A fenti feladat nem valamely kereskedelmi tévé betelefonálós, sok pénzt nyerős, nagy számlát csinálós, fárasztó műsorvezető által sokat beszélős műsorának szinte 50-es IQ-t igénylő feladata, de még csak nem is valamely alsóbb osztály matematika-könyvében jelent meg. Ráadásul a számokat kedvelő olvasóinknak nem is kell megfejteniük, ugyanis a feladvány nem teljes.
Kiegészítve a következőképp hangzik: 28 400 + 2840 + 4, ezer lakosra + 4, tízezer lakosra = az állami adminisztrációban foglalkoztatottak maximális száma, éspedig a köztársaság és az önkormányzatok szintjén. Ez a korabeli Kapcsoltam műsorba illő 50 forintos feladvány, amely mellé még Rózsa György is csak egy-két korty vizet tudott volna meginni, a köztársasági és önkormányzati adminisztrációban dolgozók maximális számát szabályozó törvények alapján állt össze, amelyeket Szerbia legfelsőbb törvényhozása december 11-én fogadott el.
Kissé részletezzük a fentieket: az állami adminisztrációban a meghatározatlan időre foglalkoztatottak száma nem haladhatja meg a 28 400-at, illetve határozott időre ennek 10 százaléka alkalmazható, vagyis 2840 személy. Az önkormányzatokban ez a szám úgy alakul ki, hogy minden 1000 lakosra 4 közalkalmazott foglalkoztatható meghatározatlan időre, illetve további 10 százalék meghatározott időre.
Mindez így leírva nem mond túl sokat az átlagos földi halandónak, aki ebből általában annyit érzékel, hogy öt tolóablakból három dolgozik, kettő mögött pedig dühös az alkalmazott, mert elfogyott a körömlakkja, hogy a telefonokat nem veszik fel, vagy össze-vissza kapcsolgatnak, illetve hogy mindenféle illetékeket havonta fizetni kell, nyilván azért, hogy a „salterosnő” körömlakkot vásárolhasson belőle. És Szerbiában időtlen idők óta ez a dolgok rendje. Aztán jött a tavalyi évben a gazdasági világválság, sőt Szerbiába is megérkezett, annak ellenére is, hogy egyes miniszterek (karácsonyi időszakban nem bántunk senkit – név szerint) azt ígérték, hogy hozzánk nem is fog eljönni. Ekkor bedőlt az állami költségvetés, Csipkerózsika felébredt álmából, és még kissé kómásan olyanokat mondott, hogy az állami adminisztráció túlméretezett. Meg még olyanok is elhangzottak, hogy nem kell ekkora parlament (nem az épületre gondoltak) ennyi minisztériumra sincs szükség, be kell fagyasztani az állami szféra fizetéseit, a nyugdíjakat, áfát kell növelni stb.
Azután mindenféle koncepciók meg ígérgetések által sikerült megkapni a Nemzetközi Valutaalaptól a túléléshez szükséges pénzügyi injekciót, szeretett és bölcs elnökünk (mondtam, neveket nem írunk) Titóhoz hasonlóan Nyugaton és Keleten is összekalapozott némi hitelt, a napokban a parlamenten szüreti időszakon túl ugyan, de átpréselték a jövő évi költségvetést, és most egyszeriben minden szép és jó.
Persze arról most senki nem beszél, hogy az elkövetkező időszakban miből teremti elő az állam a pénzt, ugyanis a fenti képlet alapján végül az államvezetésben sem kell csökkenésre számítani, de ez az önkormányzatok szintjén is szimbolikus lesz, leginkább a nyugdíjazáson keresztül karcsúsítanak. Emellett a nyugdíjrendszer reformja is várat magára, mert hát a nyugdíjas párt is a kormány része, és nem enged, privatizálni pedig már nemigen van mit. Mindennek tetejébe itt a számvevőszék könyvvizsgálói jelentése is, amely szintén a túlköltekezésre hívja fel a figyelmet.
Ja, és hogy mi lesz a racionalizációval? Hát ameddig van honnan pénzhez jutni, addig valószínűleg semmi. Az első ijedtség után minden megy a régiben. Csak Rózsa Gyurit nem lehet már felhívni. Esetleg ihatunk egy pohár vizet.
