2024. július 17., szerda

Szabadka a mindenem

Kávéházi beszélgetés Lévai Szilveszterrel, az Elizabeth zeneszerzőjével
A művésznek 2003-ban Szabadka város díszpolgári címet adományozott (Fotó: Molnár Edvárd)

A Sax kávézóban beszéltük meg a találkát. Lévai Szilveszter a felújított Elizabeth szegedi bemutatója után érkezett Szabadkára. Amint közeledett a belvárosi kávéház felé, csak nehezen ért célba, mert szinte minden lépésen leállította valaki: ölelkeztek, pillanatokra felidézték a közös emlékeket.

Rengeteg barátja van, és nagyon- nagyon sokan szeretik őt Szabadkán. Nem azért, mert világhírű, nem azért, mert ő a musicalkirály, hanem mert szeretni való, kedves ember. Világsikere dacára is ugyanolyan fontos neki minden és mindenki Szabadkán, mintha nem is ő lenne a világsztár, hanem Szabadka és az itt élő emberek azok, azaz ő úgy látja, akik sokkal jelentősebbek annál, mint amennyire mi ezt értékeljük, felfogjuk, megéljük.

– Én bárhova megyek, Szabadka mindig velem van. Vannak apró emlékek, melyeket magammal viszek, meg hát a lelkemben az élmények. Most is, amikor megérkeztem Palicsra, láttam, hogy valamilyen ünnepség van, és érzetem a bográcsos ételek illatát. Ledobtam a kofferokat, odaszaladtam, s elkezdtem kérdezgetni, hogy mi fő az egyikben, mi a másikban. Legszívesebben beleugrottam és megfürödtem volna az igazi bácskai ízekben. Ez az, amit én sehol a világon nem találok meg, bárhová is utazom – mesélte a világhírű zeneszerző. S ha már az étkeknél tartottunk, azt is elmondta, a szabadkai Bates étteremben csevapcsicsát szokott enni, meg különböző rostonsülteket, a Pelivanban meg fagyit, mert az utolérhetetlen, sehol a világon nem tudnak ilyen jó fagylaltot készíteni, mint Szabadkán, mondja.

Az otthon utáni vágyakozása szinte szüntelen, s ez nem csak amolyan szokásos közhely. Lévai Szilveszter tényleg szereti Szabadkát, és tenni is akar érte.

– Most volt Szegeden a harmadjára felújított Elizabeth bemutatója. Én úgy tudom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében az, hogy egy darabot ilyen sokat játsszák, csak az Aidával és a Turandottal fordult elő. Nagyon örültem, hogy ismét műsorra tűzték, és természetesen ott voltam a bemutatón a családommal együtt. Rettenetesen ideges voltam, hiszen ötezer ember jött el megnézni. De nem volt okom az aggodalomra, hiszen Kerényi Gábor Miklós rendezésében egy fantasztikus előadást láthattunk. De nem csak emiatt voltam rendkívül boldog, hanem a rendezővel folytatott megbeszéléseim eredményei is okot adnak a reménykedésre. Azt tervezzük, hogy jövőre két magyarországi város meg Szabadka részvételével egy musicalfesztivált indítunk útjára. Ez amolyan tehetségkutató verseny is lesz. A célunk, hogy felkaroljuk a fiatalokat, illetve hogy arra biztassuk őket, legyen bátorságuk színpadra lépni. Ha minden úgy alakul, ahogyan én szeretném, akkor a fesztivál zárónapja Szabadkán lesz. A győztes jutalma pedig egy szerep elnyerése egy budapesti musicalben – mesélte szemmel látható izgalommal a zeneszerző.

Természetesen szóba került az is, hogy most éppen min dolgozik, amire azt válaszolta, két dolog is foglalkoztatja, de egyelőre nem árulhat el sok mindent. Nem azért, mert titkolózni szeretne, hanem azért, mert előbb pontosan tudni szeretné, hogy hol fog színpadra kerülni, ki rendezi, kik játsszák majd az új darabot, de megígérte a Magyar Szó újságírója az elsők között lesz, aki megtudja a részleteket.

