A leendő kishegyesi leágazásnál jól látszik, hogy a másik nyomtávnak is felvásárolták a földterületet
Az autóút Szabadka – Újvidék közötti szakaszán a második nyomsáv előkészületei során hangzott el többször is, hogy annak idején több községben nem történt meg teljes egészében a szükséges földterület kisajátítása, ezért egyes szakaszokon később kezdődhetnek a munkálatok.
A kishegyesi községben a közigazgatásban úgy tudja mindenki, hogy a szóban forgó kisajátítás során még az autóút meglevő nyomvonalának kiépítése előtt felvásárolták a másik nyomvonal számára szükséges földterületet is. Erről tájékoztatott bennünket a polgármester is, és ilyen tájékoztatót kaptunk a pénz- és tervügyi osztályon is. Természetesen ezt le kellett ellenőrizni a kataszteri hivatalban, s itt is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy adataik szerint a kishegyesi községben annak idején felvásárolták az autóúthoz szükséges földterületeket, s e körül nem kellene, hogy gondok adódjanak. Mint mondják, más lapra tartozik, ha netalán időközben módosultak, vagy megváltoztak a tervek, és nagyobb területre lenne szükség az út kiépítésére. Ez esetben természetesen újabb területeket kell majd felvásárolni. A kataszterben valószínűleg arra gondoltak, hogy a kishegyesi határban a Moholi úton a tervek szerint a második nyomvonal kiépítésével párhuzamosan kiépítik a kishegyesi leágazást is, mert a tervek szerint a Kishegyes – Mohol regionális út itt csatlakozik az autóútra.
A Moholi úti felüljárónál is leellenőriztük a hallottakat, s a látottak alapján nyilvánvaló, hogy az autóút második nyomvonala számára is felvásárolták annak idején a földterületet, s azt azóta sem műveli senki. Ezzel szemben, ha valóban ki akarják építeni a kishegyesi leágazást, újabb földterületeket kell majd felvásárolni.
Topolyán a kataszteri hivatal vezetőjénél is érdeklődtünk az autópálya melletti földek kisajátítási körülményeiről. Balanyi János kérdésünkre adott válaszából kiderült, hogy Topolya és Kishegyes község szerencsés helyzetben voltak ilyen szempontból.
– Az autóút a topolyai kataszteri községen halad át, és szerencsénk volt, mert a komaszáció alkalmával, amely 1984-86 között történt, már az útsávot, annak a parcelláját kijelölték, külön parcellaszám alá tették, és már akkor állami tulajdonba került, tehát nem kellett kisajátítást véghezvinni, mivel a parcella is létrejött, és a vagyonjogi viszonyok is rendeződtek. Az a terület körülbelül 90 hektár. Utólagosan, mivel a leágazások nincsenek úgy megoldva, ahogyan az európai előírások előirányozzák, a topolyai leágazáson folyamatban van egy kisebb kisajátítás, körülbelül 10 hektár nagyságban. A kisajátítás alá eső parcellák létrejöttek, de az eljárás még folyamatban van, tehát az államnak a tulajdonosoktól kell fölvásárolnia a parcellákat, amelyeknek a Putevi Srbije Közvállalat lesz a használója. Tehát mondhatjuk, hogy itt kisajátítási gondok nem voltak.
Bácsfeketehegyen, Szeghegyen a hatvanas években volt a határrendezés, és az autóút nagyon sok kisparcellán ment keresztül, ott fel kellett vásárolni. Sajnos még mindig nem sikerült befejezni a folyamatot, van hatvan-hetven ügy, ahol még magánszemélyek a tulajdonosok, azt még rendezni kellene. Kishegyesen szintén a komaszáció során rendezték a kérdést, de ott is terveben van egy újabb leágazás.
A terv annak idején már az autóútra készült, megfelelő, ötven-hatvan méter szélességgel, a parcelláció egészében megtörtént, tehát a második nyomvonal építése ilyen szempontból nem érint bennünket. A kisajátítás esetleges elhúzódásának több oka lehet: elhunyttól nem lehetett vásárolni, az örökösök pedig valahol a nagyvilágban voltak.
Persze nem mindenhol ment ilyen simán a kisajátítás. Ahol szemfülesek voltak az emberek, ott néhányan nagyon jól jártak. Így például Stara Pazova környékén egy vállalkozó jó előre tudta, hol fog haladni a Horgos – Požega autóút, és idejekorán felvásárolt 18 hektár szántót. Négyzetméterenként öt eurós árat fizetett ki érte, összesen 954 000 euró járt a földért. Ám most már túl kíván adni rajta, nem is csoda, hiszen négyzetméterenként 35 eurót kínálnak neki azok, akik az autóút mellett szeretnének üzletelni, s ez azt jelenti, hogy most 6 300 000 euró üti a markát, ha létrejön az üzlet. Az idejében kapott füles arról, hogy hol megy majd az autóút, 5 400 000 eurót hozott neki.
De említhetnénk a főváros körüli körgyűrű estét is. Ljubiša Buha Čume, a surčini klán egyik tagja jó időben értesült arról, hol fogják majd megépíteni a belgrádi körgyűrűt. Felvásárolta a földeket, és most a kormány kénytelen neki is, meg Vojin Lazarevićnek, valamint Zoran Drakulićnak is, hozzávetőlegesen fejenként ötmillió eurót kifizetni, ha azt akarják, hogy felépüljön a körgyűrű. Egy bűnöző sakkban tarthatja az országot! Azaz nem is tartja sakkban, hiszen Mirkonjić miniszter már kijelentette, más kiút nincs, fizetni fognak.
A földek kisajátítását az állam végzi, mégpedig úgy, hogy a helyi önkormányzatok a lebonyolítók. Helyben megállapítják a föld értékét, és azt kínálják fel a gazdáknak. Aki a kellő pillanatban résen van, annak arany tojást tojó tyúk lehet akár az egy-két hektár is, ha az fontos helyen van.
