Szerbiában a héten mutatták be a harmadik Szürke könyvet, amely az előírás-reform sikeressége szempontjából térképezi fel az elmúlt év legsikeresebb minisztériumait, és persze azokat is, amelyek keveset tettek a reformok terén. A NALED (Nemzeti szövetség a helyi gazdasági fejlesztésekért) már 2008 óta figyelemmel kíséri a reformok folyamatát Szerbiában, Vladimir Čupićot a szervezet igazgatóbizottságának elnökét kérdeztük, mennyire elégedett az ország teljesítményével.
– Nem vagyok teljesen elégedett. Egyes dolgokat sikerült megvalósítani, de vannak olyan területek, ahol kevés újítás történt, valamint elég sok előírás kidolgozása még folyamatban van. Mi nemcsak a hiányosságokra mutatunk rá, hanem megoldásokat is ajánlunk. Az ajánlásaink elfogadása kissé lassabban történik mint gondoltuk, másrészt viszont ez egy olyan folyamat, amelynek nem szabad leállnia.
ontosan milyen dolgokra mutatnak rá a NALED ajánlásai?
– Azt vázoljuk fel, hogy mi lett eddig elvégezve, és mi az, amit jobban lehetett volna csinálni. Arra is rámutatunk, mekkora megtakarításokat lehet elérni, ha egyes szükségtelen tevékenységeket kiiktatunk, vagy átalakítunk. Ha a megtakarításokat figyelembe vesszük, láthatjuk, hogy sokkal dinamikusabb környezetet kaphatunk az ajánlások segítségével, és ez elsősorban a polgárok számára jelent előnyt.
Milyen az együttműködésük az állami intézményekkel?
– Attól függ, ki hogyan fogja fel a munkáját. Általában véve úgy látom, hogy az állam elkötelezte magát a reformok végrehajtása mellett, de ez nem mindig könnyű feladat. Egyes intézmények vezetői nagyobb erőfeszítéseket tesznek a reformok végrehajtásáért, és a hatalom támogatja a reformokat. Sajnos annyi problémával szembesülünk, hogy több fronton kell egyszerre dolgozzunk, és ez nem vezethet mindig optimális eredményekhez.
A bemutatón jelen volt Andrea Vugrinović horvátországi helyi gazdaságfejlesztési szakértő is, őt e szomszédos ország tapasztalatairól kérdeztük, elsősorban arról, mennyire volt sikeres a horvátországi előírás-reform.
– A horvátországi reform egy ideig jól haladt, addig amíg a problémák megjelölésével, valamint a törvények kiegészítésével foglalkoztunk. Amikor azonban el kellett volna fogadni azokat a javaslatokat, amelyeket a kezdeti fázisban megfogalmaztak, nem az történt, amit elvártunk volna. A megközelítőleg ezer ajánlásnak csupán a felét fogadták el, és ebből csak körülbelül háromszázat alkalmaztak. Viszont ezek után többé senki sem kísérte figyelemmel, mi történik valójában. Létrehoztak egy irodát, amelynek az lett volna a dolga, hogy kövesse az előírások reformjának a folyamatát, de ez az iroda mindennel foglalkozott, csak éppen azzal nem, ami a dolga lett volna. Az volt a gond, hogy az irodának nem volt pontosan meghatározva a feladata, és nem volt meg a megfelelő politikai támogatottsága sem. Így a reformoknak nem lett akkora hatásuk, mint lehetett volna.
Milyen hasonlóságot lát a horvátországi és a szerbiai reformok között?
– Nagyon sok hasonlóság van, azzal, hogy Szerbiában sokkal nagyobb a közvélemény által gyakorolt nyomás, a NALED kezdeményezése a Szürke könyvvel és az Előírások labirintusával kiváló, ilyesmi nálunk nem létezik. A NALED tagjai között nagyon sok az olyan vállalkozó, akik nyomást gyakorolnak a szükséges reformok lebonyolítására és akiknek érdekében áll, hogy az ország jobban működjön. Horvátországban a vállalkozók szakszervezetei igyekezeteik ellenére sem érik el azokat az eredményeket mint itt a NALED.
Mi a tapasztalat a törvények alkalmazásával Horvátországban, mindenhol egyformán történik, vagy ez különbözik egyes régiókban?
– Érezhető különbségek vannak a törvények alkalmazásával Horvátországban. Például Isztriában vagy Észak-Horvátországban sokkal sikeresebben alkalmazzák a törvényeket. Ezekben a régiókban sok ember vállalt munkát külföldön és a környező országokban, az ott szerzett tapasztalataikat másokra is átruházták, ők tudják, hogy jó rendszerrel és fegyelemmel sokkal többet érhetnek el. Persze, ha egy előírást meghoznak állami szinten, azt helyi szinten nehéz kijavítani. Nehéz például meggyorsítani egyes engedélyek kiadását helyi szinten, ha az központilag van szabályozva.
Mi történik most az előírások reformjával Horvátországban, figyelemmel kíséri ezt valaki?
– Létezett egy iroda, amely ezt a folyamatot figyelte, de megszüntették. Emiatt az ország sok pénzt veszített, mert meglehetősen nagy összegek voltak erre előirányozva az Európai Uniótól. Furcsa körülmények között szüntették meg az említett irodát. A megszüntetését követő napon hozták meg a jövő évi költségvetést, és az iroda költségei ennek részét képezték, úgyhogy senki sem érti mi történik. Véleményem szerint nagyon jó lenne, ha létezne egy iroda, vagy pár megbízott ember, akik figyelnék az előírások reformját, valamint azt, hogy milyen új előírásokra lesz szükség a jövőben.
