Mennyire érinti Szerbiát – és persze a benne élőket – a világon végigsöprő gazdasági és pénzügyi válság? A kérdés, és főleg a válasz persze mindenkit érdekel, ugyanakkor az átlagpolgár nehezen igazodik el a napi, sokszor nehezen értelmezhető információk sokaságában.
Az egyik legkézzelfoghatóbb, legközvetlenebb jele és bizonyítéka annak, hogy Szerbia sem immúnis mindarra, ami szűkebb és tágabb környezetében zajlik, persze az árfolyam. Mindenki, akinek takarékbetétje van valamelyik bankban, vagy akár otthon, a fiókban vagy szalmazsákban, akár dinárban, akár devizában, most naponta izgulhat és számolhatja, mennyivel több, vagy kevesebb pénze van épp, az árfolyamingadozástól függően. Az a tény mindenesetre, hogy a nemrég még sziklaszilárdnak tűnő dinár, amely kitartóan a 77–78 dinár/ euró közötti sávban mozgott, most alig egy hónap alatt mintegy 10%-ot veszített értékéből, és naponta döntögeti meg a negatív rekordokat, önmagáért beszél, és arról árulkodik, Szerbia is van már annyira szerves része a világgazdaságnak, hogy ezt a válságot „ne ússza meg szárazon”. Ezt támasztják alá egyébként a napi hírek is: a Szerbiai Nemzeti Bank tegnap újabb 30 millió eurót adott el a bankközi devizapiacon, és ez már a harmadik intervenciós csomag ezen a héten, a hétfői 26 millió és a szerdai 50 millió euró után. Ez így együtt már meg is haladja a 100 millió eurós összeget, és csak találgatni lehet, hol is tartana most az euró árfolyama, ha nincs a központi jegybank szinte állandó „hígítási” kísérlete.
Ugyanakkor tényszerűen azt is meg kell állapítani, igazi bankválságról Szerbia esetében mindeddig nem beszélhetünk, eddig egyetlen bank sem jelentett be csődöt, csupán a Metals Bankban vezettek be kényszerigazgatást, és olyan hírügynökségi jelentések sem érkeznek, amelyek az itt működő multinacionális, vagy akár más jellegű vállalatokban bekövetkezett tömeges elbocsátásokról szólnának. Sok más, akár környező országtól eltérően – tehetnénk hozzá.
Nem valószínű, hogy a válsággal van közvetlen összefüggésben, ennek ellenére – vagy inkább épp ezért – nyilván szinte az egzisztenciánk elleni merényletként éljük meg a tegnap bejelentett telefonos előfizetések drágulását. Az áremelés ugyanis 260%-os (!), az eddigi 88,2 dinár helyett november elsejétől kezdve 230 dinárt kell fizetnünk pusztán azért, hogy legyen telefonszámunk, míg újabb egy hónap elteltével, azaz decembertől már az impulzusok ára is emelkedik 100%-kal. A (nem mellékesen: továbbra is monopolhelyzetben lévő) Telekom azzal védekezik, hogy „a vezetékes telefonárak nem változtak az utóbbi három évben, mintegy tízszer olcsóbbak Szerbiában mint a térségben, és még az áremelést követően is olcsóbbak lesznek mint a környező országokban”, de mindez együtt is nyilván aligha vigasztalja az életszínvonal tekintetében szintén a környező országok szintje alatt élő lakosságot.
