Szép idők járnak mostanában a huligánokra, egymást követik az olyan események, amelyek apropót szolgáltatnak a törés-zúzás hagyományának további ápolásához. Az október 10-ei melegfelvonulással amolyan szurkolói farsangi időszak vette kezdetét. Két nappal később a nemzetközi színtéren is megmutatták magukat, újraértelmezve a drukkolás fogalmát. Még szinte fel sem takarították Belgrád és Genova utcáit, az országos labdarúgó liga hétvégi fordulójában a két „nagyság”, a Partizan és a Crvena zvezda örökrangadója biztosít randevúhelyszínt és -időpontot a magukat fociszurkolóként feltüntető ifjaknak. Szinte borítékolható: a szerb főváros köztisztasági vállalatának ismét lesz dolga.
Államunk felelős vezetői azonban nem aggódnak. Magabiztosak. Látszólag. Kissé ugyanis visszatetsző, hogy mindannyiunk elnöke, Boris Tadić vasárnap óta naponta szól a közvéleményhez, és ily módon igyekszik szavatolni, hogy az állam biztos kezekben van, a huligánok pedig majd jól megkapják a magukét, aztán ülhetnek a börtönben, míg el nem múlik az ifjúságuk.
Szeretett főrendőrünk, Ivica Dačić is arról beszélt, hogy a rendőrség kézben tartja a dolgokat, ezért nem is lát okot arra, hogy a szombati meccset esetleg elhalasszák. A kormányoldal egyhangúságát csupán Goran Ješić inđijai polgármester törte meg, aki nem kevesebbet javasolt, mint hogy az állam haladéktalanul függessze fel a szurkolói farsangolást, méghozzá úgy, hogy a fociliga mérkőzéseit halasszák februárra. Magyarázata szerint az állam nem tudja ellenőrzése alatt tartani az előállt helyzetet.
Miközben egész héten a szombati meccsel kapcsolatban folyik a licitálás, addig a belügyminiszter a forró gesztenyét lazán áthajítja a Szerbiai Labdarúgó-szövetségnek, amely magát a focit sem igen tudja kézben tartani. Szerinte a szövetségnek kell döntenie, legyen-e szombaton meccs, vagy sem. Miközben a vak is látja, hogy ez már rég nem a futballról szól, hanem a közbiztonságról, az állam stabilitásáról, arról, hogy van-e jogállam, vagy nincs.
Ugyanakkor nagyjából három alternatívát vázoltak fel. Az egyik, hogy a mérkőzést megtartják, úgy, ahogy egyébként is. Ebben az esetben azonban olyan óvintézkedéseket helyeztek kilátásba, amely szerint a helyszínre 4000 rendőrt vezényelnek ki, akik a rivális bandák között négy védőzónát alakítanak ki, eleve 30 százalékkal kevesebb szurkoló mehet be a meccsre, a stadiont pedig a mérkőzés előtt 48 órával hermetikusan lezárják. Ja, és majd elfelejtettem mondani, a szóban forgó helyszínen labdarúgó mérkőzés (is) lesz. Esetleg. Persze ez nem biztos.
A másik változat, hogy a meccset üres lelátók előtt tartják meg, a harmadik pedig a fentebb említett halasztás.
Szinte biztosra vehető, hogy a „grobárok”, a „deliják” meg a többi egzotikus embercsoport forgatókönyvtől függetlenül ott lesz a fővárosban a Zvezda-stadion környékén, és ha már összejönnek, akkor puszta hagyományápolásból összeverik majd egymást, egy-két rendőrt és ami még esetleg az útjukba kerül.
A rendőrség pedig most pótolhatja a múltkori mulasztását, és vezetőink szavait igazolandó megmutathatják, hogy kordában tudják tartani a szerintük gyülevész hordát. Amely horda október 10-én koordinátorok által, komoly logisztikai tervezéssel volt irányítva.
Tegyük fel azonban, hogy ezúttal valóban a rendőrség nyer. A lényeg ebben az esetben is háttérbe szorul. Mert továbbra sem kapunk választ arra, hogy kik, mely személyek vagy csoportok állnak a vandálok mögött. Darko Šarić drogbáró, orosz szélsőjobboldali szervezetek, Miroslav Mišković és más üzletemberek, esetleg maga Darth Vader. Amit tudunk, hogy a szurkolócsoportok vezetői benn ülnek a klubok irányító szerveiben, hogy a Genovában, a busz csomagtartójában lekapcsolt Ivan Bogdanov nevű „fővandál” 2000. október 5-én is az első sorokban masírozott.
Tehát teljesen másodrendű kérdés, hogy lesz-e szombaton Belgrádban meccs, vagy sem. Az a kérdés, hogy egyáltalán le akar-e az állam számolni ezekkel az erőkkel, és hogy képes-e velük leszámolni, vagy pedig kenyér (és tej) hiányában folytatódik az utcai cirkusz. Csakhogy közben könnyen megtörténhet, hogy az állatsereglet szétszalad.
