Azzal a szándékkal hívtam fel a szabadkai szabálysértési bíróság vezetőjét, hogy megtudjam az általam ismert közrend elleni vétségért eljárást indított ügyekben hozott ítéleteket. A legnagyobb meglepetésemre Dragan Simi ć rendkívül kedvesen azonnal ráállt a beszélgetésre. Nem csalódtam a beszélgetés során sem. De nem tudtam meg azt, amit akartam.
A szabálysértési bíróságon csak úgy tudnak választ adni a kérdésre, ha megmondom az ügy pontos dátumát és az elkövető nevét. Nos, éppen az utóbbi az, amit szinte soha, vagy csak nagyon kevés esetben tudunk. Tudósításaink általában ott véget is érnek, hogy megtörtént a bántalmazás, a sértettek elmondják a történetet, de az elkövetők sohasem kerülnek látókörünkbe. Ilyen úton tehát nem lehet információhoz jutni. Hiába tehát a kedvesség, az információs csapot egyetlen mondattal elzárták előlünk.
Simić azonban elmondta, hogy tavaly a szabadkai szabálysértési bíróságra összesen 13 000 feljelentés érkezett, ebből 5900 ügyet befejeztek. 516 közrend elleni vétség ügyében ítélkeztek, és ennek során 471 személyt büntettek meg, közülük 11-en börtönbüntetést kaptak. Összesen 71 kiskorú ellen indult szabálysértési eljárás. 25-en közülük megrovásban részesültek, 46-an pedig pénzbüntetést kaptak.
– Megrovásban akkor részesül az elkövető, ha gondatlanságból követi el tettét. Mód van a kiskorúak nevelőotthonokba való küldésére is. Ezen kívül létezik egy harmadik fajta büntetés is, ami azt jelenti, hogy a hatóságok egy éven keresztül a szülők számára előírják, hogyan, miként kell a gyerekkel viselkedni. Az ilyen büntetés alkalmával ellenőrzik annak megvalósulását – mondja a szabadkai szabálysértési bíróság vezetője.
Arra a kérdésemre, vajon ha a rendőrség egy utcai verekedés ügyében felveszi az adatokat, kihallgatja a tetteseket , köteles-e továbbítani az estet a szabálysértési bíróságnak, Dragan Simić igennel válaszolt. A rendőrségnek nem áll módjában mérlegelni, hogy melyik ügy kerül eléjük, és melyik nem. Azt a bíróság dolga eldönteni, hogy az ügy megtárgyalásra kerül-e vagy sem. A rendőrség minden esetben kap visszajelzést a szabálysértési bíróságtól a befejezett ügyekről.
Dragan Simić arra panaszkodott, hogy elképesztően leromlott az igazságszolgáltatás becsülete. Az emberek nagy hányada semmibe veszi az igazságszolgáltatást. Mint mondta, nem csak a gyanúsítottak, de a tanúk sem jelennek meg a tárgyaláson. A rendőrök a szó szoros értelmében nem győzik előállítani a beidézetteket.
Aztán a kiskorúak bűnözése, azaz a verekedések ügyében nagyon gyakran a sértettek nem merik elmondani, ténylegesen mi is történt, meséli a szabálysértési bíróság vezetője. Ha a rendőrségi jelentésben az áll, hogy megrúgták a sértettet, nekünk a vizsgálat során már azt vallja, nem is volt az rúgás, csak egy pofon. Egyértelmű, hogy a gyerekek félnek elmondani az igazságot.
Ebben az évben a szabadkai szabálysértési bíróságra 258 feljelentés érkezett közrendbontás miatt. Közülük 6 elkövető kiskorú. Eddig 58 esetben hoztak ítéletet.
Több intézkedés is született a közelmúltban, hogy hatékonyabb legyen a közrend elleni vétségekkel terheltek ügyének elbírálása. ĺgy például vasár- és ünnepnapokon is gyorsított eljárásban kerül az ügyeletes vizsgálóbíró elé az ügyük. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy az elkövető megismétli tettét, vagy elhagyja a várost, azonnal előzetesbe helyezhető. Az ilyen gyanúsítottak 24 órán belül fellebbezhetnek, és ügyükben 48 órán belül döntést kell hoznia a bíróságnak.
Mielőtt a szabálysértési bíróság kimondja ítéletét, véleményezést kér a Szociális Központ szakembereitől.
