Bábi Attila: Azt remélem 2012-ben 70 millió dinárral többet tudunk fordítani kommunális tevékenységekre
Bábi Attila tizenegy éve Topolya polgármestere, évértékelő interjúnkat ezért hosszabb távú visszatekintéssel kezdtük.
– Ha távlatokban szemléljük az önkormányzat munkáját, akkor azt mondhatom, hogy közepes évet zártunk, hiszen a kétezres évek eleje inkább optimizmussal volt tele, mint pénzzel és fejlesztéssel. 2003 után felfelé kezdett ívelni a pénzügyi helyzetünk, s a kisebb-nagyobb politikai forrongások ellenére 2008-ig felemelkedést tapasztalhattunk, utána viszont a gazdasági válság miatt egyre kevesebb pénz jutott az önkormányzatnak, s ezt tükrözte a tevékenysége is. 2011-ben javult a helyzet, s bár az év elején úgy tűnt, hogy rossz esztendőnk lesz, ami a költségvetést illeti, időközben meghozták a pénzügyi decentralizációról és az önkormányzatokról szóló törvényt, melyek értelmében az eddigi negyven helyett nyolcvan százalékban részesülnek az önkormányzatok a jövedelmi adóból. Ezt a jogszabályt október 1-jétől alkalmazzák, és ennek köszönhetően körülbelül 50 millió dinárral többet kapott a topolyai önkormányzat, mint amennyire számítottunk az év elején, s ez optimizmust ad a 2012-es évre is. Ha megmarad a megvalósítás dinamikája, akkor 2012-ben 70 millió dinárral többet tudunk fordítani kommunális tevékenységekre.
Milyen beruházások álltak le, és melyeknek bizonytalan a jövője?
– Azt hiszem, most már akár azt is mondhatjuk, hogy nincs bizonytalanság. A Tartományi Nagyberuházási Alap biztosan nem fog a továbbiakban ilyen módon működni, az önkormányzatok pedig nem tudnak kisebb projektumokkal pályázni az Alapnál, úgyhogy csak a regionális, tartományi jelentőségű projektumok fognak itt átmenni. Nekünk sajnos van még néhány befejezetlen projektumunk, elsősorban a diákotthon építése, ami nagyrészt már ki van fizetve, de a kivitelező problémái miatt a munkálatok tessék-lássék alapon folynak. Nagy kérdés az épület villanyhálózata és berendezése is, amelyek nem voltak a szerződésben, rendezésüket ugyanis a következő jóváhagyásnál vártuk. Ez 20 millió dináros beruházást igényelne, s még reménykedünk benne, hogy be tudjuk majd fejezni, vagyis egyelőre nem gondolkodunk azon, hogy a költséget átvállalná az önkormányzat, noha például a terelőútnál, a Zentai és a Becsei út összekötésénél átvállalnánk a körforgalom kiépítését. Ez is körülbelül ilyen értékű befektetés. Nagy szükség van rá, mert az útnak ez a része – tehát amit eddig megépítettek mintegy 50 millió dinárból – semmit sem ér, amíg nem csatlakozik a Zentai útra. A körforgalom kiépítése az ipari park és a környező utcákban lakók számára egyaránt fontos, hiszen ott jelenleg túl nagy a teherforgalom, amely ennek köszönhetően a városon túlra helyeződne. A harmadik nagy projektumunk a Felvonulási tér kiépítése, ennek esetében a kifizetések nagy része megtörtént, a kivitelezővel és az alvállalkozókkal volt gond, és mire a pénzügyi tranzakciók megtörténtek, bejöttek a hidegek, így csak tavaszra folytatódhatnak a munkálatok. Több mint tíz projektumunk volt az Alapnál (többek között a pacséri termálfürdőé is), de ezek megvalósítása valószínűleg el sem kezdődik, hiszen a szerződések aláírásig sem jutottunk el.
Az utak aszfaltozása, a határutak rendezése szépen haladt 2011-ben is.
