Ha a Kevin Costner által megformált amerikai katonát Farkasokkal Táncolónak nevezték az indiánok az azonos című, összesen 7 Oscar-díjat besöpört filmben, nagy a valószínűsége, hogy Mlađan Dinkić a Milliókkal Dobálódzó vagy valamilyen hasonló nevet kapná tőlük. Korábban már leírtuk, egy ügyes stratégáról van szó, aki gyakorlatilag 2000 óta mindig hatalmon van, mindenféle koalícióba remekül beilleszkedik, miközben folyamatosan kampányol, ígéreteket tesz, tervekről beszél és persze milliókkal dobálódzik. Az elmúlt időszak legemlékezetesebb ígérete a részéről ugyebár az volt, miszerint minden ingyenes részvényre jogosult szerbiai polgár nagyjából ezer eurót zsebelhet be értékpapírjai eladásával. Ez az ígéret szavazatokat hozott neki a legutóbbi választásokon és újabb miniszteri bársonyszéket. Ma már szinte biztosra vehető: az ezer euró a gyakorlatban nagyjából 300 euró lesz.
Mindez azonban nem gátolja meg a minisztert, hogy ezer fokon égve új pártját népszerűsítve újabbnál újabb nagy bejelentéseket tegyen. Így a napokban Tadić államfőnek ellenszegülve, aki azt mondta, amíg ő elnök lesz, nem kerül sor béremelésre, kijelentette, januártól igenis emelik a nyugdíjakat és a közszférában a béreket. A megoldást is kifejtette, ezúttal milliárdokkal dobálódzva. Dinkić a juttatások növelésének fedezetét abban látja, hogy szerinte 2011 folyamán összesen négymilliárd dollár értékű közvetlen külföldi beruházás várható az országban, beleszámítva a Telekom eladását is. A telekommunikációs vállalatra eddig három érdeklődő jelentkezett, ennek eladási ára 1,4 milliárd euró, ami azt jelenti, hogy emellett még nagyjából 2,5 milliárdot kellene biztosítani az ígéret teljesítéséhez, de a gyakorlatban.
Lássuk egy kicsit, mit mondanak a számok. Az elmúlt kilenc év során közvetlen külföldi beruházásként Szerbiába valamivel több mint 16 milliárd dollár folyt be, ami azt jelenti, hogy a miniszter úr optimista módon arra számít, hogy jövőre az egy évtized alatt realizált érték egynegyedét sikerül megvalósítani.
Ha áttekintjük kissé a 2000–2010 közötti időszak mutatóit, azt láthatjuk, hogy Szerbiába évről évre 1 és 2 milliárd dollár közötti összeg folyt be beruházások formájában. A most megcélzott négymilliárdos álomhatárt egyedül 2006-ban sikerült túlszárnyalni, azzal, hogy akkor adta el az állam a Bogoljub Karić nevéhez fűződő Mobtel mobiltelefon-szolgáltatót 1,5 milliárd dollárért. Emellett 2008 volt még kiemelkedő év külföldi tőkebeáramlás tekintetében, ekkor 3,5 milliárd dollár jött be az országba, ebből 400 millió dollár a Szerbiai Kőolajipari Vállalat többségi tulajdonának az orosz Gaspromnyeftnek történt eladásából. Azóta a nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság miatt 1,9–2 milliárd dollár között van a külföldi beruházások értéke az Economist Intelligence Unit adatai szerint, amely a világ egyik legnagyobb gazdasági előrejelző intézete.
Érdemes összehasonlítani az ország eredményeit a régió többi államának befektetési adataival is. A legjobb évként megjelölt 2006-ban, amikor ugye Szerbia 4,3 milliárd dollárt vonzott az országba, Bulgáriába 5,2, Magyarországra 6,1, Romániába pedig nem kevesebb mint 11,4 milliárd dollár folyt be. Ebben az évben csak Horvátország teljesített gyengébben mint Szerbia, azonban a 2000–2009-es időszakban nyugati szomszédainkhoz összesen 17,4 milliárd dollár áramlott be, Szerbiába pedig ettől egymilliárddal kevesebb. Említésre méltó adat az is, mely szerint 2008 óta a közép-kelet-európai régió országaiban nagyjából kiegyenlített volt a külföldi tőkebeáramlás szintje. A kivétel Szerbia, ahol a 2008-ban realizált 3,5 milliárd dollár után egy komoly zuhanás történt, így tavaly és az idén is kétmilliárd dollár körüli értékben történt külföldi beruházás.
A fentieknek azonban természetesen nem kell azt sugallniuk, hogy lehetetlen küldetésről lenne szó, ezt sokkal inkább két alábbi ténnyel lehet alátámasztani.
A Pricewaterhouse Coopers könyvvizsgáló cég előrejelzései szerint a befektetői kedv nemzetközi gazdasági válság okozta visszaesése majd csak 2014-ben éri el a 2008-as szintet a közép-kelet-európai régióban, ezt azonban visszavetheti a munkaerő árának esetleges növekedése. Vagyis, ha Szerbiában növekednek az átlagbérek, kevésbé lesz vonzó a beruházók számára, tekintve, hogy az ország egyik kiemelt komparatív előnye pont az olcsó munkaerő.
Másrészt a Külföldi Beruházók Tanácsa, amelyben a legnagyobb Szerbiában jelen lévő külföldi cégek képviselői ülnek, 2007-es jelentésében több dolgot is felsorolt, amelyek miatt a globális tőke elkerüli az országot. Első helyen épp az előbb említett bérszint áll. Szerintük a közszférában (a költségvetésből) kifizetett bérek gyors növekedése inflációgerjesztő hatású lehet. Emellett megemlítik még a mélyen gyökerező korrupciót és az igazságügy reformjának elodázását. Emellett a földterületek bérbeadása, az építési engedélyek kiadása, a szellemi tulajdon védelme és a vagyon-visszaszármaztatás végrehajtásának hiánya szerepelt a „mínusz oldalon”.
Lássuk, hol is állunk ezekkel a dolgokkal. Pont a közszférában történő béremelés Dinkić vesszőparipája, korrupció tekintetében Szerbia a 78–84. helyen áll, az igazságügyi reform komoly botrányokkal járt, a kalózkiadványok piaci részaránya pedig 70 százalék fölött van, vagyis alig csökkent 2000 óta. A vagyon-visszaszármaztatás szintén csak szóbeli ígéretekben létezik, a konkrét megoldás még várat magára.
Többször elhangzott már: a tőke nagyon félénk kis állat. Az olyan helyeket, ahol nem érzi magát biztonságban, messzire elkerüli. Úgyhogy talán mielőtt a miniszter úr milliókkal dobálódzna, nem ártana, ha előtte Reformokat Foganatosítana.
