Sokat hadakozunk olyan környezeti problémákkal, amelyek globális jelenségként szakadtak a nyakunkba, ennél többet már csak azok a gondok fájdítják a fejünket, amelyeket mi okoztunk magunknak, nemtörődömséggel, hanyagsággal, vagy éppen egymás bosszantásával, lejáratásával.
A múlt hétvégén a Krivaja folyó titokzatos elváltozására lettek figyelmesek Topolya polgárai, és jelezték is rendre a község két, a területen aktív civil szervezetének telefonszámain. A fiatal aktivisták fellépésének köszönhetően sikerült tisztázni a szennyezés eredetét. A habzás, az elszíneződés, az olajfolt megszűnt, környezeti szennyezést feltehetően nem okozott, de az eset a folyócskán elváltozásokat okozó vállalat, az éberen figyelő környezetvédők, valamint a témára érzékeny újságírók közti viszonyt megmérgezte.
Miklós Csongor, az Arcus sajtófelelőse és Đuro Vavroš, a Hrast elnöke a hét elején szinte két napig nyilatkozatokat adtak telefonon, hiszen a világháló segítségével egy pillanat alatt minden szerkesztőségbe eljuthat a hír, és az öko-újságírók lobbija igen jól működik.
-Habos, zsíros, olajos foltok jelentek meg a folyón, különösen a Nikola Tesla iskola környékén volt rossz a látvány, volt valami nem túl zavaró, de különös szaga is a víznek, és fehér is, sárga is volt, így természetesen az emberek nyugtalanná váltak, és többen jelentkeztek. Ezt azért is hangsúlyoznám, mert úgy tűnik, a polgárok környezettudata fejlődik. – kezdte a minapi események ismertetését Mikós Csongor.
– Rövid utánajárás után megtudtuk, hogy az történik, hogy egy új kutat fúrnak a Topolatrans garázsa mögötti területen, egy magyarországi cég a község, illetve a Komgrad közvállalat megbízásából, és azt a terítővizet, amellyel a szerszámokat mosták, illetve amivel az agyag összetapadását gátolták, azt a vizet a folyóba engedték. Létezik ott egy kisebb ülepítő, de ottjártunkkor is tele volt.
–A média meglepően fölkapta a témát, a vízszennyezésre az emberek eléggé érzékenyek, és voltak, akik ökológiai katasztrófát emlegettek. Én ezt nem mondanám, de viszont ami szemet szúró, és kérdésként feltehető, hogy milyen alapon tekinti bárki is szennyvízcsatornának a Krivaját. Az elváltozást okozó anyag karbo-metil-cellulóz, az E466 kategóriába tartozik. Az internetes források szerint az emberi szervezetre nem ártalmas, de viszont az állatoknál okoz elváltozásokat, és gondolom, nem a patakban a helye. Olajfolt is volt a Krivaján, és tudjuk, hogy egy liternyi is nagy felületen be tudja szennyezni a növényvilágot. Furcsának tartom, hogy azok, akik ivóvizet keresnek, kutat fúrnak, azok közvetlenül egy vízforrást szennyeznek.
A Komgrad közvállalt illetékeseivel sikerült-e beszélni?
– Nem. A Tanjug hírügynökségnek nyilatkozott Pazsa Lajos mérnök, aki a munkálatok szakmai felügyeletét végzi. A hivatalos szerbiai hírügynökségnek elmondta, hogy nem káros, vagyis teljesen ártalmatlan a módszer, amelyet azért használnak, hogy az agyag ne tapadjon össze, és hogy előírás szerint jártak el. Az olajos szennyeződésről viszont már sehogyan sem tud meggyőzni, hogy nem okoz kárt. Ez a lezser hozzáállás az, ami számomra elfogadhatatlan. Köztudott dolog, hogy a polgárok, a cégek is szennyezik a folyót, rosszak az előírások, gyönge a felügyelet, bonyolult az illetékességek rendje, a községi felügyelőknek nagyon kicsi a jogkörük, és nem utolsósorban a büntetések is kicsik. Az elmúlt évben a környezetvédelmi miniszter egész sor programot elkezdett, és bízom benne, hogy az előírások rövidesen megváltoznak.– hallottuk az Arcus sajtófelelősétől.
A Komgrad közvállaltból napilapunknak sem sikerült senkit szóra bírni, de hivatalos értesítést kaptunk, melyben az áll, hogy Topolyán folyamatban van a B5/A kiaknázható, kísérleti furat kiépítése. A furatot fordított fúrási módszerrel alakítják ki, a munkálatok a föld alatti vizek részletes, hidrogeológiai vizsgálatával foglalkozó projektum keretein belül folynak. A projektum célja Topolya vízellátása, és a város vizeinek megóvása, amelyet az energiával és ásványi nyersanyagokkal foglalkozó Tartományi Titkárság 2008. február 2-án hozott végzése hagyott jóvá. A fúrás során jelentéktelen mennyiségű föld alatti víz a Krivaja folyóba került, és a kiengedett víz elhanyagolható mennyiségű bentonit agyagot tartalmazott, ami egy letesztelt anyag, és ivóvízkút fúrásakor használnak. Nem káros, és nem szennyezi a felszíni vizeket. A föld alatti víz Krivajába eresztésére egyszer került sor, de a folyóba jutó agyag olyan zavarossá tette a vizet, mint amilyen esőzések után szokott lenni. A víz mindössze néhány óráig volt zavaros a folyó topolyai szakaszán, és semmilyen kár nem keletkezett. Július 8-án a Köztársasági Környezetvédelmi és a Köztársasági Vízgazdálkodási Felügyelőség is ellenőrizte a helyszínt, és a fenten leírtakat állapította meg.
