Jelentés a szerb nemzet politikai jogairól a régióban címmel jelent meg az az összefoglaló, amely nyolc ország viszonyulását vizsgálja a szerb kisebbség iránt. Alig látott napvilágot a szóban forgó jelentés, máris felborzolta a kedélyeket. Egyesek szerint a szerb nacionalizmust ösztönzi, mások viszont úgy látják, jó, hogy számon kéri a magát demokratikusnak nevező kormányoktól, miként gondoskodnak a határon túl élő szerbekről.
A jelentés hozzáférhető, nyilvános adatok alapján készült. Bennünket ezúttal csupán a Magyarországon élő kisebbség érdekelt, hiszen a 140 oldalas jelentésben egyebek között a következő is olvasható: dacára annak, hogy a környező országokban négyszer annyi szerb él kisebbségben, mint amennyi kisebbségi van Szerbiában, a kormány a határon kívüli szerbeknek 56 millió dinárt különített el, a hazai kisebbségek pedig ugyanekkor 155 338 000 dinárt kaptak. Ugyancsak a jelentés szerint a környező országokban valamivel kevesebb mint 2 millió szerb él kisebbségben. Itthon, Szerbiában a 2002-es népszámlálás adatai szerint a kisebbségek száma 1 135 393 (Koszovó nélkül). Hát azért itt a négyszeres mutatók valahogy nem akarnak összeállni.
De nem csak ez a hamis adat lelhető fel a kérdéses elemzésben. A szerzők a Magyarországon élő szerbekről, mint a régió legkisebb szerb közösségéről beszélnek. Igaz, lábjegyzetben, de kiemelik, hogy 1910-ben még 26 248 szerb élt ebben a szomszédos országban, 1920 óta viszont folyamatosan csökkent a lélekszámuk.
Komoly kutatók számára ez a két évszám semmit sem jelent, ugyanis 1920-ban már nem azok voltak Magyarország határai, mint 1910-ben, tehát csúsztatás a két évszámot egymás mellé helyezni. S bár evidens, hogy nem csak Magyarországon fogyatkozott meg az említett időszakban a szerbség száma, hanem itthon is, mégsem hasonlíthatjuk össze az adatokat, hiszen a jugoszláv állam népszámlálási adatai nem vethetők össze a szerbiaiakkal. De azért álljon itt néhány adat Szerbiáról, a népességi mutatókról. A kimutatások szerint az utóbbi 17 évben az ország lakosságának lélekszáma félmillióval csökkent. Csak tavaly 30 000-rel kevesebben születtek, mint ahány csecsemő biztosítaná a lélekszám megtartását. Ugyancsak statisztikai adatok bizonyítják, hogy Szerbia az európai ranglista legalján van a születések számát tekintve (páronként 0,81 gyermek) és ez az ország a kontinens legöregebb társadalma. Kétségtelen, hogy az asszimiláció is megtette hatását, de ezenkívül az általános népességcsökkenést is figyelembe kell venni a megállapítások kialakításakor.
A legutóbbi népszámlálás alkalmával Magyarországon 3816-an vallották magukat szerb nemzetiségűnek, és 3388-an mondták azt, hogy szerb az anyanyelvük. A szerb az egyik legkisebb kisebbség Magyarországon. 2006 októberét követően 40 települési szerb kisebbségi önkormányzat alakult. A Szerb Országos Önkormányzat (SZOÖ) évi 42,84 millió és 47,6 millió forint közötti működési célú költségvetési támogatásban részesül. Összesen nyolc településen van szerb óvoda, Budapesten és Battonyán pedig anyanyelvükön tanulhatnak a szerb kisdiákok az általános iskolában, ezenkívül szerb összevont tagozat működik még Lóréven és Deszken.
Magyarországon 41 szerb pravoszláv templom van. A szerbek egyik legrangosabb intézménye és tudományos központja a szentendrei Szerb Ortodox Püspökség valamint a Thökölyánum. Van hivatásos színháza is a csaknem három és félezres kisebbségnek. Ez a színház évi 30 millió forintos költségvetési támogatást kap.
A statisztikai adatok szerint a szerbek a kisebbségiek közül a legképzettebbek, 20 százalék felett van az egyetemi végzettségűek aránya, és elhanyagolható körükben a munkanélküliek száma.
