Amikor eljön az év vége és összegeznünk kell, mit hoztak az elmúlt hónapok, az események tarkabarka palettája bontakozik ki a szemünk előtt. Mindig kapunk hideget és meleget, átélünk sikereket, kisebb-nagyobb bosszúságokat, vannak veszteségeink, de boldog, szeretettel vagy büszkeséggel teli óráink is.
A 2011-es év is egy a sok közül, mely hozott jót és rosszat is. Hogy ez mennyire igaz, arról Vicei Natália, a Népszínház színésznője, Tóth Szilvia, a szabadkai Majsai úti Általános Iskola igazgatónője, Weiss Rudolf, a Német Népi Szövetség elnöke, Horvát Lehel építész és Lajkó Félix hegedűművész szavai is tanúskodnak. Arra kértünk őket, osszák meg az olvasókkal, számukra mit hozott az elmúlt esztendő, milyennek élték meg 2011-et.
Weiss Rudolf:
– A szövetség elnökeként büszke vagyok arra, hogy szeptemberben tíz ország német érdek-képviseleti szervezeteit láttuk vendégül Szabadkán, és velük együtt ünnepeltük meg a Német Népi Szövetség 15 éves fennállását is. Történészként különösen nagy elismerés volt a számomra, hogy Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke emlékérmet adományozott nekem, amiért életem feladatának tartom a múlt feltárását, elsősorban a magyarok és a németek ellen irányuló kommunista népirtásra gondolok. Nagy megtisztelés volt a számomra az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiában is elmondhattam a délvidéki németség elleni népirtás kevésbé ismert részleteit. Mint a Szabadkai Rádió német nyelvű műsorának főszerkesztője, örülök neki, hogy a műsorunkat most már átveszi a kúlai, a nagybecskereki és a topolyai Régió Rádió is, továbbá minden hónapban egy adást átvesz a romániai reschitzai rádió német szerkesztősége. Ami viszont rossz volt, az a szerbiai politikai porond. Kiábrándító, hogy mennyire bizánci stílusú a politizálás: egyet mondanak, mást gondolnak és a harmadikat csinálják. Itt kiemelném, hogy a szerbiai politizálásra gondolok... és az nem csak kimondottan szerb. Ide sorolnám azokat a kisebbségi politikusokat is akik „nagy sikerrel” sajátították el - a már fent említett bizánci stílust: egyet mondanak, mást gondolnak és a harmadikat csinálják.
Tóth Szilvia:
– Örök optimista vagyok, és igyekszem mindig észrevenni a jót. Úgy érzem, szakmailag és magánéleti szempontból is sikeres volt az elmúlt évem. A fiam megszerezte a második egyetemi oklevelét, és sikerült bejutnia a posztgraduális képzésre. Minden szülőnek azt kívánom, hogy gyermekét kivezethesse a helyes útra, hiszen ez nagy öröm, s én a családomból mindig erőt tudok meríteni. Az iskolát tekintve bízom abban, hogy kollégáimmal sok gyermeknek irányt mutattunk, és ennek köszönhetően hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Sikerült az iskola épületén is javítani, hiszen felújítottunk néhány tantermet, az egyik vizes blokkot, valamint az asztal- és székállományt is. Úgy gondolom, ha kutatunk a támogatók után és helyesen gazdálkodunk, akkor ilyen nehéz gazdasági helyzetben is érhetünk el eredményeket. Remélem, ez az év nem lesz rosszabb a 2011-esnél, és sikereket hoz, hiszen számtalan tervem van, amelyekből szeretnék minél többet megvalósítani.
Horvát Lehel:
– 2011 hozott egy „konzervált” sétaerdei medencevázat, egy döntést a színházvisszabontásról, egyet a Harcosok sorakozóján építendő gyógyfürdőről, egyet pedig a Zöld szökőkút lebontásáról. De nem kell aggódni, lesz építve helyette szebb és drágább. Hozott egy méregdrága, dilettáns Palicsi-tó elmocsarasítási tervet, bár ez majd a jövőben derül ki, úgyhogy megelőzöm a korom.
Reménykedtem, hogy hoz legalább egy felelőst, de nem. Országos szinten a helyzet hasonló. Megelégeltem mindezeket támogatni, így egy hete eladtam az asztalosműhelyem, jelenleg egy vagyok a sok közül – munkanélküli. Kedves polgártársaim, van két jó hírem is: az egyik, hogy van még egy évünk 2012. december 22-ig a világvégéig (a maják Chilam Balam könyve szerint), éljünk boldogan; a másik pedig, hogy az euróválság minket nem érint, mert nem hogy eurónk, de lassan egy dinárunk sem lesz.
Lajkó Félix:
– Két dolog jut eszembe az elmúlt évről: az egyik, hogy kiesett a gyerek első foga, a másik a turnézás, hiszen sokat dolgoztunk, főleg nyáron. Ezek pozitív élmények, nagyjából minden sikerült, amit elterveztem, és szerencsére túlságosan rossz nem történt. Az otthon és a család segít feltöltődni, és maguk az utazások is inspirálóak tudnak lenni.
Mindenképpen megfontolt, bár fárasztó hónapok vannak mögöttem, ezért 2012-re az embereknek és magamnak is elsősorban nyugalmat kívánok. A turnék közül nem tudok kiemelni egyet sem, hiszen a maga módján mindegyik jó volt, jók a visszajelzések a zenénkről, rengeteg helyen jártunk, Brüsszelben, Luxemburgban, Magyarországon, Szlovákiában, Szlovéniában, és máris alakulnak a következő hónapok fellépései.
Vicei Natália:
– Tavaly átvehettem a Jászai Mari-díjat, ami meglepett, de nagyon jólesett, hiszen ha a művészek nem kapnak visszajelzést a munkájukról, elbizonytalanodnak, nekem pedig pont jókor jött ez a megerősítés. A szakmai élet az idén nem volt zökkenőmentes, de hozott sikert is, és még mindig nem érzem azt, hogy mindent elértem volna. A családi élet terén az a legnagyobb esemény, hogy a nagyobbik lányom beiratkozott Szegeden az egyetemre, ez pedig nagy öröm a számunkra, mert azt látjuk, hogy megtalálta a helyét, jól érzi magát, s ezek a dolgok pénzben nem mérhetők. Az idén jellemző volt, hogy az életszínvonal rohamosan zuhant, s ez rányomta bélyegét az egész év hangulatára, így nehéz vidámnak és pozitívnak maradni. Azt kívánom az embereknek, hogy 2012-ben jobb anyagi körülmények között éljenek, a családokban uralkodó bizonytalanság ne keltsen félelmet a gyerekekben, legyen jobb az egészségügy, legyen medencénk, és végre történjen valami a színház épületével, mert ez a város megérdemli a színházat, ahová az emberek eljárhatnak egy kicsit kikapcsolódni. Nem utolsósorban azt kívánom, hogy megőrizzük az emberi kapcsolatainkat, és újabb barátságok szülessenek, ahelyett, hogy hagynánk őket elsorvadni.
(Molnár Edvárd felvételei)
