Hatással van-e a mindennapjaira a tejhiány?
Kérdésünkre beérkezett válaszok:
Igen 28.8 százalék
Nem 56.7 százalék
Nem fogyasztok tejet 14.6 százalék
Tejhiány van. Vagy mégsem? Az év első kilenc hónapjában húsz százalékkel kevesebb tejet termelt az ország, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A hiányzó mennyiség nagyjából havi tízmillió liter. A szerbiai sajtó élénken taglalja a témát, középpontban a mezőgazdasági minisztériummal, a fölvásárlóval, a feldolgozóval. Sokféle álláspontot ismerhettünk meg, hogy a tejipar szereplőinek mit kellene tenniük a helyzet rendezéséhez. A kacskaringós tejúton csak a termelők hangjától nem visszhangzott a sajtó.
Pedig megérteni a helyzetet ott lehetne leginkább az istállók közelében. Talán, ha egy napra kirándulnának a nagyvárosi urak és hölgyek egy bácskai faluba, és körömcipőjüket gumicsizmára váltva reggel fél 6 és 8 óra között csak követnék egy falusi gazda, vagy gazdaasszony tevékenységét az 5-10, esetenként 50-60 tehén körül, azonnal más véleményen lennének az udvaron található traktorról, kapcsolható eszközökről, állatállományról és a tej áráról. Egy interneten talált hír szerint így tett egy tekintélyes belgrádi közgazdászunk, s nyilatkozatában kifejtette, hogy a napokban Szabadkán (?!) járt, és megdöbbentette, amit látott, hogy mekkora krízisben van a falu, szörnyülködve tapasztalta, hogyan élnek a mezőgazdasági termelőink.
A mostani tejmizériáról heti körkérdésünk tanulsága szerint olvasóink is elsősorban a médiából értesültek, a válaszolók több mint felét nem érinti a hiány, közel 15 százalékuk pedig nem fogyasztja az egészséges élelmiszert.
A nagyvárosokban tapasztalható helyzetről egy fővárosi ismerősömtől érdeklődtem, ő azt mondta, hogy a reggeli órákban lehet csak pasztőrözött tejhez jutni, a legsilányabb minőséget viszont lehet imit-amott találni egész nap. Ő azon szerencsések közé tartozik, akik kéthetente finom, falusi tejtermékekkel megpakolva térhet vissza Belgrádba.
A falusi termelők nagy része viszont feldolgozó, kereskedő és fogyasztó is egy személyben. Szerintük nem tejből van hiány, hanem tehénből, vagy még inkább abból, hogy az állatállományból a maximumot hozzák ki, és a gazdálkodáshoz kedvet érezzenek. A magas takarmányárak miatt ugyanis nem etetik úgy, ahogy kellene a jószágot, s ez természetesen kihat a tejhozamra is. Elkeserítő, hogy a falvakban milyen sokan felhagytak az állattartással. A legerősebbek maradnak csak fenn, azok, akik húsznál több fejőstehenet tartanak, s további fejlesztésben gondolkodnak. Na, nem mintha olyan könnyű dolga lenne a gazdálkodóknak, ám eddig már annyi pénzt fektettek a gazdaságba, hogy csak az előre menekülés jelentheti a túlélést.
Tény, hogy 1990 és 2000 között 120 ezerrel, napjainkig még 150 ezerrel csappant a fejőstehén-állomány. Ennek egyik oka, hogy a kistermelők feladták a harcot. A falvainkban nincs már idős háztartás egy-két tehénkével.
Nem lehet máról holnapra megoldani ezt a problémát sem, a rendszerbeli megoldás 2-3 évig is eltarthat, azzal a feltétellel, hogy azonnal hozzálátunk a megoldásához, a prémium emelése csak egy lépés ebben a rendszerben.
Jó hír, hogy a szerb mezőgazdasági minisztérium pénteken közölte, hogy az idei költségvetési módosítás parlamenti megszavazása után csaknem háromszorosára emelkedik a tejprémium, s ez vonatkozni fog a jogi és a természetes személyekre is. Egy és fél dinárról tehát négy dinárra emelkedik rövidesen a literenkénti tejprémium.
Olvasom, a demográfiai változások a tej iránti kereslet bővülését vonják majd maguk után világszinten, mivel az idősek könnyen elérhető kalcium és vitaminforrást, a középosztály tagjai pedig megfizethető árú alapélelmiszert látnak a tejben. „A tej évezredek óta az emberiség egyik legfontosabb alapélelmiszere, amely a társadalom elöregedése, a középosztály folyamatos bővülése és a fokozódó urbanizáció okán a jövőben is nélkülözhetetlen szerepet játszik Földünk lakóinak egészséges élelmiszerekkel való ellátásában. Magas és optimális kalcium, fehérje, foszfor valamint A-, D-, E-, B1-, B6-, B9-, B12- és C-vitamin tartalma miatt a Föld népességének 44 %-a fogyaszt napi rendszerességgel tejet, fogyasztásuk azonban mind rendszerességét, mind pedig mennyiségét tekintve jelentősen bővül majd a következő évtizedek során" – áll a tanulmányban. Vigaszként a nem régi felmérés tanulságait idéztem, bár kevés vigasz ez a hazai, a fennmaradással küzdő termelők számára. Mi, fogyasztók pedig reménykedjünk abban, hogy az agrárium nehéziparát művelők megfelelő támogatáshoz, ösztönzéshez jutnak, és akkor az életet, erőt , egészséget jelentő mindennapi italunk gyerekeink, unokáink asztaláról sem fog hiányozni.