TÖMEGES HALPUSZTULÁS?
Amikor az eset lenyugodni látszott, szerda délután újabb hír érkezett a neten: Döglött halak között úszkálnak a topolyaiak! Képeket is csatolt hozzá Đuro Vavroš: Szép, nagy halak a víz tetején: napkárász, busa, törpeharcsa. A krivajai Hrast ( Tölgy) Környezetvédő Egyesület elnöke azt is elmondta, hogy ő maga háromszáz fotót készített a Zobnaticától a strandig húzódó partszakaszon. A környezetvédő arra hívta fel a figyelmünket, hogy az egyébként igen szépen rendezett városi strand környékén található a legtöbb haltetem. A strandőrök igyekeznek összeszedni, de úgy tűnik, nem győzik a feladatot. Azt is hangsúlyozta, valószínűsíthető, hogy nem az oxigénhiány, a nagy meleg miatt pusztultak el a halak, hiszen a víz jelenleg nem éri el a kritikus hőfokot. A környezetvédelmi felügyelő csütörtökön megjelent a helyszínen, és vízmintát is vett a topolyai mesterséges tóból.
A vizsgálat eredményét természetesen mindannyian kíváncsian várjuk.
A témában nem igazán járatos újságírónak az tűnt fel, hogy a feltételezett szennyezőkön kívül a felügyelőket is nehéz elérni, és igen szűkszavúak. Nehéz kivárni a szakavatottak jelentését, amellyel tájékoztatják, esetleg megnyugtatják a közvéleményt. A büntetések alacsony volta pedig nem igazán riasztja el a nagy szennyezőket, hiszen évről évre, újra és újra jelentkezik a halpusztulás, a bűz, az elszíneződés.
Hallgató Imre, a topolyai DTD Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója azonban készségesen rendelkezésemre állt, és igyekezett reális képet adni a közvéleményt is foglalkoztató környezeti jelenségekről. Mint mondta, ő is meg van róla győződve, hogy a kútfúrásnál nem történt mulasztás, és nem találja helyénvalónak egyes médiák hozzáállását, a szenzációhajhászást. A tóban tapasztalható halpusztulás pedig nem nevezhető tömegesnek, hiszen több tonna hal van a vízben, ő maga is naponta járja a terepet, és fertőzésnek, szennyezésnek nem találták nyomát. Vízmintát is rendszeres időközönként küldenek vizsgálatra. Hogy mi okozta a halak pusztulását, egyelőre nem tudni, a haltetemek nem frissek, és a strand közelébe a nyugati szél, a vízáramlás sodorta őket.
Kishegyesi kollégám a napokban írt jelentése kívánkozik az írás végére. Akárcsak a korábbi években, ezúttal is tartottak nemrégiben Kishegyesen szaktanácskozást a tengődő Krivaja folyó megőrzéséről, amelyen a szervezőkön kívül részt vettek a topolyai Mezőgazdasági Fejlesztési Intézet munkatársai és a DTD Krivaja Vízgazdálkodási Vállalat képviselői is. Bár elhangzott, hogy időnként a Krivaja tisztaságáért vívott harc kilátástalannak tűnik, és az látszik egyedüli megoldásnak, hogy az alsó folyásnál élők egyszerűen eltorlaszolják a folyót, hogy végre elkezdjenek gondolkodni azok, akik felelőtlenül viselkednek. Mint elhangzott, a folyót legnagyobb mértékben a topolyai ipar szennyezi, ez teszi ki a szennyezés 70 százalékát, harminc százaléka azonban a polgárok számlájára írható. A felső folyáson a víz minősége kielégítő, locsolásra fürdőzésre egyaránt alkalmas, a Topolyát követő folyószakasz vízminősége viszont vagy IV. kategóriába tartozik, vagy kategórián aluli, és legfeljebb locsolásra alkalmas. Az egyedüli megoldás a szennyvíztisztító-hálózatok kiépítése Topolyán és a kishegyesi község településein is, de ugyanígy ki kell építeni a gyárak, vágóhidak és más ipari létesítmények szennyvíztisztítóit is. Ennek érdekében kezdeményezni kell a vizek védelméről szóló törvény módosítását, és kötelezni az ipart a szennyvíz megtisztítására. Tarthatatlan ugyanis az az állapot, hogy a gyárak kifizetik a szennyezés utáni illetéket, és nem érdekeltek a tisztítóberendezések kiépítésében.
