Az 1941 és 1948 között történt atrocitások tudományos alapon történő feltárásával foglalkozó kutatómunka, még ha szerb oldalról mindeddig pénz nélkül zajlott is, az eddigiekben mintegy tízezer áldozatot azonosított be. Hatalmas terjedelmű az a levéltári anyag, amely további kutatásra szorul, s valószínűleg éveken át el fog még tartani a vizsgálódás. Két tényező azonban jelentős mértékben könnyíthet a helyzeten. Nemrégiben megegyezés született a belgrádi és budapesti történésztagozatok, valamint a közben megalakult tömegsírfeltáró bizottság között a munka egységesítéséről. Másrészt, az idén már a hazai tagozat is rendelkezni fog saját költségvetéssel.
A munka szerbiai része ugyanis, mindeddig, megfelelő anyagi háttér nélkül zajlott, a magyar tagozat munkáját viszont 2011-ben is finanszírozta az anyaország kormánya. A helyzeten nemrégiben a Vajdasági Magyar Szövetség erre vonatkozó indítványa, s talán a kormányon belüli hozzáállás módosulása változtatott.
– A szerb–magyar akadémiaközi vegyes bizottság létrehozását a vajdasági magyar pártok kezdeményezték 2009 folyamán, annak érdekében, hogy az a második világháború folyamán és azt követően, vagyis 1941 és 1948 között történt atrocitások tudományos alapon történt feltárásával foglalkozzon. A vegyes bizottságot a Magyar Tudományos Akadémia és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia állította fel. A szerbiai tagozat 2011 márciusában tartotta meg alakuló ülését. Sajnos, 2011-ben semmilyen anyagi eszközökkel nem rendelkezett, ami közvetlen módon akadályozta a tudományos kutatás előrehaladását. Ezzel szemben a magyarországi rész már 2011-ben is mintegy százezer eurót kapott a kutatásra – foglalta össze lapunknak adott nyilatkozatában Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője.
Mint mondta, az anyagi gondok miatt felkeresték dr. Vojislav Stanovčićot, a szerb történésztagozat vezetőjét azzal a kérdéssel, milyen lépéseket tettek az eddigiekben annak érdekében, hogy a szerb tagozat is rendelkezzen költségvetési eszközökkel.
A VÁRTNÁL IS JOBB EREDMÉNY
– A bizottság a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek továbbította a 2012-re és 2013-ra vonatkozó, azaz két évre szóló költségvetési tervét, ami nagyjából 7,5 millió dinárt tett ki. Ez az összeg tartalmazta a tiszteletdíjakat, egy internetes oldal elkészítésének és működtetésének, konferenciák megszervezésének költségeit és egyéb kiadásokat. Az állami költségvetés javaslatába ez a tétel azonban egyáltalán nem került be. A VMSZ képviselői ezután tárgyalásokba kezdtek a pénzügyi tárca illetékeseivel, s végül egy benyújtott módosítási indítvány révén tízmillió dinárt határoztunk meg 2012-re a bizottsági munka céljaira. Az indítványt támogatta a kormány és a parlament is, így az részévé vált a költségvetésnek – összegezte a bizottság szerbiai tagozatának kutatómunkáját szavatoló módosítást a képviselő.
Mint mondta, elégedett a végkifejlettel, hisz a bizottság nagyobb összeget kapott a kértnél.
– Ez minden bizonnyal azt fogja eredményezni, hogy az előttünk álló években is betervezésre kerülnek majd a most jóváhagyott összegek. A tudományos kutatás így megfelelő dinamikával folyhat majd a jövőben – állapította meg Pásztor.
Kiemelte, a távlati cél az, hogy a vegyes bizottság munkájának befejeztével a két ország parlamentje egy közös képviselőházi határozatot fogadjon el, melyben elismernék a két nemzet második világháborúban és azután egymás ellen elkövetett atrocitásait, a háborús bűnöket, s elítélnék azokat, ami a két nép történelmi megbékéléséhez vezetne.
NÉGYEZER FOLYÓMÉTER
– A vajdasági regionális levéltárak már 2011 márciusában készen álltak a kutatásra, igaz, akkor még egyik fél sem utalt át pénzt a munkához. Addigra jómagam kidolgoztam azt a kutatási tervet, amelyet a bizottság tagjai alkalmasnak is minősítettek a munka elvégzésére. A kollégák, a pénzhiány ellenére, hozzáláttak az anyag szondázásához, én pedig kialakítottam egy levéltári fondjegyzéket, mely a belgrádi levéltárakra, katonai levéltárakra is kiterjed, s amelyből kiderült, hogy 16 ezer folyóméternyi azon iratok hosszúsága, amelyekben vélhetően vannak hasznos adatok. Ezt követően szűkítettük a kört, de még mindig ott tartunk, hogy legalább négyezer folyóméternyi, azaz a Zenta és Csóka közötti távolságnak megfelelő iratok sokaságát kell átnézni – számolt be a regionális levéltárak kutatásában elért eddigi eredményekről Fodor.
