Ótos András
Egész napos szemináriumot tartottak kedden a Vajdasági Képviselőházban a holokausztról, az előadásokat főleg tanároknak és diákoknak szánták. A szeminárium egyik előadója dr. Efraim Zuroff volt, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Őt egy rövid interjúra kértük a holokauszt témakörével kapcsolatban.
Mit jelent a holokauszt a zsidó nép számára?
– A holokauszt egy próbálkozás volt arra, hogy egyrészt fizikailag kiirtsák a zsidó népet, másrészt pedig a judaizmus eltörlésére. Meg akarták semmisíteni azt a népet, amely a világnak a tízparancsolatot, az ótestamentumot és a toleranciát adta, valamint megteremtette a nyugati demokrácia alapjait. Németországban a második világháború előtt a nemzetiszocializmus volt az uralkodó ideológia, és ez a totalitárius mozgalom nem tudta elfogadni a judaizmust, mert ellentéte volt a náci ideológiának.
Hogyan emlékeznek meg a holokausztról?
– Izrael, mint zsidó állam, nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ne csupán emlékezzenek a holokausztra, hanem a holokauszt tanulságaiból okulva oktassák és figyelmeztessék az embereket világszerte, nehogy még egyszer megtörténhessen valami hasonló.
A prágai nyilatkozatot úgy tünteti fel előadásában, mint egyfajta veszélyt a holokausztról kialakított felfogásban, miért?
– A prágai nyilatkozatot 2008-ban írták alá Prágában, az aláírói pedig a kelet-európai országok vezetői és kiemelkedő egyéniségei voltak. A nyilatkozatnak az volt a célja, hogy a kommunista bűnöket kiegyenlítsék a náci bűnökkel, augusztus 23-át pedig – a Molotov-Ribbentrop-paktumként ismert Hitler–Sztálin-paktum aláírásának napját – a náci és a kommunista totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák.
Miért választották ki ezt a napot?
– Nagyon egyszerű, ezzel a nappal azt szeretnék üzenni, hogy a Szovjetunió ugyanabban a mértékben bűnös a második világháború atrocitásaiért, mint a náci Németország. Ez teljesen nevetséges. Másodsorban úgy szeretnék átírni a történelemkönyveket, mintha a két ideológia is egy lenne, valamint szeretnének alapítani egy európai kutató intézetet, amely elvégezné a történelem átírását.
Tény, hogy a kommunista rezsimek is sok áldozatot követeltek.
– Voltak áldozatok, de ennek a két rezsimnek az összemosása nevetséges.
Miért gondolja, hogy összemosásról van szó?
– Majd mindjárt elmagyarázom miért. Ha a két rezsim ugyanaz lenne, akkor ez azt is jelentené, hogy a kommunizmusban is történt népirtás. Ha a kommunizmusban népirtás történt, akkor a zsidók is követtek el népirtást, mert a kommunisták között is voltak zsidók. Ha zsidók is népirtást követtek el, akkor mondhatják azt is, hogy miért foglalkozunk annyit a holokauszttal?
Ebből Ön szerint mi következik?
– Ha mindenki népirtást követett el, senki sem hibás.
A kelet-európai országok jelenlegi vezetőinek és kiemelkedő egyéniségeinek viszont már nem sok közük van a náci bűntettekhez, miért akarnák átírni a történelmet?
– Nagyon egyszerű oknál fogva. Ha ön választhatna, melyik ország lenne: a gyilkosok országa vagy az áldozatok országa, mit választana? Miért gondoljuk Litvániáról azt, hogy ott zsidókat mészároltak le, mikor azt is gondolhatnánk róla, hogy szenvedtek a kommunizmus alatt?
