Arra kért bennünket egy nyugdíj előtt álló olvasónk, hogy foglalkozzunk átfogóbban a nyugdíjrendszer bejelentett reformjával. Mi várható és kiket érint leginkább: a már nyugdíjban levőket, vagy a nyugdíj előtt állókat? Olvasónk jól célozta meg a témát, mert nyilvánvalóan a gazdasági válság legnagyobb vesztesei a tönkrement vállalkozók mellett a bérből és a nyugdíjból élők több milliós tömege.
Már az a bejelentés, hogy Szerbiában gyorsított ütemben dolgoznak a nyugdíjrendszer módosításán, mert a meglevő tarthatatlan, nyugtalanságot váltott ki mind a nyugdíjasok között, mind a nyugdíj előtt állók körében. Ha mindezekhez még hozzáadjuk politikusainknak és azoknak a gyakran ellentmondásos kijelentéseit, akik közvetlenül dolgoznak a rendszer változásain, nem kell csodálkozni ezen a nyugtalanságon és bizonytalanságon.
Nemrégiben, éppen vajdasági útjának egyik állomásán jelentette ki Jovan Krkobabić kormányalelnök, a nyugdíjasok pártjának elnöke, hogy a munkacsoportok már dolgoznak a nyugdíjrendszer megváltoztatásán. Hozzátette, hogy az európai országokban léteznek különféle megoldások, melyeknek a tapasztalatait felhasználják majd. Természetesen nem fogják vakon átvenni a német, osztrák vagy a svéd modellt, hanem az azokban rejlő tanulságokat kívánják a szerbiai lehetőségekhez és körülményekhez igazítani. Arra a kérdésre, hogy mikorra várható legkorábban a módosított nyugdíjtörvény hatályba lépése, a kormány alelnöke éppen lapunk tudósítójának azt válaszolta, hogy meggyőződése szerint a „jövő év közepe előtt semmiképpen sem”, hiszen még sok megoldásra váró kérdésre kell választ adni. Arra a tudósítói kérdésre viszont nem óhajtott konkrét választ adni, hogy „vajon a majdani törvény figyelmen kívül hagyja-e a szolgálati éveket és csak az életkort veszi figyelembe: pontosabban, hogy a 65 éves életkor lesz-e mérvadó nyugdíjba vonuláskor”.
Ám néhány nappal az idézett kijelentés előtt az egyik ugyancsak vajdasági helységben párttársai előtt a párt programjának ismertetése közben határozottan tagadta és rossz szándékú fecsegésnek nevezte, hogy dolgoznának azon, hogy a nők is 65 éves korban menjenek nyugdíjba, mint a férfiak. Hangsúlyozta, hogy a jelen pillanatban, a végső álláspont kialakítása előtt, még senki nem tudja megmondani, hogyan fog kinézni nyugdíjrendszerünk, mivel annak kidolgozása folyamatban van.
Mindez rendben is lenne, ha éppen nem a nők jelenlegi nyugdíjkorhatárának 60-ról 65 évre való növeléséről lenne szó, amit Božidar Đelić, a másik kormányalelnök burkoltan bár, de úgy jelentett be, hogy Szerbia az utolsó ország Európában, ahol ekkora különbség van a nők és a férfiak életkori nyugdíjjogosultságát illetően. Közölte, hogy ezt a különbséget csökkentik, vagy teljesen el fogják törölni, mert eljön az ideje annak, hogy képtelenség lesz finanszírozni a jelenlegi nyugdíjrendszert. Đelić kormányalelnök azt is közölte, hogy a nyugdíjrendszert fokozatosan reformálják meg, hogy azok, akik már nyugdíjban vannak ne legyenek érintve, ugyanis nem lehetséges az, hogy egyre több legyen a nyugdíjas és egyre kevesebb a dolgozó.
