Adorjánon a plébánia régi hittantermében szombaton megnyílik a könyvtár, illetve a Katolikus Olvasókör – adta hírül a Magyar Szó 2007. szeptember 21-én.
Egy könyvmoly asszony, Repecki Veronika gondolta úgy akkor, hogy egy olvasókör keretében osztja meg másokkal olvasási élményeit és lehetőségeit.
– A falunap alkalmából rendeztünk egy kiállítást. Ötszáz kötettel kezdtük a munkát, a kanizsai könyvtártól kaptunk kiselejtezett könyveket, hoztak magánszemélyek, és behoztam a sajátjaimat is – mondta Veronika az indulásról.
Kiemelte, hogy nem könyvtár az övék, hanem olvasókör. Több is, kevesebb is, mint egy könyvtár. Kevesebb, mert a könyv se túl sok (habár a kötetek száma már elérte az ezerötszázat!), és sokkal több, mert aki ide betér, az leül, beszélget.
Segítőkész támogatóra talált a kezdeményezés Sóti Imre plébános személyében. A régi hittantermet bocsátotta a Katolikus Olvasókör rendelkezésére, és a gyerekekkel való foglalkozásokban is sokat segített.
Nemrégiben arról számolt be kétségbeesetten Repecki Veronika, hogy az új plébános felszólítására ki kellett költözniük a hittanteremből, mert ezentúl nem a sekrestyében, hanem itt tartják a hitoktatást, és nagyon sajnálja, ha nem lesz hozzáférhető a sok összegyűjtött könyv, még jobban vérzik a szíve a gyerekekért, akik hétről hétre rendszeresen bejárnak az olvasókörbe.
Majd egy idő múlva örömteli hír jött:
– Van helyünk!
Az elmúlt szombaton délután gyerekcsapat bringázott, traccsolt az adorjáni posta melletti téren. Majd jó néhányan betódultak az olvasókör jelenlegi otthonába, ahol újfent bebizonyosodott, hogy sok jó kis helyen is elfér.
Nagy volt az öröm, hogy ha szűkösen és alapvető berendezés nélkül is, de folytathatja munkáját az olvasókör. Korábban azonban nagy volt a bánat. A gyerekek, hogy lelket öntsenek Veronikába, képet készítettek.
„Kedves Veronika, nagyon köszönünk mindent” – áll azon a papíron, amit nemcsak aláírtak, hanem szívekkel is díszítettek a gyerekek.
– Itt van mindenki szíve – mutatták a kép hátoldalát.
– Ezek után hogyan adja fel az ember?! – nevetett Veronika. – Amikor már teljesen kétségbeestem, egy este megcsörrent a telefon. Bús Veronka néni hívott.
– Úgy gondoltuk a férjemmel, ha ezeknek a könyveknek, ennek a népnek nincs helye, majd mi befogadjuk. Üresen áll ez a helyiség, mondtuk, ne menjen veszendőbe, hogy ennyi könyvet és ennyi embert összetartanak – adta meg a magyarázatot a jóindulatukra Bús Veronka.
– Egyedül élek, jó kikapcsolódás az olvasás, nagyon örültem a könyveknek. A diákoknak is jó, hogy vannak házi olvasmányok. A fiatalok bemehetnek a városba könyvtárba, az idősebbek azonban nem tudnak utazni. Régen is volt könyvtár Adorjánon, de már hosszú ideje nem lehet azokhoz a könyvekhez hozzáférni – mesélte Vukov Rozália.
Muhi Julianna maga is hozzájárult a könyvállomány gyarapításához.
– Összeszedtem, elhoztam, olvassa más is. Amikor pihenek, ledőlök, és már nyitom is a könyvet. Lehet, hogy valakinek nem fog tetszeni, de elmondom. Ide csak roma gyerekek járnak. (A falu lakosságának 40 százaléka roma.) Megférünk egymással. Egy időben volt tánc ezeknek a gyerekeknek, de ma már az olvasókörön kívül semmijük sincs.
Az olvasókörnek kb. ötvenfős a tagsága. A fele gyerek. Roma gyerek. A többi gyerek lassan elmaradozott, nekik a szülők érdeklődnek a házi olvasmányok felől…
– Szerb környezetből jöttek ezek a gyerekek, három nyelvet beszélnek, egyiket se jól. Magyar osztályba járnak, ezért sokat beszélgetünk, olvasunk. És rajzolunk. Mellettük jöttem rá, hogy itt nem is a könyv az elsődleges, hanem a könyv csak eszköz. A tanulás, barátkozás eszköze. Aki jól olvas, ajándékot is kap – mondta Veronika.
Minden szombaton délután süteménnyel és üdítővel várja az olvasókat, saját zsebből veszi, mint ahogy a rajzpapírt és színes ceruzákat, festékeket is.
– Nincs polcunk, szűkös a hely, de nem szabad leállni. Fűtés a télen? Majd megoldjuk. Az viszont már az én erőmet meghaladja, amit tenni kéne: az olvasókört civil szervezetként kellene bejegyeztetni. Jó lenne, ha ebben segítene valaki – mondta Veronika, aki szerint a helyi közösség elnöke is segítséget ígért.
Boros Csaba, az adorjáni helyi közösség elnöke megerősítette, hogy az olvasókör megkapja használatba a most elzárt könyveket is, de helyet egyelőre a helyi közösség sem tud adni.
– Megkezdődött ugyan Adorjánon a komaszáció, de még sehol se tart. Amíg nem fejeződik be, nem tudjuk, mivel rendelkezhetünk, tehát nem biztosíthatunk helyet az olvasókörnek sem – nyilatkozta a faluelnök.
Hogy mikor várható a tagosítás befejezése – 2011. november elsejére.
Hiányzik még ebből a riportból az, hogy bár törökkanizsai tagjai is vannak az adorjáni olvasókörnek, férfi tagjai nincsenek – de ha meg kell mozdítani, javítani valamit, mindig ott vannak a Férjek (megérdemlik a nagybetűt!). Hiányzik a tervezett beszélgetés a plébános úrral, hogy talán mégis megférne a hittan és a sok könyv egymás mellett – de a plébánia telefonszámán sokszori próbálkozásra is csak a rögzítő kapcsolt be.
És úgy tűnik, hiányzik az olvasókörnek az a helybeli támogatás, ami az eddigi tevékenységét látva bizony nagyon is megérdemelne.
Repecki Veronika: Nem szabad feladni
