A legészakibb balti állam területe 45 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma 1,5 millió. Északról a Finn-öböl határolja, keletről Oroszország, délről Lettország, nyugatról a Balti-tenger és a Rigai-öböl. Egyedüli hivatalos nyelve az észt. Az Észt Köztársaság 1991-ben nyerte el a teljes függetlenségét, amikor kikerült a Szovjetunió befolyása alól. Államformája parlamentáris demokrácia. 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, még a korona a pénznemük.
– A vajdasági újságírók egyhetes észtországi látogatása része Az európai horizontok szélesítése elnevezésű projektumnak, melyre a Nyílt Társadalomért Alap támogatásával, a Tartományi Képviselőház és a regionális és nemzetközi együttműködési titkárság védnökségével került sor. Célja a szakmai előrelépés biztosítása és a tapasztalatcsere az észt és a vajdasági újságírók között, különleges hangsúllyal az észt média szerepére az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásban, a digitalizációra, valamint a kisebbségi kérdésekre. Körüljártuk a fővárost, Tallint, bepillantást nyertünk abba, hogyan dolgozik a parlament, a nemzeti televízió; az ország észak-keleti, oroszok által lakott részében is jártunk, találkoztunk az ukrán és a fehérorosz kisebbség képviselőivel is. A vajdasági újságírók az évszázados együttélés tapasztalataival, egy multikulturális, többnyelvű régióból érkeztek, különleges jelentősége van annak is, hogy ráláttunk arra, hogy az észtek hogyan oldották meg a kisebbségi kérdéseket – hallottuk Snežana Kresojától, az utazás szervezőjétől, aki azt is elmondta, hogy ez a projektum folytatása egy tavalyi programnak, melynek keretében észt fiatalok jártak nálunk. Tavaly egy kisebb csoport vajdasági egyetemista volt Tartuban.
– Itt, a helyszínen láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy valójában mit jelentenek az európai perspektívák, másrészt Vajdaság napját is szerveztünk, aminek szintén különleges jelentősége van, hiszen alkalmunk van arra, hogy megmutassuk új barátainknak, illetve jövőbeni vendégeinknek saját értékeinket – mondta Snežana Kresoja.
Az észt újságírók egyébként május végén látogatnak tartományunkba.
Vendéglátónk, Helle Tikma elmondta, hogy számára meglepő volt a vajdasági csoport sokszínűsége, és az, hogy milyen jó egymás közti viszonyt ápolnak, s nagy kíváncsisággal készül a szerbiai, vajdasági útra.
Az egyhetes út során a balti állam fővárosában, a parlamentben – a Dnevnik, a Vajdasági RTV, az újvidéki Panonija TV, a Hrvatska Riječ és napilapunk újságírójából álló, tíztagú vajdasági csoportot – fogadta Kristina Ojuland, a képviselőház alelnöke és Raivo Jarvi, a kisebbségi ügyek felelőse, akiknek Snežana Kresoja tolmácsolta a Tartományi Képviselőház elnökének, Egeresi Sándornak az üdvözletét és meghívását.
A látogatás utolsó estéjén Vajdaság-napot tartottunk, melyen többek között megjelent Mall Hellam tiszteletbeli magyar konzulasszony, az észt nyílt Társadalomért Alapítvány elnöke, és dr. Dávid Gyula, a tallini Magyar Intézet igazgatója is.
A középkori városmaggal rendelkező Tallin mellett az orosz kisebbség által lakott Narva és Tartu egyetemi városban is jártunk.
KICSI AZ ÉSZT, DE ERŐS?!
Észtországban a kormányülések tízpercesek, a sajtókonferenciákat az interneten bonyolítják. De a parlamenten kívül is igen elterjedt az internethasználat, és mi is tapasztalhattuk, hogy az ország bármely szegletében pillanatok alatt elérhető valamelyik ingyenes szolgáltató, amely vezeték nélküli kapcsolatot kínál. A város, az ország véletlenszerű pontjain keresve szinte mindenhol találtunk hálózatot és nagy része nyitott is volt, tehát azonnal tudtunk csatlakozni.
Személyesen is meggyőződhettünk arról, milyen is az a bizonyos fejlettség a ritkán látogatott Északon, az EU eldugott sarkában lévő kis országban. A balti államok (Észtország, Lettország és Litvánia) Magyarországgal egy időben, 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, bár az uniókkal nekik nagy tapasztalatuk van, hiszen két évtizede sincs a Szovjetunióból való kiválásuknak. Észtország ugyan igen mélyről kezdte, de úgy tűnik, komoly energiákat fektetett városai rendbetételére, a technológiai fejlettségét tekintve is jól áll. Autópályák ugyan nincsenek, de nem is nagyon van szükség rájuk. A széles és legtöbb esetben jó minőségű utakon bőven elfér a forgalom. Az 1992 júniusában bevezetett pénzügyi reform a gazdasági rendszerváltás sarkalatos pontja volt. Bevezetésre került a valutatábla, az észt korona konvertibilissé vált. A reform kezdetén a termékek és szolgáltatások, de még a pénz és a tőke áramlását is teljes mértékben liberalizálták. A nyitott gazdaság kialakításának egyik oka a hazai piac kis mérete. A gazdasági hanyatlás és a kis lakossági vásárlóerő arra kényszerítette a vállalatokat, hogy termékeiket nagy hányadban exportálják. Az észt gazdasági reformra jellemző, hogy a gazdaság egyetlen ágazatát sem részesítették előnyben, az átalakulás gyakorlatilag egyetlen meghatározó tényezője a vállalatok gazdasági körülményekhez, különösen a nyugati piac igényeihez való alkalmazkodási képessége volt. Ami viszont a nagy szomszéddal való viszonyokat illeti, talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy erősen terhelt, s igen szövevényes a helyzet. Az oroszok többsége (mintegy 300000-en vannak, közel fele közülük még észt útlevéllel sem rendelkezik) ma is érzelmileg elfogadhatatlannak tartja, hogy Észtország az EU és a NATO tagja, illetve, hogy hódítókból kisebbség vált. Egyik beszélgetőtársunk érzékletesen úgy fejezte ki, hogy a két nép között nincs párbeszéd, mintha egy hatalmas üveg két oldalán állnának, látják egymást, de a hang nem jut át a falon.