– Viszonylag nagy összeg folyt be a mezőgazdasági földek bérbeadásából, hiszen a csaknem 15 ezer hektár földterület bérletének negyven százaléka a községé. Ez a pénz céleszköz, meg van határozva, hogy mire lehet költeni. Az idén is és az előző években is tudtunk vízvezeték-hálózatot javítani, felújítani, mezei utakat karbantartani, és ez jelentős a falvak számára. Két nagy vállalkozásunk, a Gunaras–Zentagunarasi út, amelynek a fele elkészült, és a Bajsa–Krivaja út, amelyet egy kilométeren aszfaltoztunk le. Ez utóbbi nemcsak mezőgazdasági szempontból fontos, hiszen turisztikai jelentősége is lesz a borutak miatt, az előbbi viszont mezőgazdasági és ipari célokat szolgál majd.
Több mint húsz település tartozik a községhez. Fejlődnek-e a kisebb falvak?
– A decentralizációra törekedtünk velük kapcsolatban is: önállóságot adtunk a helyi közösségeknek, pénzt is adtunk, képzett emberek vannak a vezetőségekben, akik tudnak pályázni, civil szervezeteik is vannak, sőt tartományi alapokból is tudtak anyagiakat szerezni. Élhetővé tettük ezeket a településeket: az, aki mezőgazdasággal akar foglalkozni, megtalálja bennük a helyét, s ez is a cél, hiszen az uniós standardok szerint a városban ezzel nem foglalkozhatnak. Helyi járulék is van, hiszen ez az alapja annak, hogy egy-egy falu fejlődjön. Az idén négy településen, Karađorđevón, Pobedán, Zentagunarason és Cserepesen (Bački Sokolac) sikerült bevezetni.
A népszámlálási adatok szerint tizenegy százalékkal kevesebben élnek a községben, mint tíz évvel ezelőtt. Mennyiben támogatja a gyermekvállalást az önkormányzat?
– Országos szinten nagy probléma ez. Topolyán is csökken a lakosság száma, nemcsak a falvakban, tehát nem ide költöztek az emberek, hanem a nagyobb központokba. Amíg a mezőgazdaságnak gondjai vannak, addig nehéz rábírni a fiatalokat arra, hogy a kis településeken maradjanak. Sajnos, az adatok még szomorúbbak lesznek, ha nyilvánosságra kerülnek az átlagéletkorról szóló eredmények, hiszen akkor látjuk majd, hogy mennyire elöregedett a lakosságunk. Tettünk néhány népszerű lépést: az elsőszülött után például támogatás jár. Ha azonban a szülők megélhetési gondokkal küszködnek, nehezen vállalják a kistestvért, de vannak, akik gyereket sem akarnak emiatt. Az államnak kellene lépnie. A statisztika azt mutatja, hogy 2003-ban vagy 2004-ben, amikor egy kicsit jobb volt a gazdasági helyzet, akkor több gyerek született.
Topolya gazdasága sokat remélt az ipari parktól, de az mindeddig nem váltotta be a hozzá főzött reményeket.
– Az ipari parkba elsősorban a külföldi beruházókat vártuk. Sajnos, ez az elképzelésünk nem valósult meg, két okból is: egyrészt még mindig nem kedvező a politikai klíma, hogy az országba komoly külföldi vállalkozók jöjjenek; másrészt a központi vezetés is mindent megtesz annak érdekében, hogy akik jönnek, azokat a nagyobb központokba irányítsa, ahol több állami támogatást kapnak. Hajlandók vagyunk nagy összegeket fizetni a külföldi beruházóknak, a hazai befektetőket viszont nem óvjuk. Az önkormányzatnak is el kell döntenie előbb-utóbb, hogy milyen szinten támogatja a kis- és középvállalkozásokat. A külföldi beruházó azért jön, hogy profitot termeljen, és továbbáll, ha nem megfelelő a környezet, ha többet kell fizetnie a munkaerőért, mint Kínában vagy Indiában. A topolyai önkormányzatnak ezért a kis- és középvállalkozásokat kell támogatnia, akár a helyieket is, akik ugyan nem ezrével foglalkoztatják az embereket, de az 50–100 alkalmazottuk mégis havi rendszerességgel kapja a bérét.