Az, amit Krkobabić fecsegésnek nevezett nem más, mint egy javaslat, amit a munkacsoport készített, és vélhetően valaki a médiának kifecsegett, utalva arra, hogy milyen irányban haladnak a nyugdíjreform kidolgozásával. Tény viszont, hogy a Nemzetközi Valutaalap követeli, hogy Szerbiában változtassanak a nyugdíjrendszeren, mégpedig úgy, hogy az összhangban legyen az uniós országok rendszereivel, ahol valójában a nők többsége 65 éves koráig dolgozik.
Szerbia egyszer már nem hallgatta meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank nyugdíjrendszerünk megváltoztatására vonatkozó követelését. Nyilván így tesz most is, hiszen a nyugdíjasok pártjának elnöke nem győzi hangoztatni, hogy személy szerint (kormányalelnökként) mennyit tett a nyugdíjasok érdekében, és lehetséges egy olyan reform kiharcolása is, amelyből ismét kimaradnak a nemzetközi követelések. Csakhogy a kormánytagok jönnek-mennek, a parlament összetétele változó, és ha a kormány nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, akkor megteszi más összetételben, egy későbbi időben. Minden jel arra mutat, hogy előbb-utóbb Szerbiában a nők terhére növelni kell a nyugdíjkorhatárt. A Krkobabić által említett országokban, amelyeknek a tapasztalatait alkalmazni fogjuk, bizony a nők 65 évesen mehetnek nyugdíjba. Miért ne vehetnénk át éppen ezt a rendelkezést.
A nyugdíjkorhatár növelése mellett érvelők azt is megemlítik, hogy a nők tovább élnek a férfiaknál, így tovább élvezik a nyugdíjukat. Ez a világ rendje, és ezeket az állításokat nehéz kétségbe vonni. És valóban, Szerbiában is tovább élnek a nők, mint a férfiak? A nők átlagéletkora, egy tavaly készített felmérés szerint 76 év, míg a férfiak öt évvel kevesebb ideig élnek. Bár ezek a számok, más országok adataival összehasonlítva reánk nézve lesújtóak. Európában csak öt országban (Moldáviában, Oroszországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban és Romániában) élnek rövidebb ideig a nők, mint Szerbiában. A fejlett országoknak számítókban a nők öt, vagy ennél is több évvel élnek tovább, mint minálunk. Ilyen formán ezekben az országokban nem lehet helye a vitának a 65 éves korban való nyugdíjba vonulást illetően.
A hazai nyugdíjalap statisztikusai közzétették, hogy a tavaly elhalálozott nyugdíjas nők átlagéletkora 75 év volt, ugyanannyi, mint a nyugdíjas férfiaké. Következtetésként a tavaly elhunyt nyugdíjas nők 18 éven át „élvezték” ellátmányukat, a férfiak pedig csak 16 évig. Mégis a férfiaknál öt évvel korábban történő nyugdíjba vonulásuk ellenére a nők csupán két évvel élték túl a nyugdíjas férfiakat.
Marad annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mi vezetett nyugdíjrendszerünk összeomlásához. Jogászok és közgazdászok állítják, hogy a kilencvenes években kritikátlanul alkalmazott korkedvezményes nyugdíjaztatás indította el a lavinát. A kilencvenes évek végén a rokkantsági nyugdíjban levők tették ki a nyugdíjas társadalom 30 százalékát. Ez az arány a legutóbbi megszigorításoknak köszönhetően ma 23 százalék körüli, ami még mindig túl magas szám. Akkor olyan hibát vétettünk, amit nem lehet kijavítani. Csak a másik végletbe eshettünk, azok, akik munkájuk során valóban megrokkantak, csak kínkeservesen juthatnak ellátmányukhoz. A másik körülmény, hogy a korkedvezményezettek egy másik kategóriája (rendőrök, katonák) képezi az ország nyugdíjasainak 20 százalékát. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Valutaalap tárgyalócsoportjának a nyugdíjreformra vonatkozó másik követelése éppen a korkedvezményes nyugdíjra jogosultság felülvizsgálására vonatkozik.
