2024. november 24., vasárnap

Ki akar itt dolgozni?

Márkusék esete a kardvirággumókkal -- Hiába kínálják a bejáródott üzletet senkinek sem kell

A Márkus házaspár a piacon

Hosszú, keskeny leveleikkel, pompázatos füzérvirágzatukkal a nyári kertek díszei, de vágott virágként is sokak kedvence a kardvirág. A szeptemberi nyárban még nyílnak, de lassan már a gumók betakarítására kell gondolni. A topolyai Márkus házaspár idén is közel százezer gumóról gondoskodik, pedig nagyon szeretnék már a megérdemelt nyugdíjas éveket élni.

A házaspárral évekkel ezelőtt lapunk hasábjain megjelent riportban arról is esett szó, hogy az őszi nagy munkára fogadnak munkásokat, de egyébként – némi családi segítséggel – ők ketten végzik a szakértelmet, sok figyelmet kívánó virágtermesztés körüli munkát. Márkus Zoltán és felesége, Erzsébet közel húsz éve foglalkozik virágkertészettel. Először hobbiszinten művelték, de miután a férj vállalata csődbe ment, a kezdeti szomorúság után a feleség bátorítására a villanyszerelői szakma után átállt a kardvirág termesztésére. Fólia alatt júniusban virágzik, utána folyamatosan van virágjuk, mert már az ültetést is úgy tervezik, hogy szeptember végén, októberben is legyen nyíló virág. Persze ilyenkor már a korai fagyokkal is számolni kell, közben megkezdődik a gumók felszedése, raktározása, hiszen a hagymás növények állandó figyelmet követelnek. Egy holdon termesztenek kardvirágot, mással nem is foglalkoznak, mert ez január elejétől december végéig ad munkát, tudtam meg tőlük, és a három évvel ezelőtti beszélgetés végén megkérdeztem, mit szeretnek a legjobban, és mi a legnehezebb a kerti munkában?

– A virágszedés a legszebb, szinte öröm. Most már a feleségem is nyugdíjas, de amikor még dolgozott, az irodai munka után kiment a virágok közé, és minden búját-baját elfelejtette, hiszen minden szál virág egyedi és különös. A neheze az ültetés, vagy amikor a szárazság miatt sokat kell locsolni. Ilyenkor a hold is itt világít rám a tanya körül, és sokszor elgondolkodom azon, milyen jó lenne lassanként átadni valakinek a megszerzett tapasztalatot – válaszolta akkor Zoltán, de ennek ellenére idén nyáron is ott láttam őket minden keddi és szombati napon a topolyai piacon, bár arra is emlékszem, hogy tavaly hirdetést is közzétettek szándékukról, de ezidáig komoly érdeklődővel, aki megvenné vagy átvenné a hagymákat, nem találkoztak. Mint megtudtam – bár tekintettel az évek múlására, hatvanon alig innen és jóval túl, még jó egészségnek örvendenek mindketten –, bizony most már belefáradtak a sok munkába, szeretnének megpihenni, mással foglalkozni, többet a háztartással. Zoltán ezermester lévén több tervet is dédelget.

– Sokan kérdezik, hogy miért akarom abbahagyni. Én ilyenkor visszakérdezek, hogy meddig csináljam? Mi valójában még nem éreztük, mit jelent nyugdíjasnak lenni, és most már megérdemelnénk egy kis nyugalmat. Úgy tudom, hogy igen sok munkanélküli fiatal van a községünkben is, arra számítottam, hogy valaki jelentkezik. Az árban, gondolom, meg tudnánk egyezni, csak az akarat hiányzik –mondja Zoltán, miközben a még virágzó parcellát mutatja, s természetesen egy gyönyörű csokrot állít össze a sóvárgó riporternek, meg szerencsére a piac is jó, és még néhány csokrot viszünk Erzsébetnek, aki ezen a napon szinte minden csokrot eladott.

– Az idei év ráadásnak számít, mert tavaly már azzal a gondolattal szedtük fel a hagymát, hogy eladjuk. Tavaszig sajnos nem volt rá jelentkező, és ha már fölszedtük, megtisztítottuk a rengeteg gumót, ládába raktuk, pincébe hordtuk, akkor ezt az évet még felvállaltuk – mondja az asszony, majd így folytatja:

– Igaz, néhányan felhívtak telefonon, de csak a gumók áráról érdeklődtek. Volt egy személyes találkozás is egy házaspárral, sajnálom, ők aztán visszaléptek. Az az érzésem, hogy nem mernek belevágni, nem mernek vállalkozni, pedig 2-3 személynek nyújtana becsületes jövedelmet. Igaz, nagyon meg kell érte dolgozni, a három-négy nyári hónapot nagyon ki kell használni, mert akkor jön a jövedelem.

Önök már nem fiatalok, mégis bírják. Mik azok az alapvető követelmények, amelyek szükségesek a vállalkozás beindításához?

– Én azt mondom, hogy az akarat meg a virág szeretete, a munka szeretete a lényeges. Huszonöt évig főkönyvelő voltam, tele munkahelyi problémával, de ha kimentem a parcellára, akkor én ott minden gondom elfelejtettem. Virággal foglalkozni nagyon szép dolog. A kardvirágnak nagyon sok kártevője van, ezért minden évben cserélni kell a földet, olyan parcellára van szükség, ahol megoldható az öntözés. A szakaszos ültetésnek köszönhetően egyes gumók júniusban kerültnek a földbe, ezeket rendszeresen öntözni kell.

Nemcsak eladni szándékozzák a gumókat, hanem a tapasztalatot is szeretnék átadni.

– Igen, a piac megismertetésére is gondoltunk. Mindazt a virággal kapcsolatos információt átadnánk, amire szert tettünk. A dolog minden csínját-bínját megosztanánk. S ha valakinek nincs pénze, az sem lehet kifogás, mert bérbe adnánk, a gumók tulajdonjogát fenntartanánk, és ő dolgozna vele. Aki akar dolgozni, az találna munkát. Ez most azért aktuális, mert közeleg a gumószedés ideje.

Ha valaki átvenné a kertészetet, mit kezdenének a rengeteg szabadidővel?

– A ház körül vannak elhanyagolt dolgaink, amit télen nem tudtunk megcsinálni, nyáron pedig nem volt rá időnk. Sok utazást is elmulasztottunk, ezt szeretnénk egy kicsit bepótolni, amíg lehet.

Hiányzik az akarat a mai fiatalokból – mondja Zoltán

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás