Ismerőseimtől hallottam, hogy megjelent náluk a próféta. Temerinben. Követői hófehér ruhában és egy szalaggal a fejükön járnak a városban, és egy házban, a virágkereskedő Orosz László új házában találkoznak. A próféta Erdélyből érkezett, és nemcsak Temerinben hirdeti igéjét, hanem Vajdaság más városaiban, falvaiban is, Topolyán, Bácskossuthfalván, Szabadkán, sőt Szerémség magyarlakta falvaiban is. Oroszéknak köszönhetően én is találkozhattam vele.
Oroszék házában fehérbe öltözött emberek fogadnak. Itt van Orosz László és felesége, Jázminka, fotósunk, Csilla ismerősként köszönti Jankovics Andreát, az Újvidéki Színház volt színésznőjét…
Levetjük cipőnket, felhúzzuk a már előkészített papucsokat, és a házigazda, László kíséretében a szépen rendezett, új ház tágas nappali szobájába megyünk.
A szobában szokványos bútorok állnak. Nagy ebédlőasztal székekkel, két hatalmas ülőalkalmatosság asztallal, szekrény, amelyben egy televízió áll, néhány dísztárgy, a tévé felett egy Krisztus-fej. A kisebb asztalon gyertya ég, ott is egy kereszt…
Őket már megszállta a Szentlélek
A kanapéról egy alacsony, szakállas ember áll fel. Kezet nyújt, és bemutatkozik.
– Péter Dénes vagyok, a próféta.
Helyet foglalunk, én a próféta mellett, a többiek pedig körülöttünk. A prófétával névjegykártyát cserélünk. Dénes névjegykártyáján az ő fotója van. Egy ágyban fekszik, és mellette valamiféle fénysugár sejthető. „Atyám! Szolgád vagyok!”, áll a kép mellett, és persze a neve, és ahogy ezt kell, alatta a foglalkozása: „Péter Dénes próféta”. Majd következnek a telefonszámok, a romániai mobil-, a magyarországi mobilszám, az e-mail címek.
A névjegykártya hátlapján a következő szöveg: „Atyánk üzenete: 1. Szent Biblia Károli Gáspár fordítása. 2. Jézus tanítását teljességgel elfogadni. 3. a HIT cselekedetek nélkül halott.” És még egy idézet: „Mert sohasem ember akaratából származott a próféta szó: hanem a Szent Lélektől indíttatva szóllottak az Istennek szent emberei” (Péter köz. II. lev. 1/21).
A prófétával beszélgetek. Fehér ingben van. Alatta valamiféle feliratos trikó, betűi átütnek az ingen, de nem tudom kisilabizálni, mely reklámcéget hirdeti. Fején egy barna szalag, elöl egy jellel, amely a napra emlékeztet. Derekán fekete öv. Mindennek megvan a jelentősége. A fehér ruhát nem kell mindig hordani, és a fekete övet sem, de Dénes a szalagot állítólag mindig a fején tartja. És hívei is, legalább is ezt mondják a temeriniek, akikkel a prófétához való látogatásom előtt beszélgettem.
Két zászló is készült már
Leülök Dénes mellé, bekapcsolom a magnómat, és beszélgetünk. Nem tiltakozik a magnó ellen, mert neki is van, és fényképezőgépe, kamerája is van. Mondhatom, modern egy próféta, aki nem hagyatkozik a véletlenekre…
Látom, a szoba mennyezetére egy szürke keresztet ragasztottak. Nemrég szerelték fel, miután egy találkozás során, amikor a próféta is jelen volt, először egy fehér galamb formájában jelent meg, majd felvette a kereszt formát. Az itt ülők közül ezt a jelenést mindenki látta, de nem csak ők, mert akkor még többen voltak ebben a szobában. Az Istenhez való fohászkodásuk közben történt. Később a keresztet elkészítették, és felragasztották a mennyezetre, ugyanoda, ahol a galamb, majd a fénylő kereszt megjelent.
– És amikor szereltük fel a keresztet, az különböző fényekben kezdett játszani – mondja Dénes, és mutatja is a fényképeket, a videofelvételt, amelyen valóban színekben úszik a kereszt –, és nézd meg, László jobb keze, amikor szerelte fel a keresztet, eltűnt. Nem látszik a felvételen… Prófétaságom során ez az első jelenés.
Nem élem meg csodaként sem a színeket, sem a képeken megjelenő foltokat, amelyek állítólag egy-egy lelket, szent lelket ábrázolnak. Ilyen foltokat már láttam. Vali, a Magyar Szó laboránsa az ilyen foltos képeket mind kidobta a szemétbe. Ha tudta volna, mit rejtenek ezek a foltok, aligha tette volna.