Lévai Szilveszter és Michael Kunze az a szerzőpáros, akinek sikerült megdönteni az angolszász musicalek egyeduralmát. Világhírnévre tettek szert, az Elizabeth után elkészült a Mozart, a Rebecca, majd a Marie Antoinette, valamennyit a világ legnagyobb színpadain töretlen sikerrel játsszák. Lévai Szilveszter 16 éves volt, amikor elindult Szabadkáról a nagyvilágba. Azt kérdeztem tőle, gondolta volna-e, hogy egyszer majd ők lesznek a musicalkirályok?

– Amikor elindultam Szabadkáról, akkor egy együttessel jártam Európát. Egy folyton változó együttes volt ez, muzsikáltunk a Bidge Boyce-okkal, Mirelle Mathieu-vel és másokkal. Egy idő után azonban kezdtem azt érezni, hogyha nem lépek ki ebből a folytonos koncertezésből, utazásból, akkor egy nagyon fontos vonat fog mellettem elmenni. Kiléptem, s letelepedtem Müchen mellett, ott, ahol megismertem a feleségemet – mesélte a kezdeteket.

1975-ben megírta a Fly, Robin fly című dalt, amiért Grammy-díjat kapott. Ez a siker arra ösztönözte munkatársával, Michael Kunzevel őket, hogy a következő években ontsák magukból a popzene slágereit. Dalait Dona Summer, Elton John, Lorenzo Lamas és mások énekelték.

– Szinte futószalagon gyártottuk a könnyűzenei számokat. Öt év után azonban már ez is kezdett unalmassá válni. Azt éreztem, hogy hiányzik belőle a kreativitás, valami, ami ennél több. Michael közölte, hogy felhagy ezzel a munkával, inkább könyvet ír, én meg úgy döntöttem, belevágom a fejszémet a nagy amerikai fába. Elmegyek Hollywoodba, s szerencsét próbálok. Hollywoodban még érezhető volt a Fly Robin fly sikere, s ennek hatására bekerültem abba a csapatba, amelyik a Flasch dance-et készítette – mesélte a kezdeteket a zeneszerző.

Hollywoodban több mint 100 film zenéjét szerezte. Dolgozott Spielberggel, George Lucasszal és másokkal. Világsztár lett, de időközben otthonról, Németországból folyton könyörögtek neki, hagyja ott Hollywoodot.

– Rengeteg munkám volt Amerikában. A feleségem meg a gyerekek Németországban maradtak. Volt házunk itt is meg ott is. Tulajdonképpen két kontinensen éltünk. Úgy érzetem, sikeres vagyok, amikor felhívott Michael, hogy van-e kedvem egy musicalt írni. Elutasítottam, de ő szövetkezett a felségemmel, és már a nejem is könyörögni kezdett, hogy vállaljam el. Én tudtam, hogy a musical egy komoly munka, ha ebbe belefogok, akkor fel kell adnom a hollywoodi karrieremet. A feleségem erre azt mondta, akkor adjam fel, ő biztos benne, hogy ez jó lesz. Megírom a musicalt, és más dolgom nem lesz, minthogy utazgassak a darabom után a világban. Elvállaltam, hiszen Erzsébet hozzám is közel állt. Úgy érzem, hogy én Szabadkán már gyerekkoromban magamba szívtam a Monarchia hangulatát. Elkészült az Erzsébet, s reménykedtünk a sikerében, de arra semmiképpen sem gondoltunk, hogy ekkora sikere lesz.

Siker lett, méghozzá világsiker. Lévai Szilveszter nem bánta meg a váltást. Mint mondta, még mindig szereti a filmzenét, de a musical sokkal összetettebb, sokkal nagyobb kihívás. Lévai Szilveszter 66 éves, fél évszázada járja a világot, de sok huszon- és harmincévest meghazudtoló energiával bír. Nyughatatlan lelkű művész, akinek az alkotás lételeme.