Könyves Tibor az Izraelben megszerzett diplomával
Az izraeli mezőgazdaság fontos jellemzője a termelés és a kutatás, valamint az új technológiák exportjának szoros összefonódása. Az új technológiák kifejlesztése tette lehetővé a szélsőséges éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodást, ami egyben a jelentős exportágazat alapjául is szolgál. A kutatások fő helyszíne a jeruzsálemi Héber Egyetem Mezőgazdasági, Élelmiszer-ipari és Környezeti Fakultása, mely nem Jeruzsálemben, hanem a mezőgazdasági termelés egyik központjának számító Rehovot városban található. Az adai Könyves Tibor a múlt év végén egy hónapot töltött a világszínvonalú kutatások helyszínén.
– Egy pályázatra jelentkeztem, amelyet az izraeli külügyminisztérium hirdet meg folyamatosan. Az első, alapvető követelmény a magasabb tudományos fokozat volt. Kétszeres volt a túljelentkezés, hatvanvalahányan pályáztunk, s végül harmincegyen vehettünk részt a kurzuson. Elsősorban a tudományos publikációkat vették figyelembe. Az angol nyelvtudás kötelező volt. Egyetemi tanárok, kutatók, élelmiszervegyészek, mikrobiológusok és egyéb más szakemberek voltak a csoport tagjai az élelmiszer-termelés és az élelmiszer-biztonság különböző területeiről, de például olyan hölgyek is, akik miniszteri tanácsadók a saját országukban. Köztudott tény, hogy Izrael az élelmiszer-biztonság tekintetében a világ vezető országai közé tartozik. De világelsők az élelmiszer-termelés fő ágazataiban, mint a gyümölcs- és zöldségtermesztés, édesvízi halászat, az állattenyésztés és a tejipar.
Az élelmiszer-biztonság kérdésével nagyon sokan foglalkoznak globalizálódó világunkban.
– Főleg azért, mert a világ élelmiszer-termelése is egyre inkább globalizálódik, egyre inkább a nagy megamarketekben jelenik meg az élelmiszer, mivel a lakosság nagy része városlakó, ami azt jelenti, hogy semmi köze nincs a termeléshez, mint régen faluhelyen, ahol megtermelték saját maguk számára az élelmiszert. Ez a modell ma már kiveszőben van, szinte mondhatni, hogy a fejletlen országok jellemzője. A fejlődő és az iparilag fejlett országokban nem parasztokról, hanem magasan képzett termelői társadalomról beszélünk, mely ma már komoly tudással és mechanizációval rendelkezik.
Az eddig elmondottakon kívül mit emelnél még ki az izraeli agrárágazat jellemzői közül?
– Annak ellenére, hogy az ország nagy része sivatag, félsivatag, 1949 előtt az első palesztinai zsidó telepesek a talaj tisztításával kezdték, majd a terméketlen földet korszerű agrotechnikai műveletekkel termővé tették, fásítottak, teraszos művelést vezettek be az erózió miatt. Azt is el kell mondani, hogy van egy termékeny régió is Izraelben, a Jordán folyó völgye, a Galilei-tó és ez az intenzív mezőgazdaság területe. Itt a talaj megfelelő, magas szintű agrotechnikát alkalmaznak és öntöznek, mert kevés a csapadék. Évente kevesebb csapadék esik, mint nálunk két-három hét alatt, tehát legnagyobb gond a víz, de hát ezt megoldják öntözéssel. A víztisztítás tekintetében is élen járnak, jelenleg a szennyvíz 70%-át hasznosítják újra, alapvetően mezőgazdasági célokra.
A szeminárium részvevői a világ 17 országából érkeztek
Hogyan teltek a képzés napjai?
– A jelöltek a világ minden részéből érkeztek, szerbiaiként, de európaiként is egyedül én voltam jelen a kurzuson. Két üzbegisztáni, szenegáli és thaiföldi szobatársam volt, de érkeztek résztvevők Kínából, Nigériából, Indiából és Etiópiából is. Az egyetem, ahol mi ezt a kurzust végeztük, a nagyon jól rangsorolt egyetemek közé tartozik. A tudományos világban az a hír járja, hogy az az egyetem, amelyik az első 200-ban benne van, az az első ligába tartozik. Ez az intézmény a 73. helyen áll, a kutatási lehetőségek terén pedig az ötödik a világban, tehát egy kiváló intézményről van szó. Nagyon sok olyan dolgot biztosítottak számunkra, amiről mi itt csak álmodni merünk. A világ összes vezető szakfolyóiratához hozzáférést kaptunk, a hatalmas informatikai központ, az elektronikus könyvtár rendelkezésünkre állt, a legújabb publikációkhoz is hozzáfértünk… Az előadóink világot járt professzorok, mint említettem a szennyvizek tisztításáról, a felszíni csapadékok megszűréséről, összegyűjtéséről, sótalanításról, számítógépes rendszerek kifejlesztéséről, gyakorlati alkalmazásukról, és a marketing lehetőségeiről tartottak előadásokat, de az üvegházas gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a tejtermelés is szerepelt a terítéken. Nem véletlen, hisz a régió fő zöldségexportőrei. A jaffa narancs, banán, citrom ide is eljut, de Európa szinte minden országába és az Egyesült Államokba is.
Mindezt élőben is láttátok.
– Igen, meglátogattuk a narancs-, citromültetvényeket, megnéztük a víztisztító berendezéseket, számítógépes technológiával irányított farmokat, gombatermesztő-telepet, szójatejet előállító üzemben is jártunk. (Izraelnek nincs szójatermelése, Kanadából hozzák be, de viszont a szójatej világszínvonalú). Az élelmiszer-termelés mindegyik szférájából ízelítőt kaptunk, hol tart Izrael, és ezt viszonyíthattuk saját országunk gazdaságához. Az ott eltöltött közel egy hónap szinte minden napja száz százalékban ki volt töltve, pihenésre nem sok idő jutott, egyedül a zsidó vallás szerinti shabbat idején. Mi ezt is utazással, nézelődéssel töltöttük, bejártuk szinte az egész országot.
Mezőgazdasági mellékletünk, a Magvető hasábjain is olvasható lesz majd egy sorozat az izraeli tapasztalatokról.
– Minden szakterületet be szeretnék röviden mutatni, az öntözést, a gyümölcstermesztést, konyhakertészetet, és a tejtermeléssel zárnám a sorozatot, igyekszem majd mélyrehatóan, de közérthetően prezentálni, hogy a mi termelőink is betekintést nyerjenek a jövő tudásalapú élelmiszer-termelésébe.