– Tudom, hogy az emberek hitetlenek – mondja a próféta, látván, hogy kétely ül az arcomon, meg aztán meg is kérdezem tőle, hogy nem néznek-e rájuk furcsán az emberek –, de azok, akik hitetlenek, akkor is azok lesznek, ha maga a Jézus ereszkedne le ide Temerinbe, mindenki szeme láttára. Amikor a kereszt megjelent, a fentiektől kaptam egy üzenetet. Versbe volt foglalva. Címe: Temerini angyalok.
Kinyomtatva átnyújtja az öt versszakból álló alkotást, amelynek az alján ez áll: Szentlélektől. És még alatta: Mennyei dicsőség 22 tanítványa. dénes…Próféta Temerin 2010. Nov. 15.”
A versbe szedett szövegből kiolvashatom, hogy a Jézussal, a Szűzanyával, a prófétával kell együtt élni, együtt imádkozni és hófehérben járni.
„Legyetek a Béke Angyalai.”
Amikor megérkeztem a színhelyre, láttam, hogy egy magyarországi táblás, drága francia autó áll a ház előtt. A próféta azonban, legalábbis úgy tudtam, nem Magyarországról érkezett, hanem Erdélyből.
Életútjáról faggatom.
Elmondja, hogy tizenhatodik gyerekként érkezett a világra Homoródkarácsonyfalván.
– Ez egy kis magyar falu, távol a zajtól, távol a világtól. Itt meditálni jó. A falu lakosságának a fele katolikus, a másik fele unitárius. Én is unitárius vagyok, de vallásomat különösképpen sohasem gyakoroltam. Két templomunk van, egy katolikus és egy unitárius. Pontosabban van egy harmadik is, az ortodox, de az üresen áll. A faluban nem élnek románok, mégis építettek templomot. Annak idején sem volt, ma sincs senki, aki oda járjon, de ott áll, létezik. Egyébként én tudom, hogy vallási megkülönböztetés csak idelenn, a Földön van. Odafenn nem létezik vallás, mindenki egyforma.
Ezzel én is valahol egyetértek. De engem most nem az égi dolgok érdekelnek, hanem az, miként lesz egy egyszerű emberből, egy fémesztergályosból – mert a próféta eredeti foglalkozása ez, de már nem gyakorolja – próféta. Az isteni kinyilatkoztatásnak látnoki közvetítője.
– Amikor kisgyerek voltam, mindig a kezeimmel fölfelé voltam. Ott, fenn valamivel foglalkoztam. Édesanyám sokszor megkérdezte, hogy mit látok odafenn. Mondjam meg neki. Nem mondtam, mert nem mondhattam. Később, amikor a tanításokat kaptam, akkor sem mondhattam el minden, mert nem engedték az égiek. És tudta ezt a családom, a feleségem, két lányom, és tudták a rokonaim is. Egy ideig nem tudtam, mi az, amit mindennap látok, felhőként követ, de amikor harmincnégy éves lettem, ez a valami elhagyott. Nagyon elkeseredett voltam, de még ugyanazon a napon ráébredtem arra, hogy nem hagyott el, hanem belém költözött, ide, a mellkasomba. Ettől a naptól jegyzetelni kezdtem mindazt, amit üzentek nekem az égiek. Tulajdonképpen ekkor kezdődött a tanításom. És tartott egészen ötvenhét éves koromig. Én ötvenegyben születtem. Ötvenhét éves koromban egy éjjel lelkemet felvitték a mennybe, ahol közölték velem, hogy most már próféta vagyok. Életem ekkor teljesen megváltozott, és azóta csak az égiek közvetítőjeként járom a világot, a Kárpát-medencét, Erdélyt, Magyarországot, a Vajdaságot. Mert tudom, hogy manapság nagyon rossz a világ, és ezen változtatni kell. És azt is tudom, hogy ebben sok segítőre találok. Itt, Temerinben, Újvidéken, Topolyán, Bácskossuthfalván, Szabadkán, mindenhol, ahol hívő emberek vannak. Ahol a tiszta magyar szót beszélik.
Több kérdést is feltettem a prófétának, sokra azonban nem válaszolt, például arra, hogy ki pénzeli utazásait… Azt válaszolta, hogy mindig van, aki befogadja őt. A pénz nem fontos.
Nem tudom, igazat mondott-e…
