlevélre (is) gondolnak, pedig az csak később „jár”, természetesen nem ingyen.
A következő hónapokban mindennek meglátszik majd az előnye és az esetleges hátránya is. A határok „felhígulásával” és a regionális, igen gyakran határon átívelő fejlesztések, gazdasági együttműködések esetében mindenesetre hasznos lehet a kettős állampolgárság, bizonyára némileg biztonságérzetünket is növeli; aki pedig az anyaországban vállalna munkát (jó, ha csak ideiglenesen), számára bizonyára egyszerűbb „többhasznú” állampolgársághoz jutni, mint munkavállalási engedélyhez. De akár még arra is gondolhatunk, hogy Magyarországon a külföldiek nem vásárolhatnak termőföldet…
A jelek szerint internetes szavazóink a kettős állampolgárság szószólói és jószolgálati nagykövetei lehetnének, hiszen a kétharmadhoz közelítő „igen” nyilván fölülmúlja a várakozásokat. Ebből arra lehet következtetni, hogy Vajdaságban sokan szeretnék megkapni a magyar állampolgárságot, de hogy mennyien fogják igényelni, arról talán egy év múlva tisztább kép alakul ki. Bizonyos, hogy 64 százaléknál sokkal kevesebben (hiszen ennyien még magyarigazolványt sem kértek). Esetleg jóslatokba lehet bocsátkozni: a miniszteri biztos például az egész Kárpát-medencében 250–500 ezer kérelemre számít jövőre.
