Ötszázmillió európai polgár nevében adta át Becsey Zsolt, magyar európai parlamenti képviselő szombaton délután a szenttamási városházán az Európai Parlament idén alapított díját, az Európai Polgár Díjat. Az, hogy az első ilyen európai díj egyike (összesen harminckettőt osztottak ki) éppen az unión kívül tevékenykedő Emberi Jogi Központnak jutott, még inkább emeli a kitüntetés rangját.
Dr. Becsey Zsolt, a Fidesz európai parlamenti képviselője, aki felterjesztette a szervezetet erre a díjra, ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy ez a szervezet azért érdemesült erre a díjra, mert „nem átveszik a politika helyét, hanem ösztönzik a politikát, egyrészt közvetítő szereppel, másrészt tényfeltáró szereppel, jogi munkákkal, vegytiszta kimutatásokkal”.
– És azt hiszem, ez a munka, plusz a közönségteremtő erejük és a bátorságteremtő erejük együtt, amelyet például itt a magyar közösségnek adnak, mindenképpen méltóvá tették őket arra, hogy az első évben ilyen kitüntetést kapjanak – hangsúlyozta dr. Becsey Zsolt.
Nagy Ferenc, Magyarország szabadkai főkonzulja Sólyom László magyar köztársasági elnök üdvözletét tolmácsolta az ünnepségen. Kiemelte, hogy szerbiai szolgálata kezdetén már együttműködött a szervezettel, és a jövőben is nyitott erre az együttműködésre. Dicsérte a szervezetnek az emberi jogok védelme illetve az európai polgári értékek népszerűsítése terén végzett munkáját.
Branko Gajin, Szenttamás polgármestere örömmel nyugtázta, hogy európai elismerés érkezett városukba. Ez azonfelül, hogy a kérdéses szervezet elismerése, a város rangját is emeli, mondta. Beszélt a civil szerveződés fontosságáról és a különböző nemzetek és nemzetiségek együttéléséről, mondván, a hatalom dolga , hogy a toleranciát ápolja, az ellenzéké, hogy ha a hatalom letér erről az útról, akkor figyelmeztesse, a polgári szerveződéseké pedig, hogy őrködjenek a megvalósítása felett.
A szenttamási székhelyű Emberi Jogi Központ 2005-ben alakult a Civil Mozgalomból kiválva és az emberi jogok védelmére szakosodva. Eddigi tevékenységük rendkívül sokrétű. A szervet felépítése nem hierarchikus, az öt legközvetlenebb munkatársa: Andrócky Csaba, Hegedűs Csaba, Kis Rudolf, Nádi Karolina és Süge Zsolt nem vállalják fel, hogy közülük bárki is előbbre való lenne a másiknál. Valamennyien úgy nyilatkoznak, hogy ők mindannyian az Emberi Jogi Központ aktivistái.
Nincs még egy olyan szervezet a Délvidéken, amelynek olyan nyilvántartása lenne a magyarságot ért bántalmazásokról és egyéb jogsértésekről mint ennek a szervezetnek. Nem véletlen tehát, hogy amikor Sólyom László magyar köztársasági elnök tájékozódni kívánt a délvidéki magyarság helyzetéről, akkor ez a szervezet is meghívást kapott. Az Európai Unióban is méltányolják munkájukat. A nemrégiben megtartott európai parlamenti közmeghallgatásra az ő képviselőjük is meghívást kapott. Ez a szervezet az, amely tájékoztatja a nyilvánosságot, ha valahol magyarverés történt, s lehetőségeikhez mérten jogi védelmet is biztosítanak a bántalmazott családjának. Érdekes módon, a Szülőföld Alap támogatásából egyetlen fillér sem jutott munkájuk támogatására.
De nem csak a magyarellenes incidenseket tűzték zászlajukra. A közélet hamisságára mutattak rá a Civil Mozgalom által kiadott Magyar Fantom című időszakos kiadványukkal, amelynek első száma a sajtóegyensúly helyzetével, a második szám pedig az önrendelkezéssel foglalkozott. Felvállalták a mediátor szerepét is akkor, amikor arra kívánták rávenni a délvidéki magyar politikai pártokat, hogy közösen dolgozzanak ki egyetlen autonómiakoncepciót, hisz ilyen módon hatékonyabb lehet a fellépésük. Akkor ez a kezdeményezésük fiaskóval végződött, de az idő őket igazolta, 2008 elejére már megalakult a Magyar Koalíció és elkészült a közös autonómia koncepció is. Kampányoltak a Magyar egyetem megalakításáért is. Korán tették, ennek a gyümölcse még nem ért be, de hisszük, nem sokat kell már rá várni.
Egyetlen szervezet sem vállalta fel olyan egyértelműen a temerini elítélt fiatalemberek ügyét, mint a szenttamási Emberi Jogi Központ. Külön honlapot működtetnek, amely erről az esetről szól, és ha van aktuális tennivaló, akkor annak az élére állnak. Most legutóbb egy petíciót kezdeményeztek, amelyet a kegyelmi kérvény mellé szándékoznak csatolni. Felszólították a délvidéki magyar pártokat, hogy írják alá ezt a dokumentumot. Szégyen mindazokra nézve, akiknek nem volt bátorságuk ezt megtenni. Egyszerűbb a karosszékből elítélni a bántalmazásokat mint tevékenyen részt venni bennük. Az Emberi Jogi Központ ez utóbbit vállalja fel, úgy is, hogy ha kell, lemossák a befestett magyar helységnévtáblákat, készíttetnek kényelvű cégtáblát, példának, hogy ehhez jogunk van és így kellene cselekedni, előadásokat tartanak a 44-es vérengzésekről meg az európai polgári értékekről.
Ez a tengernyi munka azonban itthon szinte semmit sem jelent. Hazai megbecsülésük elmaradt, sőt kifejezetten mellőzik őket, ezt maguk is érzik, tapasztalják nap mint nap. Például, amikor megalakult a szerb parlament Emberi Jogi és Kisebbségügyi Minisztériuma azonnal fel kívánták venni vele a kapcsolatot, gondolván, ez az a szervezet, amely a hatalom pozíciójából tehet is valamit mindazért, amire nekik csak a figyelmet ráirányítani áll módjukban. De nem csak az illetékes minisztériummal kapcsolatban van negatív tapasztalatuk.
– Az újonnan létrehozott Emberi Jogi és Kisebbségügyi Minisztériumtól többszöri megkeresésünkre sem érkezett visszajelzés. Az általunk készített jelentéseket mi rendszeresen megküldtük, ennek ellenére – tudomásunk szerint –, a jelentések tartalmát egyetlenegy alkalommal sem használták föl. A szerb nyelvű sajtó sem profi módon viszonyul szervezetünkhöz, munkánkról, illetve a délvidéki magyarság problémáiról szinte egyáltalán nem tájékoztat, amennyiben mégis, akkor viszont legtöbb esetben negatív kontextust teremtve teszi. A délvidéki magyar pártokkal informatív kapcsolatban vagyunk, illetve kezdeményezéseink során igyekszünk bevonni őket, egy-egy konkrét ügy támogatását kérve, mint például a temerini fiúk kegyelmi kérvénye kapcsán megfogalmazott petíciónk ügyében – mondta kérdésünkre Andrócky Csaba.
Hogy mégis mi fűti ezeket a fiatalokat? A remény, hogy változtatni tudnak a sok tekintetben döcögő demokrácia és tolerancia megvalósulásában. S ilyen tekintetben egy európai díj rengeteget jelenthet nekik.
