Az ember szeret eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne megnyerni a lottófőnyereményt vagy legalább egy nagyobb összeget, s abból mi mindent vehetne meg, amiről most csak ábrándozik. Bár Fortuna kisasszony nem mindenkit fogad kegyeibe, tény, hogy aki nem játszik, az nem is nyer. A csantavéri Balog Józsefre azonban rámosolygott a szerencse, játszott, és elsőként nyerte meg a nemrégiben bevezetett Joker játék nyereményét. A 2009-es évet ennek jegyében zárta a család.
József tizenöt éve lottózik, és szinte minden héten befizeti a szelvényt. Évekig találomra választott számokat, melyek eddig csak kisebb összegeket hoztak a konyhára, egy ideje azonban a számítógépre bízza szerencséjét, és a gép általi számsort játssza meg. Nemrégiben a hazai lottót kibővítették a Joker játékkal, mely hat számsorból áll, és minden húzáskor kisorsolják a Joker-számokat is. József alig hitt a szemének: megnyerte a mintegy hárommillió dináros nyereményalapot.
– A Jokert önmagában nem lehet játszani, be kell fizetni a lottószámokat is. Általában öt számkombinációt fizetek be, és úgy gondoltam, húsz dinárt megér, hogy megjátsszam a Jokert is. Mivel nem tudjuk fogni a műholdas adásokat, így a húzást sem tudom élőben követni, ezért másnap mindig elmegyek a befizetőhelyre, hogy megnézzem a számokat. Szerda reggel is így tettem, és ott mondták, Csantavérre került a Joker-nyeremény, még kérdezték is, hogy nem én vagyok-e a szerencsés. Megnéztem a számokat, és magam se hittem el, hogy a kettő egyezik. Egy időre teljesen leblokkolt az agyam, amikor láttam, mennyit nyertem. Örültem, és mégsem tudtam felfogni. Hihetetlen érzés volt – emlékszik vissza József arra a napra.
Elsőként Erzsébetet, a feleségét hívta fel, és bár nem akarta elárulni, milyen meglepetésről van szó, az asszony szinte azonnal ráhibázott: nyertek a lottón, elhinni azonban ő sem tudta, mint ahogy a gyerekeik is azt gondolták, apjuk csak a bolondját járatja velük. Életük első komoly nyereménye bruttó 2,9 millió dinárt tett ki, ami mintegy harmincezer euró.
– Azonnal hívtam a lottózó belgrádi irodáját, hogy hogyan, mikor tudom átvenni a nyereményem. Mivel azt mondták, bármikor felvehetem a pénzt, karácsony böjtjén kocsiba ültünk a fiammal, és elmentünk Belgrádba. Csakhogy mivel meg kellett várni, hogy hivatalosan is közzé tegyék a számokat, és mivel én voltam a Joker első nyertese, azt is meg kellett szervezni, hogy adásban hivatalosan és ünnepélyesen is átadják a csekket. Így kétszer kellett leutaznunk, de megérte az út. Persze aznap is befizettem a lottót, mert sosem lehet tudni, és azóta is rendszeresen játszom – mondja József.
Erzsébet elárulta, bármennyire is örült a nyereménynek, előtte sokszor rápirított Józsefre a lottószenvedélye miatt, aki viszont mindig azzal védekezett, hogy nem iszik, nem dohányzik, ezért egy kis pénzt igazán rááldozhat Fortunára, és még nyerhet is vele. Sőt, amikor József a kórházban volt, a felesége ment helyette befizetni a lottót és jelenleg is hetente kétszer tesznek próbát, s nem hagyják ki a Joker játékot sem. Amikor József sok-sok évvel ezelőtt lottózni kezdett, és szinte szokásává vált, hogy hetente megjátssza a számokat, bár reménykedett a nagy nyereményben, álmodni sem mert róla, hogy egyszer tényleg rájuk mosolyog a szerencse.
Balogék csak a közeli barátaikat vendégelték meg. Nem csináltak belőle nagy ügyet, szerényen, csendesen múlt el a nagy esemény okozta öröm. Ha Józsefen múlott volna, titokban tartja a nyereményt, de Csantavér kis falu, ahol gyorsan terjednek a hírek, ráadásul a televíziós szereplést is vállalnia kellett, mint az új szerencsejáték első nyertesének. Mint József mondja, mindenki, aki hallott szerencséjéről, mosolyogva gratulált neki, talán csak egy-két irigy megjegyzés hangzott el, viszont az ő példáján felbuzdulva sokan lottózni kezdtek, hisz a megnyerhető összeg csábító, a Joker pedig jelenleg mintegy hétmillió dinár.
Persze, mindenkiben felmerül a kérdés, hogy a négytagú család mit kezd ezzel a váratlanul jött nagy nyereménnyel, mely az adó levonása után is szép összeg. Erről is faggattuk Balogékat.
– A lányom huszonkét éves, egyetemre jár. Ő szeretett volna egy laptopot és egy szintetizátort, meg is kapta. A fiam, aki most huszonhat éves, földműveléssel foglalkozik. Közösen megbeszéltük, hogy a földbe fektetjük a pénz egy részét, és ha úgy alakul, legfeljebb néhány év múlva eladja, addig is hasznot hoz. A feleségem háztartásbeli, én pedig néhány évvel ezelőtt szívműtéten estem át, és azóta rokkantnyugdíjas vagyok. Erzsinek nagy vágya volt, hogy kicseréljük a mennyezetet, és ha már a lakáson szépítettünk, kicseréltettük a rolókat is, ami mindenképpen tervben volt már korábban is. A pénzt elsősorban a gyerekeinkre fogjuk költeni, próbáljuk majd egyenlő részben szétosztani közöttük. Saját részünkre csak annyit veszünk el, amennyi nagyon szükséges. Nagyon jó érzés, hogy az embernek van hová nyúlnia, amikor kell. Örülünk ennek a pénznek, bár nem érzem azt, hogy megváltozott volna a világ. Maradtunk azok, akik voltunk, hiszen nem lettünk gazdagok, csak könnyebben haladhatunk előre. Annyi biztos, hogy ez a nagy, szimbolikus csekk bekeretezve a falra kerül, hogy mindig emlékeztessen minket arra a szerencsés napra!
(Fotó: Molnár Edvárd)
