Szülőnek lenni állandó döntéshozást és példamutatást jelent. Mindez azért jutott eszembe, mert szülőként most egy nagyon fontos döntést kell a családnak meghozni. Beoltassuk-e a gyerekeket vagy sem?
Már túl vagyunk azon, hogy otthon megbeszéltük a dolgot. Az otthon falain kívülre, az iskolába is begyűrűzött ez a kérdés. S az intézményben egy közösség tagjaként kell döntést hozni.
Ez a természetes, hogy a szülőre bízzák a döntést. De ezzel felelősség is jár. S felelősen dönteni csak úgy lehet, ha a számunkra elérhető legtöbb információval rendelkezünk.
Hónapok óta a sajtó vezető témája az új influenzajárvány. A vakcina jótékony hatásáról sokkal többet lehetett hallani, mint annak ellenzőiről. De néhány hete kiderült, hogy az Európa Tanács vizsgálatot indít a világjárvány ügyében. Az a gyanú merült fel, hogy azokat – a WHO vezetői és a kutatók –, akik kihirdették a világjárványt, a gyógyszeripar pénzeli. Január 25-én kezdődik a vizsgálat. Aztán érkeztek az újabb hírek: az országok egész sora nem hajlandó átvenni a megrendelt több millió vakcinát, mert az emberek nem akarják beoltatni magukat, hiába a kormányok, miniszterek véget nem érő győzködése.
Ezek a hírek elbizonytalanítottak, hogy valóban fel kell-e venni ezt a védőoltást. S az elbizonytalanodás után kezdtem odafigyelni a környezetem történéseire, s több kérdést is feltettem magamnak, amit nem tudtam megválaszolni. Például: ha akkora a veszély, akkor miért titkolták Szabadkán napokig, hetekig, hogy van fertőzött beteg a kórházban? Ha olyan nagy a járványveszély, ahogyan azt a kormány illetékesei mondják, akkor miért van az, hogy csak Belgrádban vizsgálják a törleteket, miért nem lehetett legalább minden nagyobb városban elvégeztetni ezt a munkát? Miért nincs arról tájékoztatás, hogy Szabadkán, Zentán vagy Topolyán hány beoltott páciens esetében volt a vakcinának mellékhatása? És az konkrétan mit jelent? Nem tudom ugyanis, hogy igaz-e az a hír, hogy a szabadkai kórházban egy doktornő lebénult a védőoltás felvétele után. Erről az emberek beszélnek, s ha nem igaz, akkor még inkább káros, hiszen hiteles információ hiányában a legveszélyesebb félinformációk születnek meg.
Belgrádban nagy sajtóvisszhanggal jelentették be, hogy a fővárosban az iskolás gyerekek most azonnal megkezdik a száraz kézmosást, mert ez az egyik legfontosabb láncszem az új vírus kicselezésére. Két nap múltán egy spliti orvosprofesszor a száraz kézmosásra azt mondta, ha orvostanhallgatóként járványtanból azt válaszolta volna a vizsgán, hogy a kézmosással meg lehet előzni az influenza vírus terjedését, minden bizonnyal a tanár „kivágta” volna a vizsgáról. Az influenzavírus cseppfertőzéssel terjed.
Világszerte megosztott az orvostársadalom a H1N1 elleni védőoltás ügyében. Ők dilemmázhatnak, pedig sokkal többet tudnak, mint a közönséges halandó, a szülőnek viszont döntenie kell, mert az iskolában vagy igent vagy nemet kell mondani a kollektív védőoltás kapcsán összehívott szülőértekezleten. Az orvosok biztosan tudják, valóban igaz-e, hogy a védőoltásnak csak hat hónapig van hatása, ha viszont a szervezet küzd a vírus ellen, akkor kialakul a természetes immunitás vele szemben.
Az ember magával kapcsolatban még akkor is elnéző, ha hibás döntést hozott. De gyerekről dönteni így, hogy bizonytalanok, meg gyanúsak az érvek pro és kontra egyaránt, hát nem egyszerű.
A régióban Szerbia az egyetlen ország, ahol a diákok kollektív oltására kerül sor.