– Mi tulajdonképpen azt vizsgáljuk, hogy milyen környezetben élt a nevezett kiskorú, milyen a személyisége , és kutatjuk, mi vezetett az erőszakos magtartásához. Előfordul, hogy a büntetésére vonatkozó javaslatot is teszünk. Például azt javasoljuk, hogy egy konkrét esetben már nem elegendő a megrovás vagy a pénzbüntetés, hanem javítóintézetbe kell küldeni a gyereket, hogy kiszakítsuk környezetéből. A mi ajánlásunk azonban nem kötelező érvényű. A bíróság hozza meg az ítéletet, és vagy figyelembe veszi a véleményünket, vagy nem – mondta Ljiljana Popović, a szabadkai Szociális Központ igazgatója.
A Szociális Központ adatai szerint pillanatnyilag 15 szabadkai kiskorú van az ország egyetlen javítóintézetében, Kruševacon. A kiskorúak bűnözésével foglalkozó szociális dolgozók kötelessége figyelemmel kísérni a büntetésüket töltő gyerekek sorsát.
– Általában halmazati bűncselekmények elkövetése után kerül a vétkes a javítóintézetbe. Leggyakrabban ez 6 hónapig vagy legfeljebb egy-két évig tartó intézeti nevelést jelent. Utcai verekedésért általában nem jár javítóintézet. A súlyosabb esetekben mondja ki a bíróság ezt az ítéletet. Ha visszaeső erőszakoskodóról van szó, ha nagy értékű, többrendbeli rablást követett el a kiskorú, akkor számíthat erre az átnevelési intézkedésre. Természetesen a büntetésnek is vannak fokozatai, a megrovó vagy az intézményen kívüli felügyelet is kimondható. A pénzbüntetés általában 1000 – 3000 dinárig terjed, de vannak estek,amikor eléri a 10 000 dinárt is. Azt tapasztaltuk,hogy az utóbbi időben megnőtt a kiskorú bűnözések száma, de ugyanakkor az is látható, hogy a bíróság egyre szigorúbb ítéleteket hoz – mondta az igazgatónő.
A kruševaci javítóintézet igazgatója nyaral. Vele nem tudtunk beszélni, de az intézmény honlapján szereplő adatokból kiderül, hogy az 1947-ben alapított nevelőintézetben eddig 10 000 kiskorúról gondoskodtak, hosszabb-rövidebb ideig. Az ország egyetlen javítóintézete 350 – 400 férőhelyes. A kiskorúakra kiszabott javítóintézeti büntetés nem lehet kevesebb egy évnél, és nem tarthat tovább öt évnél. A chatelő fiatalok véleménye szerint a javítóintézet csak egy közbülső állomás a börtön felé tartóknak. Mások viszont úgy látják, az utolsó esélyt kapják meg a fiatalok ezen a helyen. Itt még vissza lehet térni a bűnözésbe vezető útról, és ebben a szakeberek segítik a fiatalokat, csak akarni kell jó útra térni. A hozzászólásokból az is kiderül, hogy semmi szörnyű nincs ebben az intézményben, az egyetlen veszélyes dolog a heroin, mondják, akik már megjárták.
A kiskorúak valjevói börtönének igazgatóhelyettesével sikerült kapcsolatba lépnünk. Željko Martinović számokat ugyan nem mondott, de megjegyezte, hogy meglehetősen sok vajdasági van az intézményükben. A kiskorúak börtönében a legfiatalabbak a 16 és 18 év közöttiek. A szociális központok kötelezettsége, hogy amíg a kiskorú büntetését tölti, addig rendszeresen látogassák, és gondot viseljenek a fejlődéséről. Martinović szerint a vajdasági szociális központok e tekintetben a leglelkiismeretesebbek. A kiskorúak börtönében lehetőség van az általános iskolai tanulmányok befejezésére, és szakmák tanulására is. Elméletben ebben az intézményben legfeljebb 21. életévükig maradhatnak a fiatalok, és ha nem töltötték le a rájuk kiszabott büntetést, átkerülnek valamely felnőtt büntetés- végrehajtási intézménybe. Azonban az új törvény életbe lépésével, amennyiben nem fejezték be tanulmányaikat, akár 23 éves korukig is maradhatnak Valjevóban.
A kiskorúak börtönében legtöbben már betöltötték 18. életévüket, és a bírósági ítéletnek megfelelően többnyire éveket töltenek itt, hiszen gyilkosságok, gyilkossági kísérletek vagy az élet kioltásával járó betöréses rablás miatt kerültek ide. Szabadulásuk után a kiskorúak börtönének semmilyen kapcsolata nincs azokkal, akik esetleg éveket töltöttek el ebben az intézményben.
– Legfeljebb a sajtóból értesülünk arról, hogy mi történik velük. Márpedig ha az újságokba bekerülnek, akkor az általában rossz hír, egy újabb bűncselekmény – mondta Željko Martinović.
