Magyaramajdány a Viharsarok egyik legkisebb települése. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 292-en lakják. Négy óvodás van a faluban. Iskolásból is mindössze nyolc. Az iskola első három osztálya működik ebben a faluban . A felsősök Oroszlámosra járnak. Ők 11-en vannak. Pisti most ötödikes. Ő is naponta utazik Oroszlámosra.
Hatalmas táskájával a hátán délután érkezik haza. Édesanyjával addig a megélhetésről beszélgetünk. Megtudom, hogy hat gyermeke van, meg édesanyja is velük él. Egyedül férjének, Istvánnak van állandó munkája.
– Tizenötezer dinárból kell naponta megvenni a hat kenyeret. Az havonta hatezer dinár, de ebből kell még kifizetni a számlákat és a két iskolás gyereknek is szinte minden nap kell valamire a pénz — mondja az édesapa.
Ibolyával, az édesanyával arról beszélgetünk, hogy nyáron valamivel könnyebb az életük, mert lehet napszámba járni. A gyerekek is vállalják a napszámot. Két huszonéves fiuk otthon van, munkanélküliek, ha van alkalmi munka, abból élnek. Pisti a gyerekek közül a legkisebb, ő is időnként pénzkereső.
A találkozás a csillogó szemű, vidám kisgyerekkel számomra olyan volt, mintha a mesékből lépett volna elő a legkisebb királyfi. A mindent legyőző királyfit én gyermekként szépnek, ügyesnek, bátornak és igazságosnak képzeltem el. Pisti is rendkívül megnyerő, kedves kisgyerek. Néhány percnyi ismeretség után korát meghazudtoló érettséggel mesél arról, hogy hétvégenként ő is eljár a szomszéd utcába egy házhoz, ahol a tehenek alól kihordja trágyát, friss szalmát visz alájuk, megitatja a borjúkat. A munkájáért pénzt kap.
Otthon is van egy tehén. Ha a felnőttek nincsenek otthon, akkor ha kell, ő is meg tudja fejni a tehenet. Nagyon jó, hogy van ez a boci, mondja, mert legalább van tej reggelire és időnként a csarnokba is el tudnak vinni valamennyit.
Pisti a keresetét nem költi el, hanem odaadja édesanyjának, hogy később apránként kapja vissza. Nyáron, amikor pedig többet lehet dolgozni és több a kereset is, akkor tanszereket meg ruhát vásárol a napszámmal megkeresett pénzen. Szüleinek nem kell arról gondolkozni, hogy legyen iskolatáska vagy felszerelés az iskolába.
Az élet megpróbáltatásairól beszélgetünk az édesanyával. Ibolya nagyot sóhajt. Nem panaszkodik, pedig nyilvánvaló, hogy rendkívül szerényen tudnak csak megélni. Katona fiának kiadták a parancsot, hogy kéthetenként haza kell utaznia, a kaszárnyába nem maradhat. Hiába mondta, hogy Pancsováról semmi értelme a hazautazásnak, mert szinte azonnal fordulhat vissza, a seregnél hajthatatlanok, haza kell menni. Most a fiút áthelyezték Raskára. A szülők el sem tudják képzelni, hogyan jut majd haza a fiú havonta kétszer. És persze az utazás is pénzbe kerül, de ezt nem emlegeti senki, pedig el lehet képzelni, hogy mennyi zsebpénzt kaphat a katona fiú, amikor az otthoniak is alig húzzák ki elsejétől elsejéig.
Pistivel is a szegénységről beszélgetek. Azt hallom, vannak osztálytársai, akik az éhségtől kiszédülnek a padból. A kisfiú szerint arrafelé vannak nagyon szegények is, olyanok, akiknek nem futja naponta rendes ételre. Olyankor, ha valaki az éhségtől rosszul lesz, s neki van egy almája, azt szokta odaadni annak, aki még nála is éhesebb. Pedig neki és hetedikes nővérének is csak akkor fizetik be szüleik az 1800 dinárt az uzsonnára, ha délelőttösök. Amikor délután mennek iskolába, otthon ebédelnek, és ki kell bírniuk estig, amíg haza nem érnek.
Sokszor nevezzük nyeglének, eurokrém generációnak a fiatalokat. Pisti ennek az ellenpéldája. Vidám, egészséges, talpraesett, jól nevelt és végtelenül jószívű. Amikor elbúcsúztam tőle, arra gondoltam, mennyivel könnyebb lenne ennek a példás családnak az élete, ha lenne állandó munkája a felnőtteknek, ha szorgalmuktól függene, hogy milyen minőségű életet élnek. De Magyarmajdányon nem erről szól nemcsak az ő életük, hanem nagyon sokaké még. A körülmények, a lehetőségek hiánya behatárolja életüket.
Találkozásunk óta, sokat gondolok Pistire. Néhány év múlva középiskolába kell indulnia. Milyen jó lenne, ha függetlenül a család anyagi helyzetétől a tehetséges, tanulni vágyó gyerekek abba az iskolába iratkozhatnának, amelyikbe akarnak. Ehhez kollégiumokra, a tanulás teljes költségét fedező ösztöndíjakra lenne szükség. Ahogyan én most megismertem a Bálint családot, úgy látom, hogy Pistinek csak ilyen feltételek mellett van esélye, hogy tanuljon, és ne legyen esetleg ő is munkanélküli, mint bátyjai.
Kicsi, Isten háta mögötti faluban születni, ezekben az ínséges időkben, nagy hátrányt jelent. Mert hiába a világháló, ha nem jut pénz az előfizetésre, és hiába lehetne autóval pillanatok alatt elmenni moziba vagy színházba, ha nincsen rá pénz. Generációk nőnek úgy fel, hogy egyetlen egyszer sem jártak moziban vagy színházban, hogy osztálykirándulásokra sem mennek a gyerekek.