Teljesen világos, tette hozzá, hogy ekkora munkába pénz nélkül nem lehet belevágni.
KÖZÖSEN A HATÉKONYABB MUNKÁÉRT
Időközben megalakult egy másik, az 1944. szeptember 12-e után keletkezett tömegsírok összeírásával, feltárásával és az áldozatok listájának összeállításával megbízott, a szerb kormány által alapított tényfeltáró bizottság is. Fodor István márciusban javasolta, fogjanak össze ezzel a bizottsággal a munka hatékonyabb elvégzése érdekében, a javaslat azonban akkor nem talált megértésre az akadémiaközi bizottságon belül. Végül nemrégiben mégis megegyezés született a belgrádi és budapesti tagozat, valamint a tömegsírfeltáró bizottság között a munka egyesítéséről.
– A sírfeltáró bizottság kiváló számítógépes szoftveres háttérrel rendelkezik, amelynek használatáról voltaképp az év utolsó napjaiban született megállapodás. Január közepén megtartjuk a levéltári dolgozók szükséges képzését, s beindulhat a munka érdemi része is – vázolta fel a közeljövő terveit Fodor.
Szerinte az, hogy a költségvetésbe bekerült az erre a célra fordított összeg, mindenekelőtt azért fontos, mert a szerb kormány ezt a munkát támogatja. A döntés ugyanis, tette hozzá, nem csupán anyagi, hanem erkölcsi támogatást is jelent. A beazonosított áldozatok számával kapcsolatban annyit árult el, hogy minden korábbi bizottságnál több áldozatot találtak eddig, tekintet nélkül azok nemzetiségi és egyéb hovatartozására.
KEVÉS A KUTATÓ
Annak ellenére, hogy 2011-ben teljesen pénz nélkül maradt a szerb tagozat, s csak egyetlenegyszer tudtak ülésezni, bizonyos haladás mégis történt: a munka, ha nem is nagy iramban, de be tudott indulni – tudtuk meg Mezei Zsuzsannától, a vegyes bizottság magyar tagozatának tagjától, a Vajdasági Levéltár munkatársától.
– A szerb tagozat elnöke körlevelet intézett az összes vajdasági regionális levéltárhoz, amelyben a kutatás megkezdésére, s a levéltári anyag magyarországi kutatók számára való hozzáférhetőségének szavatolására kérte a dolgozókat. Sikerült tavaly beszkennelni a járeki, a körtési és a gádori haláltáborok halotti bizonylatait is. Bizonyos akciók tehát voltak, de ezeknél az idén remélhetőleg több eredményre juthatunk majd az anyagi háttérnek köszönhetően – mondta el lapunknak Mezei.
Arra a kérdésre, hogy az eddig elvégzett kutatás során hány áldozat nevét sikerült beazonosítani, a levéltár munkatársa elmondta, míg tavaly ilyenkor 4500–5000 névről, addig ma már körülbelül 10 000 névről beszélhetünk. Ezek mellett az adatbázisba került mintegy harmincezer német név is – ezek a személyek nem kivégzés által, hanem az életkörülmények miatt haláloztak el.
– Ha a jövőben publikálni tudjuk majd ezeket az adatokat, ha azok mindenki számára elérhetővé válnak, ha foglalkozunk azokkal, megmagyarázzuk mi történt a múltban úgy a magyar mint a szerb részen, akkor hiszem azt, hogy e munka nagyban hozzájárulhat a történelmi megbékéléshez – hangsúlyozta Mezei.
Mint mondta, az eddigiekben sem csak a pénzhiány jelentette az egyedüli gondot.
– Sok szakembernek kellene ebben a munkában részt vennie. Kevés a kutató. Fiatal történészeket is be kellene vonni, fel kéne kelteni az érdeklődésüket. Nem nagyon akar senki sem ehhez a munkához hozzányúlni: itt napokat, heteket, hónapokat kell eltölteni a levéltári dokumentumokat vizsgálva. Talán emiatt kevésbé népszerű ez a feladat – számolt be az egyik legnagyobb problémáról Mezei Zsuzsanna.
