A Köztársasági Telekommunikációs Ügynökség (RATEL) arra utasította a szerbiai internetszolgáltatókat, hogy biztosítsák a rendszerükben történő forgalom felügyeletét, annak szükség szerinti ellenőrzését. Az elképzelés nem számít újnak, ugyanis egy adott ország közbiztonságát tekintve fontos adatokhoz juthatnak ezen keresztül az állambiztonsági szervek. A döntéshozók ígérik, nem élnek vissza a helyzettel, mások szerint viszont semmilyen garancia nincs arra, hogy ne nézzenek bele indokolatlanul a leveleinkbe, ne hallgassák le internetes telefonbeszélgetéseinket.
A RATEL elképzelése szerint az internetszolgáltatóknak biztosítaniuk kell – saját költségen – azt a felszerelést, amivel az állami bűnüldöző szervek hozzájuthatnak bizonyos adatokhoz. A kiadott szabályzat nem tér ki arra, hogy az adatok kikéréséhez bírósági végzésre lenne szükség.
Az ötletet ellenzők szerint a levelezésünk személyes adatnak számít, ami csak ránk tartozik, ez alkotmány adta jogunk, és egyfajta virtuális Nagy Testvér létrejöttéről beszélnek. Ha itt tartunk, nem árt megemlíteni, hogy Szerbia az egyetlen olyan európai ország, amely még nem hozott törvényt a személyes adatok védelméről, így szinte semmilyen garancia nincs arra, hogy a szolgáltatók vagy az állambiztonsági szervek ne éljenek vissza azokkal.
A szabályzat viszont, ha megfelelően használják, jó hatással lehet a bűnözés elleni harcra, vélik azok, akik a nem ellenzik a felvetést. A 21. században természetesnek számít, hogy a mindennapi kommunikáció egy része a világhálón történik, tehát adott esetben a „rossz fiúk” így intézik el ügyes-bajos dolgaikat. Ez az amit az ügynökség a szabályzat meghozatalakor indokként megnevezett.
A 11-én véglegesített, majd elfogadott szabályzatot azért hozták, hogy útját állják a szerbiai cyberbűnözésnek és az esetleges terrorista szervezkedéseknek, mondják az ügynökségen. Az állam biztonságáért felelős szervek a jövőben a „nagyobb” szolgáltatók forgalmát tudják majd ellenőrizni, vagyis azokét, amelyek nemzetközi cégekkel is kapcsolatban vannak. Az ilyen jellegű együttműködés pedig nem számít új dolognak, ugyanis az internetszolgáltatók elmondása szerint bírósági utasításra már adtak ki adatokat.
A YUBC Net szolgáltató igazgatója, Simo Ivaneža a B92-nek elmondta: veszélyes lehet, ha a szolgáltatóknak lesz olyan követő és azonosító rendszere, amit az ügynökség meg akar vetetni velük.
– Tudom, hogy én nem fogok, tudom, hogy a nekem dolgozók sem fognak, de ki garantálja nekem, hogy más nem él majd vissza a lehetőséggel, hogy embereket lehallgasson, belenézzen a levelezésébe. Számos okból kifolyólag megtehetné ezt: ipari kémkedés, bűnözés vagy csak simán kíváncsiságból – mondja Ivaneža.
A tiltakozók között újságíró-szervezetek is akadnak. Egyebek között a Független Elektronikus Médiumok Egyesülete (ANEM) szerint az emberi jogokat sérti a szabályzat, mint a szerbiai alkotmányban megfogalmazottakat, mint az európai normák szerintieket. A Szerbia Újságírók Egyesülete (UNS) pedig attól tart, hogy ezzel megvonják az emberektől a szabad véleménynyilvánítás jogát. Szerintük ha nem változtatnak a tervezeten, akkor az állam az alapvető emberi jogokat sárba tiporva, magából egyfajta Nagy Testvért csinál, aki előtt már semmi sem maradhat titokban.
A RATEL igazgatói bizottságának elnöke, Jovan Radunović ígérete szerint nem fogják a teljes forgalmat ellenőrizni, csak azt, amit a biztonsági szervek kérnek a szolgáltatótól, a megfelelő felhatalmazást és kérvényt mellékelve. Mint mondta, az ügynökség feladata biztosítani ennek műszaki feltételeit, a további előírások tiszteletben tartása nem az ő feladatuk.
CSAK TÖRVÉNYESEN
A tartományi jogalkotási titkár, dr. Korhecz Tamás szerint az alkotmány meghatározza, mihez van jogunk és mihez van joga az állambiztonsági szerveknek. Ha mindkettőt tiszteletben tartják, nem kellene, hogy ez a szabályzat nagyobb problémát okozzon.
– Kétségtelen, hogy egy érzékeny területről van szó, ugyanis egy, az alkotmány által szavatolt jogról, a magánlevelezéshez való jogról beszélünk. Ennek ugyan határai is vannak, amit az alkotmány ugyanúgy megszab: kizárólag bírói döntés alapján, büntető eljárások során kivizsgálható a magánjellegű levelezés. Ezt a kérdést vizsgálva pedig azt kell megfigyelni, hogy ez a rendelet nem tágítja-e esetleg a már lefektetett határokat, vagy csupán arról van-e szó, hogy most a már meghatározottak teljesítéséhez szükséges műszaki feltételek biztosítását kérik. Szerintem a másodikról beszélhetünk. Az ugyanis egyértelmű, hogy a bűnözők is sokszor elektronikus levelezés útján kommunikálnak egymással – nyilatkozta lapunknak Korhecz, kiemelve, hogy arra kell igazán ügyelni, hogy az így szerzett adatok ne kerüljenek jogosulatlan kezekbe.
Korheczhez hasonlóan a világhálót érintő jogi kérdésekkel foglalkozó Miloš Živkovića B92-nek nyilatkozva is az alkotmány adta jogokról beszélt. Mint mondta, a szabályzatnak ki kellene mondania, hogy csakis és kizárólag abban az esetben adhatóak ki az adatok, ha az megfelel az alkotmánynak és a szerbiai törvényeknek. Ilyen kitételt viszont nem tartalmaz a szabályzat.
A közhasznú információk biztosa, Rodoljub Šabić a Beta hírügynökségnek adott nyilatkozatában arról számolt be, hogy sok minden nincs jól definiálva ebben a szabályzatban, így a határok sem, ameddig elmehetnek az internetes kommunikációnk ellenőrzésében. Szerinte a közelmúlt rossz tapasztalatit az állambiztonsági szervekkel, csak ronthatnak a mostani elképzelés megítélésén.
„BÍRÓSÁGI VÉGZÉSSEL”
A tiltakozásokra reagálva tegnap a Telekommunikációs Minisztérium is megszólalt. Jasna Matić, a minisztérium szakmunkatársa szerint semmi kérdéses nincs a szabályzatban, ugyanis a lakosság magánszféráját az alkotmány védi. Mint mondta, ez a szabályzat nem más mint egy alacsonyabb rendű döntés, ami a műszaki feltétele biztosítására vonatkozik, és csak azt követően alkalmazhatják, hogy minden más feltétel és követelmény teljesült. Vagyis, csak akkor lehet valakinek az adatait kikérni, ha arra a bíróság utasítást adott, mondta.