A közszolgálati elektronikus médiában rendszeres műsoraik vannak és egy hetilapjuk is van, amely áprilisig Srpske narodne novine néven jelent meg, most pedig Srpske nedeljne novine lett. A hetilap 8 oldalon A/3-as formátumban színes fedőlappal jelenik meg. A Napredni klub elemzésében kiemeli, hogy ez a lap csupán évi 73 500 euró támogatást kap a magyar államtól, s immár második alkalommal 30 százalékkal csökkent a támogatásuk, így veszélybe került a lap megjelenése. Ugyanakkor a mi kutatásaink azt igazolják, hogy a magyarországi kisebbségi sajtót több forrásból is támogatja a magyar állam. Így például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány 2009 áprilisában 21 948 752 forintot hagyott jóvá a számukra. A Srpski kalendar kiadására pedig 350 000 forint támogatást kaptak. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium ugyancsak az idén 3 millió forinttal támogatta a lap internetes kiadásának megjelentetését. Egyébként ez az első magyarországi kisebbségi lap, amely a világhálón is elérhető.
A Napredni klub szóban forgó elemzésének egyik szerzője Čedomir Antić történész, akinek a nevével a belgrádi egyetemista tüntetések kapcsán találkozhattunk, illetve aki később a Demokrata Párt szóvivője volt, de innen távozott, majd a G17-hez csapódott, és Miroljub Labus tanácsadója volt a szerb kormányban. Egyébként 1974-ben született, a bristoli és a belgrádi egyetemen szerzett magisztrátust, majd Belgrádban doktorált, most pedig az SZTA Balkanológiai Intézetének dolgozója. Őt kérdeztük, vajon hogyan látja a Magyarországon élő kisebbség helyzetét, jónak tartja-e, vagy sem.
– Azt hiszem, hogy a magyarországi kisebbségek helyzete nem hasonlítható össze a Szerbiában élő kisebbségek helyzetével. Azért, mert egyszerűen a szomszédos országban kevesebb és kisebb lélekszámú kisebbség él. De tény, hogy a szerb kisebbség helyzete a rendszerváltást követően sokkal jobb lett, mint korábban volt, mégsem mondható sem állandónak, sem tartósnak. Vegyük például a média támogatását, amely rendkívül fontos az azonosságtudat megőrzésében. Ez a támogatás bizonytalan és kiszámíthatatlan. Továbbá itt van a parlamenti képviseletük kérdése is. A magyar Alkotmánybíróság jóváhagyta ugyan a kisebbségek képviseletét a parlamentben, de ezt az Országgyűlés nem vezeti be a gyakorlatba. Azt hiszem, ez a két alapvető gond van – mondta Antić.
Arra is kíváncsiak voltunk, tisztában van-e azzal, hogy mekkora támogatást kap a budapesti nyolcoldalas szerb hetilap az államtól és mekkora az a támogatás, amit mondjuk a Magyar Szó kap itt helyben. Antić nem rendelkezett ezekkel az adatokkal, mint mondta, mások írták a sajtórészt, de abban azért biztos, hogy a szerb lapot támogatni kell, hiszen a piacon nem tudna megélni, míg a vajdasági magyarok többen vannak és a piac is részben eltarthatja sajtójukat. Ezenkívül ő nemcsak az összeg nagyságát látja gondnak, hanem azt is, hogy nem szerepel költségvetési tételként a Srpske nedeljne novine finanszírozása, mert ahogyan ő mondta, Szerbiában a magyar lapok költségvetési tételként szerepelnek a köztársasági és a tartományi büdzsében is.
No, bár így lenne. Nem vagyunk kincstári tétel az országos költségvetésben, a tartománytól pedig a lap megjelenési költségeinek hozzávetőlegesen a 30 százalékát fedhetjük le. Természetesen a lap finanszírozási gondjairól meg szerettük volna kérdezni a Srpske narodne novine volt főszerkesztőjét, dr. Stepanov Milant, de a szerkesztőségi telefont senki sem vette fel. Mint ahogyan nem tudtunk beszélni másik két budapesti közéleti személyiséggel, Rus Borisszal és Pero Lastićtyal sem, pedig a finanszírozási kérdésen túl, a kisebbségben élő szerbek helyzetéről készült jelentést is érdemes lett volna közösen elemezni.
Antić azt mondta, nem érdeklik azok a vélemények, amelyek a Memorandummal hasonlítják össze a jelentést. Semmi köze nincs ennek a szövegnek a Memorandumhoz. Egyébként pedig a Memorandumot is félremagyarázták, az nem csak a szerb nacionalizmus kifejezője, hanem a jugoszláv nacionalizmusé is. Tehát ilyen összevetés lehetetlen. A jelentés véleménye szerint elősegíti Szerbia demokratizálását és európaizálódását, valamint a régió országaival való kapcsolatok javítását, például azt, hogy a magyar parlamentben is legyenek kisebbségi képviselők – mondta a történész.