Tavaszra folytatódnak és remélhetőleg be is fejeződnek a munkálatok a Felvonulási téren (fotók: Herceg Elizabetta)
Hivatalosan 3300 és 3700 között mozog a munkanélküliek száma a községben. Ez egy mesterséges szám, hiszen nagyon sok feltételt kell teljesíteni, hogy valaki munkanélküli státusba kerüljön. Sokan vannak, akik nincsenek a nyilvántartásban. Az itteni polgárokra leginkább az volt jellemző, hogy délelőtt ipari munkások voltak, délután pedig a mezőgazdaságban dolgoztak, ez segített nekik talpon maradni az elmúlt időszakban. A foglalkoztatottak száma ennek a duplája lehet, talán tízezerhez közelít ez a szám, hiszen nagyon sokan dolgoznak a szürke- és a feketegazdaságban.
Szeptemberben a városnapi rendezvények sorában avatták fel a könyvtár mögötti teret a szökőkúttal, s ez a tér új hangulatot adott a városközpont ezen részének, az összhatás azonban még így is lehangoló.
– A Felvonulási tér kellemesebbé teheti az összképet, terveink szerint tavaszra be is fogunk befejezni. A hotel értékének felbecslését még várjuk, de akármekkora összeg is lesz, nagy kérdés, hogy az önkormányzat fordítson-e rá pénzt, hiszen utána mi lennénk a gazdái, és legalább félmillió eurót kellene beruháznunk az építkezés befejezéséhez. Ha az önkormányzat minden ingatlanát értékesíteni tudná, s a polgármesteri hivatalt, a közvállalatokat és a közigazgatást átköltöztetnénk ide, ami valóban attraktív lokáció, akkor sem lehet tudni, hogy megéri-e. Racionálisabb megoldás, hogy a valamikori katonai ügyosztály épületét vásároljuk meg a hadseregtől, amelyben mozgatható falú irodahelyiségek vannak. Hetven alkalmazottunk van, tízen helyi irodákban dolgoznak, az önkormányzat vezetősége is elhelyezhető lenne ebben az épületben, sőt a képviselő-testület számára is lenne hely. Ez olcsóbb lehetőség, mint a hotel átalakítása. Sajnos, az az épület a város csúfsága, státusának rendezését ezért az önkormányzat közreműködésével a magántőke hozhatná meg.
Függetlenül attól, hogy évente megjelennek érdeklődők, a Vénusz-fürdő olyan állapotban van, hogy egyszerűbb lenne ledönteni, és másikat építeni a helyébe. Lassan tudatosítani kell, hogy – bármennyire is fáj ez azoknak, akik a saját pénzüket helyi járulék formájában ráfordították – ez egy téves beruházás volt ezen a helyen, és tönkre is lett téve. A topolyai park legszebb része volt régen, s ha már nem lesz ott a romos épület, akkor okosabb lenne más helyen felépíteni az új Vénuszt. A tóparti víkendövezet tervdokumentációjában fenn is hagytunk egy hathektáros területet a fürdő felépítésére.
Az önkormányzat egy négyéves ciklus lezárásához közeledik.
– Topolyán a VMSZ, a VMDP és a VMDK közösen gyakorolja a hatalmat, többségünk is volt a képviselő-testületben, s azt hiszem, ez stabil politizálásra adott lehetőséget. A Demokrata Párttal együtt alkotjuk a koalíciót, s különösebb politikai botrányok és feszültségek nélkül tudtuk végigdolgozni az elmúlt négy évet. Fontos ez a jövő miatt is, hiszen a polgárok is láthatják, hogyan járnak azok az önkormányzatok, ahol folyamatos a veszekedés, ahol a testület saját magával foglalkozik, nem pedig a várossal, az oktatással, a kultúrával és a fejlesztésekkel. A körülmények azonban természetesen nekünk is határt szabtak az elmúlt négy évben.
